Iskola váltás, barátság, szerelem
2021.09.28.
Tisztelt Doktor úr/nő!
Jómagam nem sokára töltöm a 17. életévemet és tizenegyedikes gimnazista vagyok.
Az általános iskola első négy évét katolikus egyházi iskolába jártam. Aztán a megszerezhető 200 pontból 191 pontot és ezzel 95,5%-os eredményt elérve jutottam be egy nyolcévfolyamos gimnáziumba. Sajnos a zrikálások olyan mértéket öltöttek az elmúlt két tanévben, hogy végül idén szeptemberben új iskolába kerültem.
Már hetedik eleje felé észleltem magamon, hogy mintha mindkét nem érdekelne. Ez nyolcadik osztály végére odáig jutott, hogy csak a fiúk voltak a prioritások. Volt egy nagyon jó haverom már másodikos koromtól, akivel szó szerint mindenről mertem beszélgetni. Neki viszonylag korán, nem sokkal a kilencedik megkezdése előtt elmondtam, hogy én meleg vagyok. Ő volt az egyetlen. Úgy tűnt, hogy ez köztünk is marad. Aztán, amikor elmondtam neki, hogy van egy srác, aki nagyon bejön az osztályból, akkor kezdődtek a bajok. Eleinte persze nem tudtam hozzá kötni a dolgot, de az már az elején fura volt, hogy 1-2 nappal azután, hogy elmondtam Gabinak, hogy az osztályból Józsi nagyon bejön nekem, szárnyra kelt az osztályon belül, hogy homo lehetek és ezzel kezdtek el piszkálni, hogy biztosan emiatt maradok ki a szexet érintő témákból. Gabi ugyan nem volt a gúnyolódók, piszkálódók között, de nem is állt ki mellettem. Idén augusztusban sírva vallotta be, hogy ő hintette el a közösségi médiában egy másodlagos profilról (amin nem az eredeti neve van kint) a másságomat, mert féltékeny lett a másik fiúra, merthogy ő már évek óta belém van zúgva. Sokkolt a vallomása, hisz még annak sem volt jele, hogy homo vagy legalább biszex lenne, hisz folyamatosan a lányokat „kergette”. Bár az is igaz, hogy szinte 2-4 hetente új barátnője volt. Magam abban a helyzetben vagyok, hogy bár szeretném a szüleim előtt vállalni a másságomat, de annak ellenére félek a reakciójuktól, hogy édesanyám folyamatosan azt hangoztatja, hogy neki csak a „gyermekei boldogsága a fontos és nem zavarná még az sem, hogy bármelyik fia a saját neméhez vonzódna”. Attól tartok egy kicsit, hogy ez csak a felszín, mert valamit tud vagy tudni vél és ezzel akarja kihúzni belőlem a vallomást. Az is lehet persze, hogy tényleg elfogadná. Édesapám sem teljesen elutasító a témával kapcsolatban.
Az új iskolába több haverom is lett. Közöttük egy a másságát nyíltan felvállaló lánnyal (Juci) is. Igaz, hogy nagyon jól eltudok beszélgetni a – szülei előítéletessége ellenére – a másságát szintén nyíltan vállaló sráccal (Ábel) is. Azt látom, hogy Ábelt ugyan egyesek megpróbálják „kikezdeni” mássága miatt, de a többi fiú, vagyis a többségük igen erős vehemenciával védi. Ha szükséges, akkor Juci mellett is kiáll az egész osztály. Az egyik osztálytársamban (Norbi), mintha valami orvos veszett volna el (nem is csoda az édesanyja pszichológus/pszichiáter), nagyon rafináltan tud kérdezni, így hogyha valamit nem akarom, hogy megtudjon, akkor fokozottan kell figyeljek a kérdésére, mert képes „behúzni az erdőbe” és kihúzni belőlem, amit akar. Annyiban már kiismertem, hogy alapvetően megbízhatónak tűnik és képes titkot tartani. Mégis félek kicsit felfedni magam előtte. Arról nem is beszélve, hogyha létezik szerelem első látásra, akkor én abban a cipőben járok. Van ugyanis egy srác (Robi) az osztályba, aki már első találkozásunkkor olyan hatásokat váltott ki belőlem, mint korábban senki. Nagyon sokat gondolok rá, amikor nincs a közelembe. Nagyon vágyok a közelségére, már-már az érintésére, csókjára is. De félek kimutatni a vonzalmamat irányában, mert barátnője van. Bár igaz, hogy már más csajokkal is láttam. Ráadásul hallottam olyan pletykákat, hogy ő sem veti meg a saját nemét. Főleg nem alkoholos befolyásoltság alatt (pl. diszkó, házibuli).
Mennyire természetes az, hogy legjobban éppen Ábellel és Norbival tudok elbeszélgetni az osztályból? Ábel esetén közrejátszhat-e az, hogy hozzám hasonlóan ő is meleg, így átérezzük valamilyen szinten egymás problémáját? Hogyan mondjam el legalább édesanyámnak, hogy meleg vagyok? Az mit jelent, hogy folyamatosan csak Robi jár az eszembe, vágyok a közelségére, érintésére (már hogyha nincs a közelembe) és mindenre, ami vele kapcsolatos? Lehet ez szerelem vagy valami más?
Utóirat: A volt osztálytársam és legjobb haverom, vagyis Gabi még mindig írogat. Folyamatosan bocsánatot kér. Szeretnék neki megbocsájtani, de még mindig ott van az a seb, amit rajtam ejtett azzal, hogy kiteregette a titkaimat, amit rábíztam. Úgy érzem, hogy egy igaz barát – főleg, hogyha érez irántam valamit, akkor – ilyet nem tesz. Ráadásul elvileg egy tizennégy-tizenhat éves fiatalnak talán kellene annyi eszének lenni, hogy előzőleg legalább mérje fel, hogy egy ilyen pletyka elindítása milyen hatásokat válthat ki másokból.
(2021.09.28.)
Üdvözlettel:
Vini
egy kamasz fiát féltő édesanya
Jómagam nem sokára töltöm a 17. életévemet és tizenegyedikes gimnazista vagyok.
Az általános iskola első négy évét katolikus egyházi iskolába jártam. Aztán a megszerezhető 200 pontból 191 pontot és ezzel 95,5%-os eredményt elérve jutottam be egy nyolcévfolyamos gimnáziumba. Sajnos a zrikálások olyan mértéket öltöttek az elmúlt két tanévben, hogy végül idén szeptemberben új iskolába kerültem.
Már hetedik eleje felé észleltem magamon, hogy mintha mindkét nem érdekelne. Ez nyolcadik osztály végére odáig jutott, hogy csak a fiúk voltak a prioritások. Volt egy nagyon jó haverom már másodikos koromtól, akivel szó szerint mindenről mertem beszélgetni. Neki viszonylag korán, nem sokkal a kilencedik megkezdése előtt elmondtam, hogy én meleg vagyok. Ő volt az egyetlen. Úgy tűnt, hogy ez köztünk is marad. Aztán, amikor elmondtam neki, hogy van egy srác, aki nagyon bejön az osztályból, akkor kezdődtek a bajok. Eleinte persze nem tudtam hozzá kötni a dolgot, de az már az elején fura volt, hogy 1-2 nappal azután, hogy elmondtam Gabinak, hogy az osztályból Józsi nagyon bejön nekem, szárnyra kelt az osztályon belül, hogy homo lehetek és ezzel kezdtek el piszkálni, hogy biztosan emiatt maradok ki a szexet érintő témákból. Gabi ugyan nem volt a gúnyolódók, piszkálódók között, de nem is állt ki mellettem. Idén augusztusban sírva vallotta be, hogy ő hintette el a közösségi médiában egy másodlagos profilról (amin nem az eredeti neve van kint) a másságomat, mert féltékeny lett a másik fiúra, merthogy ő már évek óta belém van zúgva. Sokkolt a vallomása, hisz még annak sem volt jele, hogy homo vagy legalább biszex lenne, hisz folyamatosan a lányokat „kergette”. Bár az is igaz, hogy szinte 2-4 hetente új barátnője volt. Magam abban a helyzetben vagyok, hogy bár szeretném a szüleim előtt vállalni a másságomat, de annak ellenére félek a reakciójuktól, hogy édesanyám folyamatosan azt hangoztatja, hogy neki csak a „gyermekei boldogsága a fontos és nem zavarná még az sem, hogy bármelyik fia a saját neméhez vonzódna”. Attól tartok egy kicsit, hogy ez csak a felszín, mert valamit tud vagy tudni vél és ezzel akarja kihúzni belőlem a vallomást. Az is lehet persze, hogy tényleg elfogadná. Édesapám sem teljesen elutasító a témával kapcsolatban.
Az új iskolába több haverom is lett. Közöttük egy a másságát nyíltan felvállaló lánnyal (Juci) is. Igaz, hogy nagyon jól eltudok beszélgetni a – szülei előítéletessége ellenére – a másságát szintén nyíltan vállaló sráccal (Ábel) is. Azt látom, hogy Ábelt ugyan egyesek megpróbálják „kikezdeni” mássága miatt, de a többi fiú, vagyis a többségük igen erős vehemenciával védi. Ha szükséges, akkor Juci mellett is kiáll az egész osztály. Az egyik osztálytársamban (Norbi), mintha valami orvos veszett volna el (nem is csoda az édesanyja pszichológus/pszichiáter), nagyon rafináltan tud kérdezni, így hogyha valamit nem akarom, hogy megtudjon, akkor fokozottan kell figyeljek a kérdésére, mert képes „behúzni az erdőbe” és kihúzni belőlem, amit akar. Annyiban már kiismertem, hogy alapvetően megbízhatónak tűnik és képes titkot tartani. Mégis félek kicsit felfedni magam előtte. Arról nem is beszélve, hogyha létezik szerelem első látásra, akkor én abban a cipőben járok. Van ugyanis egy srác (Robi) az osztályba, aki már első találkozásunkkor olyan hatásokat váltott ki belőlem, mint korábban senki. Nagyon sokat gondolok rá, amikor nincs a közelembe. Nagyon vágyok a közelségére, már-már az érintésére, csókjára is. De félek kimutatni a vonzalmamat irányában, mert barátnője van. Bár igaz, hogy már más csajokkal is láttam. Ráadásul hallottam olyan pletykákat, hogy ő sem veti meg a saját nemét. Főleg nem alkoholos befolyásoltság alatt (pl. diszkó, házibuli).
Mennyire természetes az, hogy legjobban éppen Ábellel és Norbival tudok elbeszélgetni az osztályból? Ábel esetén közrejátszhat-e az, hogy hozzám hasonlóan ő is meleg, így átérezzük valamilyen szinten egymás problémáját? Hogyan mondjam el legalább édesanyámnak, hogy meleg vagyok? Az mit jelent, hogy folyamatosan csak Robi jár az eszembe, vágyok a közelségére, érintésére (már hogyha nincs a közelembe) és mindenre, ami vele kapcsolatos? Lehet ez szerelem vagy valami más?
Utóirat: A volt osztálytársam és legjobb haverom, vagyis Gabi még mindig írogat. Folyamatosan bocsánatot kér. Szeretnék neki megbocsájtani, de még mindig ott van az a seb, amit rajtam ejtett azzal, hogy kiteregette a titkaimat, amit rábíztam. Úgy érzem, hogy egy igaz barát – főleg, hogyha érez irántam valamit, akkor – ilyet nem tesz. Ráadásul elvileg egy tizennégy-tizenhat éves fiatalnak talán kellene annyi eszének lenni, hogy előzőleg legalább mérje fel, hogy egy ilyen pletyka elindítása milyen hatásokat válthat ki másokból.
(2021.09.28.)
Üdvözlettel:
Vini
egy kamasz fiát féltő édesanya
Szakértőnk válasza a Iskola váltás, barátság, szerelem kérdésre
Kedves Vini! Nem könnyű annak, aki bármilyen szempontból is másnak érzi magát ,mint a többiek. Szerencsés vagy, hogy vannak az életedben olyan emberek, akik elfogadnak, támogatnak mind a barátok,mind a családtagok között. Nagy segítség lehet, ha vannak olyanok, akikkel egészen nyíltan lehet az érzésekről beszélni, és további szerencse, hogy az osztályod ilyen toleráns. Ezekkel egy egészen biztonságosnak tűnő környezet vesz körül. Az azonos neműek közötti párkapcsolati nehézségek (az ismerkedéstől az együttlétig) ugyanazok, mind a heteroszexuális felek között (amennyiben már ismerik egymás irányultságát), ugyanazok a félelmek, izgalmak...stb., ha már a környezet reakcióival nem kell pluszban foglalkozni. A Gabi barátoddal pedig valószínűleg érdemes volna tisztázni a sérelmeidet.
