Tinédzser, szerelem, homoszex (17) IV
2021.11.03.
Tisztelt doktornő!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. szeptember 25-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) III című kérdésemre 2021. szeptember 28-án megtisztelt a válaszával.
Október első hétvégén úgy tűnt, hogy megtörik a jég. Egész pontosan október 2-án, mindenféle előzetes jelzés nélkül Tomi beállított hozzám. A következő mozzanatával megölelt és lesmárolt. Azt hittem, hogy végre révbe értem, és készen áll megnyílni előttem valamint felvállalni, hogy nem vagyok számára közömbös. A csók előtt egy szándékaival és akaratával tisztában lévő srácot láttam, de utána újfent azt a zavarodott, bizonytalan, semmit nem tudó vagy tudni nem akaró srác volt, mint egy nappal korábban. Órákon keresztül beszélgettünk. Többször úgy éreztem, hogy megbékélt magával, vagyis a másságával. Máskor pedig azt éreztem, hogy semmit sem tud. Amikor aztán lefeküdtünk, bár a karjaimban aludt el, ami boldogsággal töltött el, de elkezdtem többre is vágyni. Azt viszont nem mertem meglépni, hogy olyan állapotban magamévá tegyem, mert nem akartam neki fájdalmat okozni és nem akartam, hogy esetleg emiatt eltávolodjon tőlem. Azt úgy érzem, hogy nem élném túl.
De, ami azóta történt – legalábbis az őszi szünet kezdetéig biztosan – az pedig elszomorított. Mindenkitől eltávolodott, a dolgozataira kapott százalékok töredékükre estek vissza. Általában 80% körüli eredményekből 40% körüliek lettek, ami miatt október 22-én engem hívott félre az osztályfőnök, hogy hátha sulin kívül legalább velem szóba áll, de nem így volt, amit a pletykák miatt a tanárnő nem akart elhinni.
Mivel szombat délelőtt a szomszéd falu vegyes boltjába dolgoztam, így úgy gondoltam, hogy munka után átmegyek hozzá. Nem találtam otthon senkit, viszont a telefonja a házban csörgött. Nem is értettem, hogy miért nem veszi fel. Aztán hazamentem, úgy gondoltam, hogy ráírok a közösségi oldalon, de akkor láttam, hogy két bejegyzést tett közzé az édesapja. Az egyikben csak írott szöveg egy képpel. A szöveg: „Sürgősségin a fiammal” (megosztás: okt. 23. 14:29), a második megosztás egy videóval és képpel volt kiegészülve. A szöveg: „Vizsgálatokra várva” – felütéssel, majd alatta a videó és egy kép. (megosztva: okt. 23. 16:06) A látott képek, a videóban elhangzottak és az én két korábbi sérülésemből eredő tapasztalatom alapján biztos voltam benne, hogy nem oly kicsi, de nem is oly nagy probléma lehet. A lényeg az, hogy az őszi nagytakarítást csinálták, amikor is a létráról lejövet egyszerűen alábicsaklott a bokája, amely két órán belül lényegében a duplájára dagadt és a terhelhetősége beszűkült. A harmadik megosztás már okt. 23-án 20:11-kor volt. „Nagyjából 1 órája itthon. A diagnózis bokaszalag-szakadás, következmény 1 hét gipszsín, amit nem terhelhet” Viszonylag legfrissebb megosztás már Tomitól, október 30-án 13:47-kor: „Végre járógipsz, de jövő héten még nincs suli. Orvosi tanácsra”
Én már október 24-én megpróbáltam meglátogatni őt, de nem fogadott. Ez így ment egész múlt héten. Tegnap az őszi szünet után megkezdődött az oktatás. Az iskola biztosítja annak lehetőségét, hogy online formába részt vehessen az órán, csakhogy tegnap nálunk a faluba 8 és 14 óra között áramszünet volt, mégpedig karbantartás miatt. Ezért megpróbáltam hozzá délután átmenni, hogy segítsek neki a feladatokban, de továbbra is elzárkózik a találkozástól.
A szüleivel még a szünetbe tudtam pár szót váltani, és elmondtam nekik, hogy az iskolába elterjedő pletykák miatt először engem kért meg az osztályfőnök, hogy próbáljak meg Tomival beszélni, mert az osztályzatainak drasztikus visszaesése igencsak megijesztette a tanárnőt is, aki előttem vele is beszélt, de neki sem mondott semmit az okokról. Legalábbis a tanárnő nekem ezt mondta.
Mi okozhatta azt, hogy már október eleje óta mindenkitől elzárkózik, senkihez sem szól? Mi okozhatja az osztályzatainak drasztikus visszaesését, miközben állítólag minden nap éjszakába nyúlóan tanul? (Ezt azért sem értem, mert amikor még járt dolgozni suli mellett, akkor is jóval jobbak voltak a jegyei, pedig hát....) Mit lehetne már végre tenni annak érdekében, hogy első körben maga előtt, majd a környezete előtt megnyíljon végre? (Úgy érzem ugyanis, hogy felemésztik őt a benne dúló érzelmek és félek, hogy ebből valami tragikus fog kisülni.)
u. i.: A benti piszkálódások, legalábbis, amit ő ennek foghat fel, még azok is sokkal inkább támogatóbb beszólások, hisz mindenből az jön át, hogy az egész osztály, sőt még bizonyos értelemben az iskola nagy része is elfogadna egy olyan helyzetet, hogy egy meleg pár van jelen. Ráadásul nem mi lennénk az első meleg pár az iskola történetében, hisz 3 éve ballagott el két srác, akik már akkor egy pár voltak, amikor a gimit megkezdték. Állítólag 5, ill. 6 évvel előttük ballagott el egy másik meleg pár, akik közül a fiatalabbik srác éppen a mi osztályfőnökünk osztályába járt.
Előzmény: https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20547
(2021. november 2.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. szeptember 25-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) III című kérdésemre 2021. szeptember 28-án megtisztelt a válaszával.
Október első hétvégén úgy tűnt, hogy megtörik a jég. Egész pontosan október 2-án, mindenféle előzetes jelzés nélkül Tomi beállított hozzám. A következő mozzanatával megölelt és lesmárolt. Azt hittem, hogy végre révbe értem, és készen áll megnyílni előttem valamint felvállalni, hogy nem vagyok számára közömbös. A csók előtt egy szándékaival és akaratával tisztában lévő srácot láttam, de utána újfent azt a zavarodott, bizonytalan, semmit nem tudó vagy tudni nem akaró srác volt, mint egy nappal korábban. Órákon keresztül beszélgettünk. Többször úgy éreztem, hogy megbékélt magával, vagyis a másságával. Máskor pedig azt éreztem, hogy semmit sem tud. Amikor aztán lefeküdtünk, bár a karjaimban aludt el, ami boldogsággal töltött el, de elkezdtem többre is vágyni. Azt viszont nem mertem meglépni, hogy olyan állapotban magamévá tegyem, mert nem akartam neki fájdalmat okozni és nem akartam, hogy esetleg emiatt eltávolodjon tőlem. Azt úgy érzem, hogy nem élném túl.
De, ami azóta történt – legalábbis az őszi szünet kezdetéig biztosan – az pedig elszomorított. Mindenkitől eltávolodott, a dolgozataira kapott százalékok töredékükre estek vissza. Általában 80% körüli eredményekből 40% körüliek lettek, ami miatt október 22-én engem hívott félre az osztályfőnök, hogy hátha sulin kívül legalább velem szóba áll, de nem így volt, amit a pletykák miatt a tanárnő nem akart elhinni.
Mivel szombat délelőtt a szomszéd falu vegyes boltjába dolgoztam, így úgy gondoltam, hogy munka után átmegyek hozzá. Nem találtam otthon senkit, viszont a telefonja a házban csörgött. Nem is értettem, hogy miért nem veszi fel. Aztán hazamentem, úgy gondoltam, hogy ráírok a közösségi oldalon, de akkor láttam, hogy két bejegyzést tett közzé az édesapja. Az egyikben csak írott szöveg egy képpel. A szöveg: „Sürgősségin a fiammal” (megosztás: okt. 23. 14:29), a második megosztás egy videóval és képpel volt kiegészülve. A szöveg: „Vizsgálatokra várva” – felütéssel, majd alatta a videó és egy kép. (megosztva: okt. 23. 16:06) A látott képek, a videóban elhangzottak és az én két korábbi sérülésemből eredő tapasztalatom alapján biztos voltam benne, hogy nem oly kicsi, de nem is oly nagy probléma lehet. A lényeg az, hogy az őszi nagytakarítást csinálták, amikor is a létráról lejövet egyszerűen alábicsaklott a bokája, amely két órán belül lényegében a duplájára dagadt és a terhelhetősége beszűkült. A harmadik megosztás már okt. 23-án 20:11-kor volt. „Nagyjából 1 órája itthon. A diagnózis bokaszalag-szakadás, következmény 1 hét gipszsín, amit nem terhelhet” Viszonylag legfrissebb megosztás már Tomitól, október 30-án 13:47-kor: „Végre járógipsz, de jövő héten még nincs suli. Orvosi tanácsra”
Én már október 24-én megpróbáltam meglátogatni őt, de nem fogadott. Ez így ment egész múlt héten. Tegnap az őszi szünet után megkezdődött az oktatás. Az iskola biztosítja annak lehetőségét, hogy online formába részt vehessen az órán, csakhogy tegnap nálunk a faluba 8 és 14 óra között áramszünet volt, mégpedig karbantartás miatt. Ezért megpróbáltam hozzá délután átmenni, hogy segítsek neki a feladatokban, de továbbra is elzárkózik a találkozástól.
A szüleivel még a szünetbe tudtam pár szót váltani, és elmondtam nekik, hogy az iskolába elterjedő pletykák miatt először engem kért meg az osztályfőnök, hogy próbáljak meg Tomival beszélni, mert az osztályzatainak drasztikus visszaesése igencsak megijesztette a tanárnőt is, aki előttem vele is beszélt, de neki sem mondott semmit az okokról. Legalábbis a tanárnő nekem ezt mondta.
Mi okozhatta azt, hogy már október eleje óta mindenkitől elzárkózik, senkihez sem szól? Mi okozhatja az osztályzatainak drasztikus visszaesését, miközben állítólag minden nap éjszakába nyúlóan tanul? (Ezt azért sem értem, mert amikor még járt dolgozni suli mellett, akkor is jóval jobbak voltak a jegyei, pedig hát....) Mit lehetne már végre tenni annak érdekében, hogy első körben maga előtt, majd a környezete előtt megnyíljon végre? (Úgy érzem ugyanis, hogy felemésztik őt a benne dúló érzelmek és félek, hogy ebből valami tragikus fog kisülni.)
u. i.: A benti piszkálódások, legalábbis, amit ő ennek foghat fel, még azok is sokkal inkább támogatóbb beszólások, hisz mindenből az jön át, hogy az egész osztály, sőt még bizonyos értelemben az iskola nagy része is elfogadna egy olyan helyzetet, hogy egy meleg pár van jelen. Ráadásul nem mi lennénk az első meleg pár az iskola történetében, hisz 3 éve ballagott el két srác, akik már akkor egy pár voltak, amikor a gimit megkezdték. Állítólag 5, ill. 6 évvel előttük ballagott el egy másik meleg pár, akik közül a fiatalabbik srác éppen a mi osztályfőnökünk osztályába járt.
Előzmény: https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20547
(2021. november 2.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Szakértőnk válasza a Tinédzser, szerelem, homoszex (17) IV kérdésre
Kedves Márió! Nem derül ki a leveledből, hogy a barátod szülei mit szóltak ahhoz, hogy a fiú osztályzatai romlanak és elzárkózik a korábbi szociális kapcsolatai elől (feltételezhetően változott egyéb szinten is a viselkedése). Nekik volna ugyanis szükséges megtenni azokat a lépéseket, melyek segítséghez juttatnák a barátodat (pl. iskolapszichológushoz fordulni). Te azt hiszem továbbra is arról tudod biztosítani, hogy mellette állsz. De fontos lehet azt is megfogalmazni számára, hogy neked is nagyon nehéz ez a helyzet (hogy ő se éljen vissza a te türelmeddel, hiszen neked is szorongás, hogy egyszer intenzív érzéseket mutat feléd, egyszer pedig elutasító veled).
