Hogyan tovább? Mit hoz a jövő?

Kedves szakértő!
2 héttel ezelőtt elég sok minden történt velem és magam sem tudom, hogy viszonyulok ehhez az egészhez.
Egy kis előzmény: a tavalyi 10.-es osztálykiránduláson én és a legjobb barátnőm jóban lettünk egy fiúval. A fiú elég csendes típus, nehezen barátkozik, ami mindkettőnk érdeklődését felkeltette. Miután hazajöttünk a kirándulásról, egész jóban lettünk így hárman.
Nekem sosem tetszett a srác, ezt szögezzük le. Ugyan mikor még gólyák voltunk, a gólyakirándulásról hazatérve nem emlékeztem pontosan az arcára, de azt gondoltam, hogy jaj, biztos helyes fiú lehetett. Aztán mikor szeptemberben elkezdődött a suli, már megváltoztattam a véleményemet róla.
Szóval a 10.-es osztálykirándulás után jóban lettünk és a barátnőmnek megtetszett, a fiúnak is tetszett ő. Randiztak párszor, meg végigbeszélték az egész tavalyi nyarat.
Aztán jött a szeptember, ismét iskola. Ugyan körül-belül januárig egészen remekül mulatott a kis csapatunk, a barátnőm kezdte megelégelni a fiút. Egyrészről, a fiú elég nehezen talál közös témát bármiről is, másrészről különböző dolgokkal nyaggatta a barátnőmet, ami őt egyáltalán nem érdekelte (pl.: olyan nyelveken beszélt hozzá, amit nem értett, mert nem tanult). Harmadrészről, az osztály is látta, hogy közelednek egymáshoz és elkezdték őket összeboronálni, pletykálni róluk, meg kérdezgetni a kapcsolatukról.
Szóval a barátnőm ezt megelégelte és körül-belül januárban dobta. Akkor még én is úgy éreztem, hogy ez kicsit túlzás volt a fiútól, hogy sohasem hagyott levegőt a barátnőmnek, meg nem találtak témát, és én sem barátkoztam vele inkább. Aztán átértékeltem az egészet, és úgy döntöttem, most azért nem hagyok el egy barátot, mert olyan amilyen! El kell fogadjam úgy, ahogy van.
Szóval ezek után kibékültem vele, a barátnőmet egyáltalán nem érdekelte, hogy én továbbra is barátkozni szeretnék a fiúval. A fiú reménytelenül beleszeretett a barátnőmbe, a barátnőmet meg továbbra sem érdekli. Azt mondta, nem akar vele többé kapcsolatot kialakítani, még az idei szalagavatós keringőt is lemondta!
Szóval kábé májustól én ápolgattam a fiú lelkét a szerelmi bánatban, lelki szemetesládája voltam és rengeteget beszéltünk, találkoztunk stb. Jött a nyár és a napi csetelés folytatódott. Már suli vége óta terveztünk elmenni ketten együtt inni, ami két héttel ezelőtt meg is történt.
Még aznap, mikor együtt vacsiztunk az ivászat előtt, még akkor sem gondoltam, hogy én akarok bármit is tőle. Pedig egész megdicsérte a kinézetem, pedig azelőtt sosem tett semmilyen jelzést. Illetve tudtam magamról, hogy részegen hajlamos vagyok rámászni szinte bármilyen fiúra, aki a közelemben van. Azt nem mondom, hogy mióta a nyáron szinte minden nap beszéltünk, nem játszadoztam el a gondolattal, hogy mi lenne, ha, de igazából ezeket elhessegettem, mert annyira nem tetszett a srác.
Szóval aztán enyhén berúgtunk egy játszótéren és az ivós játékok közepette valahogy oda jutottunk, hogy smároltunk, a ruhák is lekerültek valahogy rólunk. Megpróbáltam orálisan kényeztetni, de nem sikerült, úgyhogy inkább visszaöltöztünk és elindultunk haza. Véletlenül azt mondtam neki részegen, hogy szeretem, de igazából nem gondoltam komolyan, csak barátilag, meg igazából azt szerettem, amit csinált, meg ahogy smároltunk, nem úgy, romantikusan.
Aztán másnap tiszta fejjel megbeszéltük a történteket, hogy ez milyen izgalmas volt, olyan „élj a mának”-pillanat, meg hogy egyikünk sem bánja meg, ami történt. No de, hogyan tovább? Mondta a fiú, hogy ő még mindig barátilag érez irántam és ezt nem bántam, mivel én is ugyanúgy éreztem. Viszont egyetértettünk abban, hogy kár lenne elszalasztani a lehetőséget, mivel még mindketten szüzek voltunk, nulla tapasztalattal a másik nemről (még egyikünknek sem volt kapcsolata), kíváncsiak vagyunk, tehát megállapodtunk egy afféle „barátság extrákkal” kapcsolatban.
Mondtam neki, hogy szólni fogok, hogyha egyedül leszek otthon, így két nappal ezután – lehet, hogy kicsit korai volt, de én már nagyon ki akartam próbálni, kíváncsi voltam és ő is mondta, hogy nem lesz ebből gond, hiszen ’bevásárolt’ – felhívtam magamhoz.
Szóval lefeküdtünk. Nekem nem volt utána gondom, ugyanúgy tekintettem rá, mint azelőtt, a srác viszont elkezdett furcsán viselkedni. Kínosan érezte magát és teljesen kiakadt, hogy ezt teljesen megbánta, meg még mindig a legjobb barátnőmet szereti (fél éve, hogy már nem barátok), pedig előtte azt mondta, hogy a hétfői ráébresztette arra, hogy nem kéne többet miatta sírnia. Illetve, hogy valószínűleg sokkal jobb érzés lett volna valaki olyannal ilyesmit csinálni, akit tényleg szívből, romantikus érzelmekkel szeret annak ellenére, hogy bevallotta, ez sem volt rossz. Azt akarta, felejtsük el az egészet és tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi. Amúgy is, ha folytatnánk, nem tudja „mennyire tenne jót a barátságunknak”.
Utána megbeszéltük, hogy nem csetelünk 1-2 hétig meg egész júliusban ne is találkozzunk. Persze én folyton rá gondoltam és szerintem ő is rám, mert 3 nap múlva ismét rámírt, hogy szerinte már nem is érzi magát furcsán, úgyhogy újra beszélhetünk.
És azóta ismét folyamatosan beszélünk és néha-néha újra feljön ez a szex-téma, amiről mindketten sokkal nyíltabban beszélünk. Illetve utalásokat tett rá, hogy már megtörtént, nem tudunk mit csinálni, nem tudunk úgy tenni, mintha nem történt volna meg, pedig előtte az ellenkezőjét vallotta.
Szóval most hogyan tovább? Én folyton rá gondolok, ugyan még nem vagyok belé szerelmes, de úgy érzem, meg tudnám szeretni, ha úgy adódna. Mióta 3 nappal az esemény után rámírt nemcsak, hogy a szexuális témák gyakrabban jönnek fel, hanem sokat flörtölünk cseten, tervezgetjük, hogy hova megyünk majd el együtt. Nekem furcsa, mert sohasem bókolt nekem azt az estét leszámítva, meg nem is nagyon érintett meg fizikálisan. Illetve ezen kívül mindig így mondja, hogy ha összejönnénk, az nem tartana sokáig, meg írja, hogy szeret, de nem úúúgy. Pedig múltkor a továbbtanulásról is beszélgettünk és azt mondta, nem szeretné, ha külföldre mennék. Nem mellesleg még mindig felhozza folyamatosan a legjobb barátnőmet, hogy még mindig fáj neki, hogy „csak úgy, ok nélkül” dobta, pedig mondtam neki, hogy elég sértő, hogy még mindig erről beszél tekintve, hogy volt egy afférunk.
Szóval most mit tegyek? Nyilván fogunk még találkozni, most be van tervezve egy koncert, amire megyünk, illetve a szalagavatón is együtt táncolunk. Érez egyáltalán valamit irántam a barátságon kívül? Mert szerintem én, mióta átléptük a barátság határait, azóta kicsit többet érzek, bár nem tudom megállapítani, mert sosem voltam még szerelmes, csak fellángolásaim voltak.
Mit tudok tenni? Van esélye egyáltalán a kapcsolatunknak?
Előre is köszönöm a választ!