Pontosan nem tudom mit érzek.

Most vagyok túl egy szakításon, aminek véglegességét nem tudom. 7 hónapos kapcsolat volt és nagyon megbántottam. Pontosan azzal, hogy magam sem tudom mit érzek és, hogy nem mutatom ki a szeretetem felé. Érzelmeket nehezebben mutatok ki, de negatív irányba könnyebben billenek. Sokszor fordult meg a fejemben, hogy ragaszkodáson túl nem érzek szerelmet/szeretetet. Ezt le tudtam magamban zárni, de néha megint elő jött. És őszinte ember vagyok és késztetést éreztem arra, hogy ezt elmondjam neki. Ezzel törtem össze a szívét. Azt mondta 1 hónapig most biztos nem képes ezt folytatni, de nem akar kizárni az életéből teljesen. Nem én voltam a férfi a kapcsolatban és ez sem tett jót. Ami az érzelmeim illeti, nem tudom miből tudnám eldönteni, hogy szeretem. Amikor átgondoltam ezt arra jutottam, hogy találkozások előtt mindig tetszeni akartam neki, figyeltem a hajamra, ruhámra, stb. Valamint, hogy mindig a vele való találkozást választottam, ha volt szabad délutánom és nem a barátokat. Mindig neki írtam vissza előszőr. Vártam, hogy írjon, stb. A hiány nálam annyira nem jött ki soha, de most, hogy szakítottunk, vagy szünet van kicsit bajnak érzem, hogy nem hiányzik annyira. Persze sokkal jobb lenne vele, de nem tudom, hogy én akkor hogy élem meg a szeretetet. Nagyon ragaszkodó típus vagyok és mindig is az voltam, de nekem párkapcsolatom még nem volt. Nem tudom újra tudom e kezdeni újult erővel és hogy megéri e küzdeni a kapcsolatért. Magamnak nem tudom eldönteni, mert nem vagyok tisztában sok mindennel ezért is fordultam ide, hátha valamire rá tudnak világítani.