szexuális probléma, csalódás, kezdődő depresszió
2020.02.08.
Tisztelt Szakértő!
Rövid bevezetés után ismertetném a problémámat, amely az elmúlt fél évre vezethető vissza. Az elmúlt fél évben nem volt komoly párkapcsolatom, viszont volt egy lány, akire nagyon vágytam. Az elmúlt időszak részemről azzal telt el, hogy utána vágyakoztam. Egészen belé bolondultam lassacskán, nem csak szexuális téren, hanem párkapcsolatilag is tökéletesnek gondoltam volna magamnak (tényleg az a lány akivel el tudtam volna képzelni az életem). Lassacskán teljes csőlátásom lett, és mindent háttérbe szorítottam ezért a családomat, a továbbtanulási szándékaimat, a barátaimat...mindent. Ez idő alatt teljesen jó kapcsolatot ápoltunk, kisebb kavarásoktól eltekintve semmisem történt köztünk (maximum szájrapuszi), viszont egy idő után elkezdtek olyan gondolatok gyötörni, hogy sosem lesz ez enyém, nem kaphatom meg, stb... Ettől az időszaktól kezdtem magamba fordulni, egyre gyakrabban nyúltam alkoholhoz, ami az életem még lejjebb csúszását okozta, számos területen, mint emberi kapcsolatok (szüleimtől is lassacskán eltávolodtam emiatt, nem vészesen, de már nem olyan a kapcsolatunk mint előtte) barátaimmal is romlott a kapcsolatom. Az elmúlt egy hónapban viszont elkezdtünk közeledni egymáshoz az említett hölggyel, továbbra is baráti szinten, viszont egyre szorosabban… megjelentek azért szexuális tartalmú beszélgetések is, egyre gyakrabban (de ezek eddig is voltak), aztán egyszer csak mondta, hogy menjek át hozzá. Korábban is találkozgattunk de semmi "komoly" nem történt köztünk. Meg is valósult a találkozás, és legnagyobb meglepetésemre közölte velem, hogy szexelni szeretne velem, eleinte nagyon megörültem ennek és egy valóra vált álomnak gondoltam a helyzetet, viszont szép lassan rémálomba fordult a dolog…., sehogy sem akar működni a dolog annyira izgultam, hogy nehogy csalódást okozzak...szóval sehogy sem tudtam megfelelő működésre bírni a péniszem, és többszöri próbálkozás után is kudarcot vallottam. Számomra hihetetlenül kellemetlen volt a szituáció, életemben nem éreztem magam ilyen rosszul, közel sem ennyire soha....(korábbi barátnőimmel és partnereimmel sosem volt ilyen jellegű gondom..). a nap végére minden létező önbecsülésem és életkedvem lepusztult, hatalmasat csalódtam magamban… a későbbi beszélgetésekből még annyi visszajezést kaptam kvázi "kegyelemdöfésként" hogy ami nem megy azt nem kel erőltetni, és maradjunk inkább barátok mert ez nem működik így. Az azóta eltelt időben teljes mértékbern elvesztettem minden önbecsülésem, valamint az azóta kínálkozó lehetőségek elől is teljes mértékben elzárkóztam, hogy nehogy ez megismétlődjön (főleg attól félek, hogy ez megismétlődik, és kurdarc lenne a vége) emellett nem is igazán vágyom más nőre, nem tudom őt elfelejteni és úgy érzem, csak Ő kell nekem. Az említett nap után nagyon magamba zuhantam, és azóta is úgy érzem, hogy nem nevezhetem férfinak magam. Minden, amire addig vágytam hirtelen elillant, szertefoszlott, és az orrom elől úszott el „életem nagy lehetősége”, és ezzel együtt az életem is teljes mértékben felborult. Azt eltelt egy hétben fokozódott az alkoholizmusom, azaz napi szinten fogyasztok jelentős mennyiséget, valamint visszaszoktam 3 év után a dohányzásra, illetve többször az is előfordult, hogy kárt tettem magamban és „nembaj hagy fájjon meg is érdemlem, ha ekkora szerencsétlen idióta vagyok” hozzáállással kezeltem a dolgot. Személyesen senkivel sem tudom igazán konkrétan megbeszélni a problémámat, egyéb okok miatt… eddig azt hittem egyedül is úrrá tudok lenni a dolgon, de csak egyre reménytelenebben látom a helyzetem, teljes mértéknem szánalmas bohócnak érzem magam, kissé eltúlozva már élni sincs kedvem ezek után. Amennyibe van bármi ötlete, hogy hogyan jussak túl ezen a dolgon vagy hogyan felejtsem őt el(szerintem sosem fogom), fogadjam el, vagy dolgozzam fel a történteket, és nyerjem vissza a régi életem, akkor kérem segítsen.
Üdvözlettel: András
Rövid bevezetés után ismertetném a problémámat, amely az elmúlt fél évre vezethető vissza. Az elmúlt fél évben nem volt komoly párkapcsolatom, viszont volt egy lány, akire nagyon vágytam. Az elmúlt időszak részemről azzal telt el, hogy utána vágyakoztam. Egészen belé bolondultam lassacskán, nem csak szexuális téren, hanem párkapcsolatilag is tökéletesnek gondoltam volna magamnak (tényleg az a lány akivel el tudtam volna képzelni az életem). Lassacskán teljes csőlátásom lett, és mindent háttérbe szorítottam ezért a családomat, a továbbtanulási szándékaimat, a barátaimat...mindent. Ez idő alatt teljesen jó kapcsolatot ápoltunk, kisebb kavarásoktól eltekintve semmisem történt köztünk (maximum szájrapuszi), viszont egy idő után elkezdtek olyan gondolatok gyötörni, hogy sosem lesz ez enyém, nem kaphatom meg, stb... Ettől az időszaktól kezdtem magamba fordulni, egyre gyakrabban nyúltam alkoholhoz, ami az életem még lejjebb csúszását okozta, számos területen, mint emberi kapcsolatok (szüleimtől is lassacskán eltávolodtam emiatt, nem vészesen, de már nem olyan a kapcsolatunk mint előtte) barátaimmal is romlott a kapcsolatom. Az elmúlt egy hónapban viszont elkezdtünk közeledni egymáshoz az említett hölggyel, továbbra is baráti szinten, viszont egyre szorosabban… megjelentek azért szexuális tartalmú beszélgetések is, egyre gyakrabban (de ezek eddig is voltak), aztán egyszer csak mondta, hogy menjek át hozzá. Korábban is találkozgattunk de semmi "komoly" nem történt köztünk. Meg is valósult a találkozás, és legnagyobb meglepetésemre közölte velem, hogy szexelni szeretne velem, eleinte nagyon megörültem ennek és egy valóra vált álomnak gondoltam a helyzetet, viszont szép lassan rémálomba fordult a dolog…., sehogy sem akar működni a dolog annyira izgultam, hogy nehogy csalódást okozzak...szóval sehogy sem tudtam megfelelő működésre bírni a péniszem, és többszöri próbálkozás után is kudarcot vallottam. Számomra hihetetlenül kellemetlen volt a szituáció, életemben nem éreztem magam ilyen rosszul, közel sem ennyire soha....(korábbi barátnőimmel és partnereimmel sosem volt ilyen jellegű gondom..). a nap végére minden létező önbecsülésem és életkedvem lepusztult, hatalmasat csalódtam magamban… a későbbi beszélgetésekből még annyi visszajezést kaptam kvázi "kegyelemdöfésként" hogy ami nem megy azt nem kel erőltetni, és maradjunk inkább barátok mert ez nem működik így. Az azóta eltelt időben teljes mértékbern elvesztettem minden önbecsülésem, valamint az azóta kínálkozó lehetőségek elől is teljes mértékben elzárkóztam, hogy nehogy ez megismétlődjön (főleg attól félek, hogy ez megismétlődik, és kurdarc lenne a vége) emellett nem is igazán vágyom más nőre, nem tudom őt elfelejteni és úgy érzem, csak Ő kell nekem. Az említett nap után nagyon magamba zuhantam, és azóta is úgy érzem, hogy nem nevezhetem férfinak magam. Minden, amire addig vágytam hirtelen elillant, szertefoszlott, és az orrom elől úszott el „életem nagy lehetősége”, és ezzel együtt az életem is teljes mértékben felborult. Azt eltelt egy hétben fokozódott az alkoholizmusom, azaz napi szinten fogyasztok jelentős mennyiséget, valamint visszaszoktam 3 év után a dohányzásra, illetve többször az is előfordult, hogy kárt tettem magamban és „nembaj hagy fájjon meg is érdemlem, ha ekkora szerencsétlen idióta vagyok” hozzáállással kezeltem a dolgot. Személyesen senkivel sem tudom igazán konkrétan megbeszélni a problémámat, egyéb okok miatt… eddig azt hittem egyedül is úrrá tudok lenni a dolgon, de csak egyre reménytelenebben látom a helyzetem, teljes mértéknem szánalmas bohócnak érzem magam, kissé eltúlozva már élni sincs kedvem ezek után. Amennyibe van bármi ötlete, hogy hogyan jussak túl ezen a dolgon vagy hogyan felejtsem őt el(szerintem sosem fogom), fogadjam el, vagy dolgozzam fel a történteket, és nyerjem vissza a régi életem, akkor kérem segítsen.
Üdvözlettel: András
Szakértőnk válasza a szexuális probléma, csalódás, kezdődő depresszió kérdésre
Kedves András! Ha önkielégítésnél rendben működik minden,akkor megnyugtató, hogy nem áll szervi ok a hátterében a történteknek.Ebben az esetben javaslom, hogy keress fel pszichológust személyesen (családsegítő szolgálat, egészségfejlesztési iroda, rendelőintézet...). Feltehetően szorongás állhat a kudarc hátterében, aminek az oka a megfelelési vágy volt: ez egy normális reakció lehet egy hasonló szituációban és azzal védhető ki ,hogy ha a szexuális kapcsolatra párkapcsolatban kerül sor, hiszen egy párkapcsolat az elfogadásról, az őszinteségről, egymás támogatásáról szól (jó esetben) és ezek oldják a feszültséget, a szorongást, ezáltal nem is jelentkeznek merevedési problémák. De a jelen érzéseid feldolgozásához szükséged volna szakemberre, hogy a nem hatékony megküzdési módok helyett (mint alkoholfogyasztás, dohányzás...stb.) olyan stresszkezelési módot alakíts ki, amely a fejlődésedet szolgálja, s ezek által nyitni tudj a későbbiekben az új lehetőségek felé.
