Négy +1 probléma I.

Mélyen tisztelt válaszadó! Tisztelt Doktor nő! Tisztelt Doktor úr!
Én már bőven kinőttem a tinédzserkorból, hisz 60 éves vagyok. Még mielőtt a kérdéseimre rátérnék, pár szót a családi háttérről. A szüleimnek 5-5 testvére van. Nekem pedig 6 testvérem van. A testvéreim mellett van 6 gyermekem, 14 unokám és 2 dédunokám is. Rajtuk kívül 4 keresztlányom és öt keresztfiam is van. (Nálunk generációk óta az a szokás, hogy a nagyszülők testvérei vagy a szülők első-unokatestvéreik lesznek a keresztszülők)
Innentől viszont rátérek a kérdéseimre, melynek nem véletlen adtam a „Négy +1 probléma I. ” címet. Két szinte egyforma jellegű, ámde mégis kicsit különböző sérülés mellett kettő ezektől eltérő sérüléssel kapcsolatban tenném fel kérdéseimet.
Kronológiai sorrendbe:
2019. augusztus 18-án vasárnap a két még óvodáskorú unokám mellett ott volt nálunk egy általános iskola alsó tagozatába járó unokám valamint egy a 7. osztályt kezdő keresztfiam is. A három unokámmal a parkon belül elkerített játszótéren voltunk. A legidősebb pedig eleinte a parkon belül szintén leválasztott kondi park területén volt. Aztán bejöttek néhány haverjával szórakozni a játszótér nagycsúszdájára, ami részben össze van építve egy mászókával is. Egyszer csak sírva fut oda hozzám a keresztfiam haverja, hogy a gyereket baleset érte. A kezével van valami. Összeszedtem a kicsiket és odamentem a nagyhoz. A jobb csuklójától kezdve az egész alkarja be volt dagadva és nagyon fájlalta (megmozdítani sem igazán tudta). Először magam sem tudtam, hogy mihez kapjak. Aztán eszembe jutott, hogy milyen első segélyt lehet nyújtani törésgyanú esetében (hisz tanultam elsősegélyt, mivel jó néhány évig úszóoktató voltam a városi strandon), így ezt megtettem az egyik ott levő szülővel, aki pedig ápolónő (csak ők később érkeztek és a baj láttán jött oda segíteni). Aztán felkötöttük a kezét és bevittem a gyermekorvosi ügyeletre, hisz az néhány utcányira volt. A doki a kellő műszerek hiánya miatt tovább küldte a kórházba. A beutalóval a kezembe, vittem tovább a gyereket (közben a többit hazavittem, hisz útba esett). A kórházba érve elég hamar fogadták is a keresztfiamat, majd megvizsgálták. A csuklójában több csont eltört, az ínszalagok is megsérültek. E mellett az alkarjában is megzúzódott a csont. Az ünnep másnapján megműtötték. 6 hétig a kezén gipsz. A szakorvos kiadta az egész 1. félévre érvényes testnevelés óra alóli felmentési javaslatát. Ezzel kapcsolatban kiderült, hogy ez a gipszlevételig elegendő, de utána már kell az iskolaorvos beleegyezése is.
1. Egy ilyen többszörös kéztörésből mennyi idő, amíg teljesen rendbe jön?
2. Lesz-e bármi következménye a további életére nézve ennek a sérülésnek (pl. sérülékenység, időjárás-változásra való érzékenység)?
Az unokám (Zsiga) 14 éves lesz jövő április végén.
2019. augusztus 22-én -mivel a lányom és a vejem is dolgozott- magam vittem a csapata felkészülési mérkőzésére. Mind az U14-es, mind az U15-ös csapat pályára lépett. Zsiga az előbbi meccsen 63 percet (1-63 perc között) utóbbi meccsen pedig a szünetben állt be, de a 68. percben le kellett cserélni. Az egész úgy kezdődött, hogy a mérkőzéseket 12:30 és 15:15-re tették. A mérkőzés játékideje megegyezett a bajnokságban tapasztalható kétszer 40 perccel. Már az első mérkőzés I. félidejének vége felé egy ütközést követően néhány másodpercig húzta a jobb lábát, de utána még játszott közel félórát. Ahogy befejeződött az U14-es meccs és levonultak a csapatok a pályát újra fellocsolták, így az U15-ös korosztály mérkőzésére megint eléggé méllyé vált a talaj. Zsiga az U15-ös mérkőzés félidejébe állt be, majd a félidő 7. (meccs: 47.) percében a csapata által elvégzett szögletnél felugrott, bár a labdát is eltalálta fejjel (ráadásul gólpassz lett a fejeséből), de a talajfogásnál aláfordult a bokája. Először megpróbálta folytatni a mérkőzést, majd jelezte, hogy mégis cserét kér. A cserére végül a 54. percben került sor. Rögtön elkezdték kezelni a bokáját. Aztán a meccs után elvittem orvoshoz. (Ott találkoztunk a lányomékkal.) Az orvosi vizsgálat kimutatta, hogy részlegesen elszakadt az elülső bokaszalagja a jobb lábában. Jelenleg egy gipszsínt kell viselnie, amelyet majd szeptember 6-án vesznek le.
3. Az első meccsen történt ütközés, ami után húzta egy kb. 1 percig a lábát mennyire játszhatott közre a sérülés mértékének ilyentén alakulásába? Az mennyire játszhatott közre a sérülésnél, hogy a játéktér mély volt?
4. Várható-e, hogy a gipszsín után gipszet kap vagy csak bokarögzítőt fog kapni (esetleg még azt sem)?
5. Szeptember 3-án elkezdődik az iskola. Várhatóan mikor mehet először suliba? (Figyelembe véve, hogy többnyire nem megoldható másképp az iskolába járás, minthogy busszal kell menjen és mindkét megállótól nagyjából 1 km a célállomás)
6. Mennyi időbe telhet, mire teljesen rendbe jön? Számítani lehet-e arra vagy ebben a korban még kizárható, hogy sérülékenyebbé válhat a bokája?
7. Várhatóan mikor kezdheti el az edzéseket és mikor léphet újra pályára?
Megjegyzés:
Az unokám klubjának a korosztályos együttes 6. szezonját kezdi meg a klubnál. Az edző folyamatosan csak a serdülő, vagyis az U14 és/vagy U14-U15 csapatokkal foglalkozik első sorban, valamint besegít az elő-korosztálynál (vagyis U13) is. A most kezdődő szezon lesz sorozatban a harmadik, amelybe nem a Megye I. osztályban, hanem az NB II. osztályban indulnak el a klub korosztályos csapatai. Az edző próbálja úgy összeállítani mind a csapatot, hogy nagyjából fele-fele legyen a „kiöregedő” és a „beöregedő” valamint legyenek tapasztalatot szerző kisebbek is csapatba. (Az utóbbiak főleg a bajnokság utolsó harmadában-negyedében). A „kiöregedők” jelenleg az U15-ben a 2005-ös születésűek, míg U14-ben az 1 évvel fiatalabbak. A tapasztalatot szerző „legkisebbek” U15-ben a 2007-es, míg U14-ben a 2008-as születésűek. (A most kezdődő évadban 2020-hoz viszonyítják eme korosztályokat.) Az unokám 2006-os születésű, és már a tavasszal befejeződő bajnokság utolsó 3 meccsén pályára lépett (ebből a záró fordulóban kezdőként 64 percet kapott; a megelőző körben 36, az egyel korábbin 13 percet játszott csereként) az akkori U15-ös csapatban. A záró fordulóban az a „megtiszteltetés” érte, hogy viszonylag távolról (25-26 m-ről) ő végezhetett el még az első félidőben (24. perc) egy szabadrúgást. A lövése „beakadt” a hosszú felső sarokba.
A szeptember 3-a pedig nem elírás. Valamiért az iskola körzetébe az áramszolgáltató nem tudta (vagy akarta) a szükséges karbantartást a nyári szünetben megoldani, így 2-án reggel 8 órától egészen délután 4 óráig áramszünet lesz. A napot pedig 7-én pótolják majd be a gyerekek.
A harmadik sérülés súlyosságára valamint a negyedik sérülésre egyaránt 2019. augusztus 27-én derült fény.
a) A keresztfiam (Levi) hetek óta panaszkodott kisebb nagyobb bokafájdalomra főleg edzések után. Mivel ezek pihentetésre teljesen elmúltak, így nem kerítettek, ill. kerítettünk nagy feneket a dolognak. Aztán ezen a meccsen a 28. percben egy csel közben rosszul lépett és kiment a bokája. Rögtön ápolást kért, majd az odaérkező edző jelezte a cserét. (A dolog érdekessége, hogy az eset az ellenfél büntetőterületével szinte párhuzamosan, ám a kispadokkal ellentétes oldalon történt, így még valahogy vissza kellett, hogy menjenek a kispadokhoz. Ekkor Nándi és Laci (egyik csapattársuk) érkeztek az edző és Levi segítségére. Az utóbbi az ő vállukra támaszkodva visszatérhetett a kispadokhoz, ahol nem csak az ápolása folytatódott, hanem az edző tudta jelezni a csere szándékát és a két mezszámot letudta adni a játékvezető asszisztensének (partjelző). A cserére a 34. percben került sor. A meccs végén orvoshoz vittem őt (is), ahol kiderült, hogy több kisebb törés, vagyis fáradásos törés volt a bokájába valamint a bokaszalagja is meghúzódott.
b) A középső fiamék a 20. házassági évfordulójukat megünnepelvén elutaztak a menyemmel. A feleségem és én vállaltuk, hogy a 4 gyerek addig nálunk eltölthetik az idejüket. A legnagyobb (Nándi; 14 éves lesz január legelején) immáron hét éve focizik, melyből ötödik éve igazolt focista, mégpedig a jelenlegi iskolájának székhelyet biztosító kisváros csapatában. A bajnokság e hét végén kezdődik. A fennemlített napon először az U14-es (saját) korosztályában 64 percet, majd az idősebbek (U15) pedig 43 percet játszott. A vártnál jóval korábbi beállítására éppen Levi sérülése késztette az edzőt. A sors furcsa játéka, hogy aztán Nándi a 75. percben olyan szerencsétlenül rúgott össze az ellenfelével, hogy őt is le kellett cserélni. A cserére hivatalosan a 77. percben került sor. Mint később kiderült, hogy Nándinak letört egy kisebb darab a szárkapocscsontjából valamint részlegesen elszakadt az elülső bokaszalagja, továbbá a középső szalag meghúzódott, a sípcsontja pedig megzúzódott.
Jelenleg Levi és Nándi lába is fekvőgipszben van. Ezt mindkettejük esetében szeptember 10-én biztosan leveszik a lábukról.
8. Mennyire játszhat közre a sérülés súlyosságában, hogy Nándi már a saját korosztályának a meccsén is kapott néhány rúgást arra a bokájára?
9. A fekvőgipsz után mi várható Levi és mi várható Nándi esetében? Járógipszre és/vagy bokarögzítőre kell-e számítsanak? Ha igen, akkor melyikre és mennyi időre?
10. A jövő kedden kezdődő tanévet figyelembe véve, mikor mehetnek majd várhatóan legelőször iskolába?
11. Mennyi időbe telhet, mire teljesen rendbe jön? Számítani lehet-e arra vagy ebben a korban még (majdnem teljesen) kizárható, hogy sérülékenyebbé válhat a bokája?
12. Várhatóan mikor kezdhetik el az edzéseket és mikor léphet újra pályára?
Adott egy csapat (pl. a „nagyobbik” unokáméké és keresztfiaméké), ahol van egy 2005 januárjának legelején valamint egy 2017 novemberének közepén született srác az U15-ös keretbe. Laikusként magam nagyon nagy kettősséggel kezelem ezt. Egyfelől persze az, hogy az utóbbi játékost a két évvel idősebbeknél is figyelembe veszi az edző, az a játékos szempontjából persze a munkája elismerését jelenti, másfelől laikusként mégis tudható az, hogy azért másképp „rezonál” egy 13 éves gyerek csontozata, mint egy 15 évesé, ami akár problémákkal is járhat. Mindemellett előfordulhat az is, hogy maguk a csapattársak is a pályán kevésbé veszik őt észre vagy tartanak attól, hogy egy-egy jó helyzetet rosszul old meg. Amelyekből a fiatalabb gyerek leszűrheti akár azt is, hogy neki már nem csak az edzőnek, hanem a csapattársaknak is bizonyítania kell, hogy nem fogja kihagyni a kihagyhatatlan ziccert, vagy nem fog elvéteni egy felszabadító rúgást sem a saját kapujuk előtt.
13. Jól látom-e hozzá nem értő laikusként (ám többszörös édesapaként, nagyapaként, keresztapaként), hogy a versenysportban ilyen idős korban csontozatilag nagyon sokat jelenthet 2,5-3 év?
14. Jól látom-e azt a helyzetet, hogyha egy a korosztályhoz képest jóval fiatalabb játékos (aki emiatt többnyire nem is ezzel a korosztállyal edz) bekerül a hozzá képest idősebbek közé, akkor ténylegesen plusz teher keletkezik a fiatalabb játékoson is, ahogy valamennyire az idősebbeken is? Ha igen, akkor miért? Ha nem, akkor miért nem?
Megjegyzés:
A „nagyobbik” (2006. januári) unokám esetében is láttam tavasszal hasonlót. A bajnokság 26 (vagyis kétszer 13) mérkőzésből állt. Az utolsó hat (21-26.) fordulóban rendszeresen lépett pályára az U15-ös csapatban 2006-os születésű játékos. Az esetükben fennáll az, hogy nem csak a legutóbbi (2018/2019), hanem az idei (2019/2020) és jövő évi (2020/2021) évadban is szerepelhetnek ebbe a korosztályba. Nyolc ilyen játékos volt. Ezek közül egyik pont az unokám. Egy kitétel van az országos bajnokság (NB) esetében – még pedig, hogy egyszerre maximum 2 olyan játékos lehet a pályán, aki a rákövetkező szezon alatt tölti csak be a 14. életévét (vagyis az elmúlt évadot tekintve a 2006-ban születettek közül)... Általában 3 játékosnál többet nem is nevezett az edző. (Már hogyha egyet is nevezett. Az őszi évadban nem is volt erre példa.) Ez alól éppen az utolsó hazai –és egyben a szezonbéli utolsó– mérkőzés volt kivétel, amikor 6 fiatalabb játékost is nevezett. Persze ebben közrejátszott, hogy több (4) „kiöregedő” játékos esetében iskolai elfoglaltság volt valamint többen (3) az ötödik sárga lap és 1 esetben piros lap utáni eltiltásukat töltötték. Sajnos voltak (3) a „kiöregedők” között, akik sérüléssel bajlódtak, így a már tét nélküli mérkőzésen nem kockáztatott túl nagyot az edző a több fiatallal. Így kapott lehetőséget Zsiga és az egyik vele egyidős csapattársa kezdőként. Az utóbbit az első félidő közepén cserélték le és helyére szintén egy harmadik velük egyidős játékos érkezett. Aztán ezt a srácot a fiammal együtt a 64. percben cserélte le az edző. Mindkettőjük helyére egy-egy még az akkori U13-as korosztályhoz tartozó játékos érkezett. A hatodik fiatalabb játékos végül azon a meccsen nem jutott szóhoz. Ezen a meccsen Zsiga egy 25-26 méteres óriási szabadrúgásgólt lőtt. (Ezt egyébként a saját –U14– korosztályában e hónap 22-én megismételte.)
Tudom, hogy a kérdések nagyon összetettek és bonyolultak. Ezért előre is köszönöm, hogyha válaszolnak rá. Azzal is tisztában vagyok, hogy vannak olyan filozófiai és sporttechnikai kérdések, amelyekre talán nem is lehet pontosan választ adni. Tudom, hogy az 5-7. valamint a 10-12. kérdés formailag nem, de tartalmi lényegét tekintve teljesen megegyezik.
A megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Mély tisztelettel és üdvözlettel:
József
egy érdeklődő nagy- és keresztszülő