Tinédzser, szerelem, homoszex (17) V
2021.12.11.
Tisztelt doktornő!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. november 3-án küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) IV című kérdésemre 2021. november 9-én megtisztelt a válaszával.
Amikor legutóbb írtam, akkor nem tértem ki Tomi szüleinek a reakcióra azzal kapcsolatban, hogy gyermekük jegyei drasztikusan romlottak. Természetesen nem örültek neki, de a kialakult helyzet (a fiú sérülése okán) még nem beszéltek vele róla. Az édesanyját még nem is annyira lepte meg, mert ugyebár ő teljes mértékig képbe volt és sejtette, hogy ennek lelki okai is vannak. Az apja viszont nem igazán értette, hogy mi is van a háttérbe. A szülei és közöttem történt első beszélgetésre még október 26-án került sor.
November 5-én, mikor a következő kontrollt követően is azt mondta a doki Tamásnak, hogy inkább mellőzze az iskolába jövetelt, akkor otthonról felhívott, hogy jó lenne, hogyha másnap átmennék hozzá, hisz úgyis egyedül lenne otthon. A telefonba főleg tanulásra hivatkozott. Reggel 9 órára hívott. Én át is mentem. Nagyjából délután nagyjából 15 óráig tanultunk ugyan, de az utolsó másfél órában egyre furcsábban viselkedett. Aztán a következő pillanatban megpróbált megcsókolni. Bár minden porcikám vágyott erre, de nem mertem viszonozni, majd így szóltam:
„ Ismered az irántad táplált érzéseimet. Egyre nehezebben viselem, hogy egyszer érdeklődést mutatsz felém, máskor pedig olyan rideg vagy, mint egy jégcsap. Ha készen állsz legalább előttem tisztán felvállalni érzéseidet, akkor legyen, mert én nagyon vágyok minden érintésedre, ölelésedre, csókodra.”
„Márióm! Egyetlenem! Tudom, hogy a bizonytalanságommal csak fájdalmat okoztam neked, amit nagyon sajnálok. Köszönöm neked, hogy mellettem álltál ebben a folyamatban. Az elmúlt hónapok nekem is nagyon nehezek voltak és tényleg csak köszönettel tartozom neked azért, hogy mindenhol kiálltál mellettem, mellettünk. Nagyjából a legutóbbi együttlétünk óta vagyok teljesen biztos abban, hogy minden porcikámmal csakis téged akarlak, ami viszont félelemmel töltött el egészen tegnapelőttig, amikor végre összeszedtem a bátorságom és apuval is tudtam beszélni a másságomról. Nagyon féltem és tartottam az ő elutasításától, de a beszélgetésünk során azt éreztem rajta, hogy őszintén elfogad és támogat mindenbe. Ez adta meg nekem az utolsó lökést. Arra viszont kérlek, hogy még az osztályba ne áruld el, hogy együtt vagyunk. Majd januárban ezt közösen megtesszük persze, ahogy lezárul a félév.”
Én természetesen belementem. Nem is faggattam tovább ennek okairól, hisz én is úgy látom – főleg, hogy jelenleg online oktatásban vagyunk – hogy ez egy olyan dolog, amit nekünk közösen kell megtennünk. Bár azt kevésbé tudom szó szerint idézni, de kifejtette azt is, hogy nagyon fél attól, hogyha felvállalja a többiek előtt a másságát és a velem való kapcsolatát, akkor azzal ellentétes hatást válthat ki, mint a titkolózással/öntagadással, hisz az eddig elfogadó/toleráns vagy legalább annak tűnő társainkból is előtörhet az elutasítás. Bevallom, hogy egyfelől boldog vagyok, hogy végre – ha nem is nyíltan – de kimondhatom, hogy Tomi és én egypár vagyunk, de másfelől bennem is ott van a félsz az osztály előtti felvállalással kapcsolatban, mert nem tudhatni, hogy ki gondolja az elfogadást teljesen komolyan, és ki az, aki csak megjátssza magát ezzel kapcsolatban.
Ön szerint előfordulhat, hogy az általános felvállalással esetleg még azokban is megfordulna minden, akik eddig inkább siettették volna a helyzetet?
ui. Mivel orvosi javaslatra továbbra sem jöhetett iskolába, majd pedig az osztályban talált 5 COVID+ eset miatt az osztály közel kétharmada (20 oltatlan kontakt) és több tanárunk is karanténba van, így hivatalosan december 15-ig, így felsőbb utasításra és hatósági döntés alapján úgyis online oktatásban maradunk idén. Így alapvetően január 3-ig (téli szünet utáni első tanítási nap) viszonylag könnyen megoldható az osztálytársak előtti titkolózás. Bár három osztálytársunk is falubeli, de mivel nemigen fog tudni Tomi semerre menni és rajtam kívül max. Elvirát fogadja, aki bár osztálytársunk, de nem nagyon tud senkivel beszélgetni az osztályból, mert a betegségéből adódó kinézete miatt a legtöbben kerülik. Tomin és rajtam kívül összesen három olyan osztálytársunk van, akivel rendszeresen beszélget, de ők éppen az ellenkező irányba laknak. Az osztályból igazán őszintén csak ezzel a lánnyal tudtam beszélgetni magam is az elmúlt bő 3 hónapban.
A COVID-dal kapcsolatban a 37 fős osztályból mindössze 17 fő van legalább egy, 14 fő két dózissal beoltva. Egyébként A fent említett lányon és rajtam kívül még 2 fiú és 1 lány van beoltva a harmadikkal is. A három oltáson átesettek közül a másik lány és én töltöttük be a 18. életévünket, viszont az egyik fiú többszörösen krónikus beteg. Emiatt ő az elmúlt (2020/2021) tanévben csak a májusi újraindulás után jött suliba.
Előzmény: https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20578
(2021. november 11.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. november 3-án küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) IV című kérdésemre 2021. november 9-én megtisztelt a válaszával.
Amikor legutóbb írtam, akkor nem tértem ki Tomi szüleinek a reakcióra azzal kapcsolatban, hogy gyermekük jegyei drasztikusan romlottak. Természetesen nem örültek neki, de a kialakult helyzet (a fiú sérülése okán) még nem beszéltek vele róla. Az édesanyját még nem is annyira lepte meg, mert ugyebár ő teljes mértékig képbe volt és sejtette, hogy ennek lelki okai is vannak. Az apja viszont nem igazán értette, hogy mi is van a háttérbe. A szülei és közöttem történt első beszélgetésre még október 26-án került sor.
November 5-én, mikor a következő kontrollt követően is azt mondta a doki Tamásnak, hogy inkább mellőzze az iskolába jövetelt, akkor otthonról felhívott, hogy jó lenne, hogyha másnap átmennék hozzá, hisz úgyis egyedül lenne otthon. A telefonba főleg tanulásra hivatkozott. Reggel 9 órára hívott. Én át is mentem. Nagyjából délután nagyjából 15 óráig tanultunk ugyan, de az utolsó másfél órában egyre furcsábban viselkedett. Aztán a következő pillanatban megpróbált megcsókolni. Bár minden porcikám vágyott erre, de nem mertem viszonozni, majd így szóltam:
„ Ismered az irántad táplált érzéseimet. Egyre nehezebben viselem, hogy egyszer érdeklődést mutatsz felém, máskor pedig olyan rideg vagy, mint egy jégcsap. Ha készen állsz legalább előttem tisztán felvállalni érzéseidet, akkor legyen, mert én nagyon vágyok minden érintésedre, ölelésedre, csókodra.”
„Márióm! Egyetlenem! Tudom, hogy a bizonytalanságommal csak fájdalmat okoztam neked, amit nagyon sajnálok. Köszönöm neked, hogy mellettem álltál ebben a folyamatban. Az elmúlt hónapok nekem is nagyon nehezek voltak és tényleg csak köszönettel tartozom neked azért, hogy mindenhol kiálltál mellettem, mellettünk. Nagyjából a legutóbbi együttlétünk óta vagyok teljesen biztos abban, hogy minden porcikámmal csakis téged akarlak, ami viszont félelemmel töltött el egészen tegnapelőttig, amikor végre összeszedtem a bátorságom és apuval is tudtam beszélni a másságomról. Nagyon féltem és tartottam az ő elutasításától, de a beszélgetésünk során azt éreztem rajta, hogy őszintén elfogad és támogat mindenbe. Ez adta meg nekem az utolsó lökést. Arra viszont kérlek, hogy még az osztályba ne áruld el, hogy együtt vagyunk. Majd januárban ezt közösen megtesszük persze, ahogy lezárul a félév.”
Én természetesen belementem. Nem is faggattam tovább ennek okairól, hisz én is úgy látom – főleg, hogy jelenleg online oktatásban vagyunk – hogy ez egy olyan dolog, amit nekünk közösen kell megtennünk. Bár azt kevésbé tudom szó szerint idézni, de kifejtette azt is, hogy nagyon fél attól, hogyha felvállalja a többiek előtt a másságát és a velem való kapcsolatát, akkor azzal ellentétes hatást válthat ki, mint a titkolózással/öntagadással, hisz az eddig elfogadó/toleráns vagy legalább annak tűnő társainkból is előtörhet az elutasítás. Bevallom, hogy egyfelől boldog vagyok, hogy végre – ha nem is nyíltan – de kimondhatom, hogy Tomi és én egypár vagyunk, de másfelől bennem is ott van a félsz az osztály előtti felvállalással kapcsolatban, mert nem tudhatni, hogy ki gondolja az elfogadást teljesen komolyan, és ki az, aki csak megjátssza magát ezzel kapcsolatban.
Ön szerint előfordulhat, hogy az általános felvállalással esetleg még azokban is megfordulna minden, akik eddig inkább siettették volna a helyzetet?
ui. Mivel orvosi javaslatra továbbra sem jöhetett iskolába, majd pedig az osztályban talált 5 COVID+ eset miatt az osztály közel kétharmada (20 oltatlan kontakt) és több tanárunk is karanténba van, így hivatalosan december 15-ig, így felsőbb utasításra és hatósági döntés alapján úgyis online oktatásban maradunk idén. Így alapvetően január 3-ig (téli szünet utáni első tanítási nap) viszonylag könnyen megoldható az osztálytársak előtti titkolózás. Bár három osztálytársunk is falubeli, de mivel nemigen fog tudni Tomi semerre menni és rajtam kívül max. Elvirát fogadja, aki bár osztálytársunk, de nem nagyon tud senkivel beszélgetni az osztályból, mert a betegségéből adódó kinézete miatt a legtöbben kerülik. Tomin és rajtam kívül összesen három olyan osztálytársunk van, akivel rendszeresen beszélget, de ők éppen az ellenkező irányba laknak. Az osztályból igazán őszintén csak ezzel a lánnyal tudtam beszélgetni magam is az elmúlt bő 3 hónapban.
A COVID-dal kapcsolatban a 37 fős osztályból mindössze 17 fő van legalább egy, 14 fő két dózissal beoltva. Egyébként A fent említett lányon és rajtam kívül még 2 fiú és 1 lány van beoltva a harmadikkal is. A három oltáson átesettek közül a másik lány és én töltöttük be a 18. életévünket, viszont az egyik fiú többszörösen krónikus beteg. Emiatt ő az elmúlt (2020/2021) tanévben csak a májusi újraindulás után jött suliba.
Előzmény: https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20578
(2021. november 11.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Szakértőnk válasza a Tinédzser, szerelem, homoszex (17) V kérdésre
Kedves Márió! Nyilván a mások reakciói nem mindig bejósolhatóak teljesen, benne van a pakliban, hogy "élesben" már nem mindenki reagál olyan toleránsan. Emellett a "felvállalás" formája is nagyon fontos lehet, hiszen a teátrális, nagyon mások orra alá dörgölős megoldás előfordulhat, hogy visszatetszővé válik.Ha hagyjátok észrevenni a kettőtök közti kapcsolat megváltozását anélkül, hogy erre konkrétan felhívnátok a többiek figyelmét,és engeditek, hogy a többiek nyíltak legyenek veletek (ez nem a felesleges brutális őszinteséget jelenit, ami már tud bántó lenni,de mondjuk nem jöttök zavarba,ha valaki rákérdez), akkor lehet, hogy az elfogadás is is ilyen gördülékenyen, különösebb feltűnés nélkül végbemegy. És a legfontosabb, hogy ehhez egyet kell majd értenetek a Tomival abban, hogyan kezelitek a helyzetet.
