Pszichológus
2019.11.02.
Tisztelt Máténé Áfra Viktória!
Azért írok, mert már régóta gondolkozok azon, hogy pszichológushoz forduljak, vagy sem, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni. Egy tanárom, aki az elmúlt években nagyon sokat segített nekem, vetette fel a gondolatot, hogy talán érdemes lenne pszichológushoz fordulnom. Ezt azzal indokolta, hogy ő szívesen segít nekem, viszont a pszichológia nem az ő szakterülete. Úgy látja, hogy sok minden nyomja a lelkemet, és a tinédzserkor egy igazán nehéz életszakasz a számomra. Amit talán még érdemes megemlítenem, az az, hogy a tanárnő már kb. 2 éve nem tanít engem, így állandó jelleggel nincs a környezetemben, viszont abban a gimnáziumban tanít, ahová én járok.
Nos, amit érdemes tudni rólam, hogy érzékeny lelkű vagyok. Hajlamos vagyok a stresszre, és az önbecsülésemen, önbizalmamon is van még mit csiszolni. Társaságban inkább csendes, félénk, és visszahúzódó vagyok. Mindig igyekszem önmagamat adni, de közben aggódok azon, hogy vajon mit gondolnak rólam mások. Sokat elmélkedem azon, hogy hogyan tudnék pozitív irányba változtatni a gondolkodásomon. Ennek érdekében könyveket is olvasok a témában, és a tanáraim, akikre mindig számíthatok, is nagy segítséget nyújtanak.- Ellátnak jó tanácsokkal, meghallgatnak, megnyugtatnak, és lelket öntenek belém, ha szükséges.
A szüleim még 7 éves koromban elváltak édesapám alkoholizmusa miatt. Emellett a kortársaim sokat szekáltak gyermekkoromban. ( óvodás, általános iskolás koromra gondolok) Én úgy érzem, hogy meg tudtam emészteni a történteket, de közben attól tartok, hogy mi van, ha tudatalatt mégsem. A fennt említett dolgokon pl. a stressz, önbecsülés, önbizalom, stb. úgy gondolom, kellő tudatossággal magam is képes vagyok változtatni.
Tudom, nekem kéne éreznem, hogy szükségem van e pszichológusra, de minden olyan összetett. Tele vagyok érvekkel, hogy miért lenne érdemes elmennem, ugyanakkor arra is rengeteg érvem van, hogy miért nem szükséges... Remélem, tud némi útmutatást adni a levelem alapján.
Válaszát előre is köszönöm!
Azért írok, mert már régóta gondolkozok azon, hogy pszichológushoz forduljak, vagy sem, de egyszerűen nem tudok dűlőre jutni. Egy tanárom, aki az elmúlt években nagyon sokat segített nekem, vetette fel a gondolatot, hogy talán érdemes lenne pszichológushoz fordulnom. Ezt azzal indokolta, hogy ő szívesen segít nekem, viszont a pszichológia nem az ő szakterülete. Úgy látja, hogy sok minden nyomja a lelkemet, és a tinédzserkor egy igazán nehéz életszakasz a számomra. Amit talán még érdemes megemlítenem, az az, hogy a tanárnő már kb. 2 éve nem tanít engem, így állandó jelleggel nincs a környezetemben, viszont abban a gimnáziumban tanít, ahová én járok.
Nos, amit érdemes tudni rólam, hogy érzékeny lelkű vagyok. Hajlamos vagyok a stresszre, és az önbecsülésemen, önbizalmamon is van még mit csiszolni. Társaságban inkább csendes, félénk, és visszahúzódó vagyok. Mindig igyekszem önmagamat adni, de közben aggódok azon, hogy vajon mit gondolnak rólam mások. Sokat elmélkedem azon, hogy hogyan tudnék pozitív irányba változtatni a gondolkodásomon. Ennek érdekében könyveket is olvasok a témában, és a tanáraim, akikre mindig számíthatok, is nagy segítséget nyújtanak.- Ellátnak jó tanácsokkal, meghallgatnak, megnyugtatnak, és lelket öntenek belém, ha szükséges.
A szüleim még 7 éves koromban elváltak édesapám alkoholizmusa miatt. Emellett a kortársaim sokat szekáltak gyermekkoromban. ( óvodás, általános iskolás koromra gondolok) Én úgy érzem, hogy meg tudtam emészteni a történteket, de közben attól tartok, hogy mi van, ha tudatalatt mégsem. A fennt említett dolgokon pl. a stressz, önbecsülés, önbizalom, stb. úgy gondolom, kellő tudatossággal magam is képes vagyok változtatni.
Tudom, nekem kéne éreznem, hogy szükségem van e pszichológusra, de minden olyan összetett. Tele vagyok érvekkel, hogy miért lenne érdemes elmennem, ugyanakkor arra is rengeteg érvem van, hogy miért nem szükséges... Remélem, tud némi útmutatást adni a levelem alapján.
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a Pszichológus kérdésre
Kedves Levélíró! Mivel pszichológushoz nem csupán olyankor érdemes elmenni, ha úgymond "dignosztizálható" lelki problémánk van, hanem bármikor, amikor úgy érezzük, hogy egy külső szempont, egy "külső" emberrel való beszélgetés segítene. Ezért javaslom, ha van rá lehetőséged, akkor bátran keress fel egy pszichológust és ő a te aktuális érzéseid, nehézségeid mentén meg fog próbálni segíteni.
