My life story

Kedves Doktornő! Remélem van ideje és elnézést előre a helsesirasi hibákért esetleg de szeretnék tanácsot érni az egész a családi állapotom ál kezdődött szüleim szigorúan neveltek sohasem engedték sportolni nem lehettek barátaim mert úgy gondolták hogy rossz hatással lennének rám tanulasi szempontból (kitűnően zártam a félévet 1 éves gimnazista leszek) elején ezeket nem vettem figyelembe osztályommba voltak barátaim azon kívül egysem egész 6. Félévi.. Osztályt váltottam szüleim akaratából. A beileszkedés nem volt nehéz a könnyen illeszkedő szeméniységemhez mindig mindenkivel kedves voltam meghallgattam mások problémáit tanácsokat adtam nekik azt mondták ha pszichológus leszek tuti hozzám fognak járni mert megértem az embereket. Örültem hogy segíthetek rajtuk de e közben az osztály többi része kitaszitottak a cuccaimat elvették (f@szt rajzoltak a táskámra madár szart tettek a padomra piszkáltak órán stb) nem haragudtam rájuk és továbbra is kedves voltam velük. Utána megismertem egy lányt nem sokkal később összejottunk elmondták egymásnak a próblémaink örültem hogy van valaki. Ezt még akkor nem mondtam el a szüleimnek nem tudtam hogy reagálbának. Egy héttel később bementem és elmondtam nekik hogy van barátnőm szüleim ellenezték eltiltottak egymástolxes aznap este elvették a telefonom is az egész kapcsolatunk lassan titokban folyik a találkozásunk hogy ne vegyen senki észre amikor elmegyünk valahova amikor telefonálgatni minden lassan 1 éve titokban. Aznap este befeküdtem az ágyamban és sírtam, nem tudtam aludni. Utána pedig elövetten a pengét és szét vágtam az alkarom a hegek máig nem fortak teljesen össze több mint 1 éve volt pedig.(borotvat szétszedtem és úgy vágtam meg magam ezért nagyon mély lett a seb) egy pár hónappal később kiderült hogy nagyon féltékeny mert sokat csalódott már éles az is zavarta ha eggyütt voltam emberekkel ezért szószerint elvagtam magam mindenkitől ez 8.elején kezdődött antiszociális voltam csoport munkákokon egyedül dolgoztam csoport képeken nem voltam rajta udvatokon egyedül ültem a padon tesi órán paroknal egyedül voltam hátsó padban ültem egyedül. Tanárok észrevették azt hitték meghalt valaki mondták hogy legalább 1 barátom legyen az egész iskolában. A magány érzés elkerülésst az emo stílussal valtottam ki bunkó voltam mindenkivel gyúrü nyaklánc fekete ruhákat hordtam aki belémkotött neki vágtam a falnak és a többit hagyjuk.. Pszichopatának nevezték érzéketlennek démonak a tanárok leörülteztek. Egyszer amikor egyik lány osztálytársam akivel régebben nagyon jóba voltam és nagyon akart rajtam segíteni én meg nem akartam hogy segítsen elövetten a pengézm és megmondtam neki hogy igerje meg hogy abba hagyja a próbálkozást vagy megvágom magam(tudom hogy nem szeretne ha bajom esne ezért ezt ki használtam..)nem ígérte meg nem hitte hogy megteszem ezután húztam 2 csíkot a kezemen a seb ismét nagyon mély volt a füzetemet beboritotta a vér de én teljes higadsaggal kimented a teremből végig a folyosón a WC be hogy lemostam a vért. Pár perccel óra kezdés elött megjelenő az igazgató helyettes a lány aki miatt tettem szólt a tanári án bevittek az irodába addigra az őrá elkezdődött. Beszélni akartak velem és azóta minden héten 1 nap beszéltek velem pszichológust nem akartam szüleimet felakarták hívni detudtam hogy akkor a szüleim mert szégyent hoztam rájuk borzalmak várnánk rám... Ismerték a szüleim ezért belementek de cserébe azt kérték hogy többet ilyen ne legyen még ígértem. Másnap mindenki tudott róla a suliból ekkor már még jobban féltek tőlem még ha nagy tömeg volt a folyosón akkor is ketté oszlottak hogy átmehessek nem mérték velem kikezdeni és ez tetszett. A barátnőmmel pedig mint egy kisgyerek olyan voltam aranyos voltam kedves szó szerint mint egy kisgyerek(úgy gondolom ez azért mert az ember személyisége más környezetben máshogy viselkedik) csak ő volt nekem egyedül akiben megbízhatóak neki tudtam teljesen megnyílni senki más barátom nem volt csak ő. A kapcsolatunk 7. Hónapjánál pedig megcsalt.. Megtörtem.. Több vágás volt rajtam mint valaha de ez már a testemen a házunk mögött lévő mezőre kimented és le feküdtem nem tudtam magammal mit kezdeni egy nagy puszta mezőn lefekudtem elzarva mindentol és mindenkitől csak az eget nézztem és közben folytak a könnyeim(meg mindig megkonnyezek amikor erre gondolok) utána több hét után kibékültünk.. Megbocsájtottam neki.. A kapcsolatunk lassan 1 éves még mindig eggyütt vagyunk heti szinten mennek közöttünk a veszekedés hisz ezek után még féltékenyé b vagyok új osztály új barátok úgy döntöttem hogy abba hagyom az általánosi viselkedésem a gimnazista osztálytársaim nem tudnál erről semmit kedvesnek tartanak és szeretnék bíznak bennem és elmondják a próblémáimkat. Változtatni akarok. Azóta már ezt megbeszéltük szüleimmel úgyhogy már engednek hogy ekmenjek ide oda stb. De ez még mindig pár hónapja történt általánosban és ez egy trauma az életemben.. Éjszaka mindig ebbe az iskolába terek vissza álmomban és minden embertől félek elkezdték remegni a lábam és láthatóan a kezem arcgesztusaimbol kivehető az aggodalom és a félelem önbizalomhiány. Nehezen beszélek emberekkel és nehezen tartok kapcsolatokat ez az a pont ami meghatározás az életem és nem tudok ettől megszabadulni egyszerüen fáj.. Fáj