Egyedüllét

Egy rossz általános iskolába jártam. Az osztályomban szinte mindenki másfél, 2 évvel idősebb volt nálam. Többen rámszálltak és az utolsó 3 évben fizikailag és szellemileg is bántalmaztak, nem tudtam magam megvédeni (a testem átlagos, nem szeretek verekedni). Minden nap szorongtam, alvászavarokban küzködtem. Teljesen kikészültem, nagyon visszahúzódó lettem. Az egyetlen kiút a 6 osztályos gimnázium volt, mivel jó tanuló voltam, és tudtam, hogy nem bírnám meg 2 évig itt. Felvettek az új iskolába, egy ismerősöm sem volt. Itt is idősebbek voltak nálam az osztálytársaim. Visszahúzódó voltam nagyon, mert megviseltek az előző éveim, ezért 1. két évben nem kezdtem el nyitni mások felé. Most visszagondolva, mivel kevés barátom volt, sokszor nagyon idegesítően próbáltam közeledni mások felé. Sokan megutáltak vagy lenéztek. Most fogom befejezni a 9. osztályt. Most egyre jobban is érdekel a szerelem és a szexszualitás. Sok osztálytársaimnak már barátnője van. És most vettem észre, hogy nincsen se barátom, se barátnőm. Pár emberrel jóba vagyok, de velük mindig csak a felszínes dolgokról tudok beszélni, de nincs egy őszinte barátom akinek el tudnám mondani az érzéseimet. Egy szegényebb családban vagyok, szüleim reggeltől estig dolgoznak. Elkezdtem edzeni is, hátha akkor jobban befogadnak (bár külsőleg nincsenek nagy problémáim, magas vagyok). Próbálok beszélgetni másokkal, de levegőnek vesznek. Hetente szerveznek házibulikat, de egyikre sem hívnak meg. Nagyon rosszul viselem ezt az egészet. Mit tegyek?
Előre is köszönöm szépen a segítségét!
Egy 14 éves fiú