Vajon viszonzatlan szerelem?

Honnan kezdjem.Pár hónapja új suliba kerültem költözés miatt.Már az első nem kiszemeltem magamnak egy lányt aki nekem nagyon bejött.Eleinte elkeztem vele ismerkedni és segítettem neki csomó dologban.Egyik barátját már rég óta ismerem és megkérdezte tőle hogy tetszik- e nekem.Ő azt mondta hogy igen.Ennek nagyon örültem,de az a baj hogy ez a barátom néha hazudós és nem tudom hogy ezt mennyire vegyem be. Mikor egyre közelebb kerültem hozzá és egyre jobban szerelmesebb voltam belé egyre kevesebbet tudtam vele beszélni.2 hétig beteg volt meg elutazott és gondoltam ráírok.Ráirtam és elég kedvesen is válaszolt.De mikor visszajött akkor látom hogy a suliba akkor sulidiszkó volt és én arra készültem hogy itt az alkalom.....Mikor megjöttem láttam körülállja kb.8 fiú.Pedig engem is látott és nem hívott oda beszélgetni.Vártam egy kicsit de nem.Hirtelen ideges lettem és hazamentem és elkeztem zokogni.Iszonyatosan féltékeny típus vagyok szóval ezekre érzékeny vagyok.Szószerint fájt a szívem.Másnap mikor egy kicsit jobban feltudtam dolgozni a történteket akkor rájöttem hogy neki sok fiú barátja van (nem szerelme hanem barátja),de azért elég flegma volt hogy legalább nemis köszönt nekem meg odase hívott.Másnap egyik barátomat hazakísértem de közbe találkoztunk a lánnyal.Jött velunk egy kis ideig,és gondoltam hogy most biztos megmerek szólalni,hát nem......max köszönni tudam.Azt mondta hogy teljesen kísérjük haza,de ő az út felénél már hazament.Èn ekkor azt gondoltam hogy utál...Mikor hazaértem akkor megint elkeztem sírni,hogy hiába próbálom nem megy,meg azt érzem hogy nem szeret engem.Attól félek hogy most amióta nem beszélek vele,hogy nehogy szerencsétlen lúzernek nézzen engem.Meg főleg attól félek hogy már nem szeret.