Tinédzser, szerelem, homoszex (17) II
2021.08.18.
Tisztelt doktornő!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. július 10-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) című kérdésemre 2021. július 16-án megtisztelt a válaszával.
A helyzet azóta nem lett egyszerűbb. Közel három hét hallgatás után július 16-án végre hívott, hogy beszélgessünk. Felcsillant bennem a remény, hogy mindent tisztázni tudunk. De a kényelmetlen kérdésekbe nem tudtunk belemenni, mert mindig terelte a témát. Aztán július 24-én, vagyis egy nappal azelőtt, hogy elutaztak volna annyit mondott, hogy tartsuk a kapcsolatot Messengeren, Skype-n vagy telefonon a következő két hétben. Így is lett. A második héten egyre több olyan fotó jött tőle, róla, amelyen hiányosabb öltözetben volt, mégpedig a „nagyon hiányzol” kiegészítéssel. Ezzel a reményt szította bennem. Aztán augusztus 6-án megjöttek, majd másnap már reggel 7:30 környékén hívott, hogy jó lenne találkozni. Az örömöm megvolt, de a félelmem is. Kibeszéltük a nyaralást, majd megpróbáltam rávezetni, hogy vajon miért is akart az általa küldött képekkel felzaklatni, felizgatni. Erre nem adott választ. Szerencsére viszont kiderült, hogy mi az érzelmi kínlódásának oka. A néhai nagynénjének és a férjének volt (van) egy örökbe fogadott fia, akit a nagynénjéék elhalálozása után az édesanyjáék magukhoz vettek. Tomi és Krisztián (Krisz) között 5 év a korkülönbség. A srác folyamatosan ajándékokkal halmozza el, flörtöl vele, elhívja akár étterembe is kajálni. Ez is imponál Tominak és jól is érzi magát a fiúval, viszont elmondása szerint nem tudja azokat az érzelmeket viszonozni felé, amit a srác őiránta érez. Az is a baj – legalábbis elmondása szerint –, hogy azzal sincs teljesen tisztában, hogy irántam mit is érez. Elmondása szerint a nyaralás alatt nagyon hiányoztam neki és nagyon sokat gondolt rám. Olyankor kicsit mintha libabőrös is lett volna, amikor az a csók eszébe jutott, amit az elutazásuk előtt váltottunk, és ami neki is jól esett. Ezt követően többször is találkoztunk, majd néhány nappal ezelőtt (aug. 14.) megint nálunk töltötte az éjszakát. Ismét megtörtént közöttünk minden. Hiába mondtam el az együttlétünket megelőző napokban és közvetlen előtte is többször neki, hogy velem bármikor és bármiről beszélhet, de mióta megtörtént az újabb együtt lét, megint kerül. Ezt már nem tudom mire vélni. Attól félek, hogy Krisz előbb-utóbb elér nála valamit és azzal elveszítem még az esélyét is, hogy boldog lehessek vele, pedig úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok Tominak közömbös. Sőt!
Lehet-e véletlen kétszer is lefeküdni úgy valakivel, hogy tisztában vagyok a másik fél érzéseivel, míg a sajátommal nem? Vajon mi az oka annak, hogy megint ennyire távolságtartó lett velem? Vajon mi az oka annak, hogy ily szinten vagyok féltékeny Kriszre? Jogos lehet a félelmem, hogy Krisz a bőkezűségével elérhet valamit Tominál vagy ez csak egy olyan dolognak az elvesztése iránti ijedség, ami még nem is biztos, hogy az enyém?
(2021. augusztus 18.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. július 10-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) című kérdésemre 2021. július 16-án megtisztelt a válaszával.
A helyzet azóta nem lett egyszerűbb. Közel három hét hallgatás után július 16-án végre hívott, hogy beszélgessünk. Felcsillant bennem a remény, hogy mindent tisztázni tudunk. De a kényelmetlen kérdésekbe nem tudtunk belemenni, mert mindig terelte a témát. Aztán július 24-én, vagyis egy nappal azelőtt, hogy elutaztak volna annyit mondott, hogy tartsuk a kapcsolatot Messengeren, Skype-n vagy telefonon a következő két hétben. Így is lett. A második héten egyre több olyan fotó jött tőle, róla, amelyen hiányosabb öltözetben volt, mégpedig a „nagyon hiányzol” kiegészítéssel. Ezzel a reményt szította bennem. Aztán augusztus 6-án megjöttek, majd másnap már reggel 7:30 környékén hívott, hogy jó lenne találkozni. Az örömöm megvolt, de a félelmem is. Kibeszéltük a nyaralást, majd megpróbáltam rávezetni, hogy vajon miért is akart az általa küldött képekkel felzaklatni, felizgatni. Erre nem adott választ. Szerencsére viszont kiderült, hogy mi az érzelmi kínlódásának oka. A néhai nagynénjének és a férjének volt (van) egy örökbe fogadott fia, akit a nagynénjéék elhalálozása után az édesanyjáék magukhoz vettek. Tomi és Krisztián (Krisz) között 5 év a korkülönbség. A srác folyamatosan ajándékokkal halmozza el, flörtöl vele, elhívja akár étterembe is kajálni. Ez is imponál Tominak és jól is érzi magát a fiúval, viszont elmondása szerint nem tudja azokat az érzelmeket viszonozni felé, amit a srác őiránta érez. Az is a baj – legalábbis elmondása szerint –, hogy azzal sincs teljesen tisztában, hogy irántam mit is érez. Elmondása szerint a nyaralás alatt nagyon hiányoztam neki és nagyon sokat gondolt rám. Olyankor kicsit mintha libabőrös is lett volna, amikor az a csók eszébe jutott, amit az elutazásuk előtt váltottunk, és ami neki is jól esett. Ezt követően többször is találkoztunk, majd néhány nappal ezelőtt (aug. 14.) megint nálunk töltötte az éjszakát. Ismét megtörtént közöttünk minden. Hiába mondtam el az együttlétünket megelőző napokban és közvetlen előtte is többször neki, hogy velem bármikor és bármiről beszélhet, de mióta megtörtént az újabb együtt lét, megint kerül. Ezt már nem tudom mire vélni. Attól félek, hogy Krisz előbb-utóbb elér nála valamit és azzal elveszítem még az esélyét is, hogy boldog lehessek vele, pedig úgy érzem, hogy egyáltalán nem vagyok Tominak közömbös. Sőt!
Lehet-e véletlen kétszer is lefeküdni úgy valakivel, hogy tisztában vagyok a másik fél érzéseivel, míg a sajátommal nem? Vajon mi az oka annak, hogy megint ennyire távolságtartó lett velem? Vajon mi az oka annak, hogy ily szinten vagyok féltékeny Kriszre? Jogos lehet a félelmem, hogy Krisz a bőkezűségével elérhet valamit Tominál vagy ez csak egy olyan dolognak az elvesztése iránti ijedség, ami még nem is biztos, hogy az enyém?
(2021. augusztus 18.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Szakértőnk válasza a Tinédzser, szerelem, homoszex (17) II kérdésre
Kedves Márió! Továbbra is az a legvalószínűbb, hogy a fiúnak, Tominak időre lehet szüksége, hogy feldolgozza az élményeit és az érzéseit, amit nem érdemes sürgetni, mert az nem fog eredményre vezetni. Emellett, ha ezen túl is lesz, neki kell majd döntést hoznia arról, hogy mi a fontos számára (az ajándékok, a figyelmesség, az együttes élmények...stb.) A legtöbb, amit tehetsz, hogy a saját érzelmeidet nyíltan vállalod irányába (mármint őelőtte), de nem terheled az elvárásaiddal, hanem kivárod, hogy meghozza a saját döntéseit. Ebben az időszakban pedig mellette vagy mind lelkileg (támogatóan, megértéssel), mind fizikálisan (közös hétköznapi tevékenységek, programok).
