Nem tudom megszólítani.

Jó napot kívánok! Én egy 18 éves fiú vagyok. Kb egy fél évvel ezelőtt figyeltem egy csajt a buszon. Tudtam hogy csak hetente egyszer látom ezért pár hét figyelés után "összeszedtem a bátorságomat" és leültem mellé. Egyébként fontos kiemeleni hogy Dadogok ami nem sokat segít a helyzeten. Mikor leültem a csaj mellé úgy ültem le hogy tudtam hogy mit akarok mondani megterveztem mindnet előre. (Sőt még azt is hogy miket válaszolhat a csaj.) Na de egyszerűen nem birtam megszólalni. Olyan ideges lettem hogy csak na. Az volt a vicc hogy előttem meg ült az egyik haverom egy másik csajjal akit nem ismertem, azokkal bezzeg gond nélkül beszéltem. Kb a 25 perces busz út alatt annyit tudtam kicsikarni magamból hogy megkérdezzem hogy hol szál le. (Amit egyébként tudtam ezt csak felvezetésnek gondoltam.) De alapból ideges voltam és nem azt válaszolta amit én megterveztem ezért úgy felsültem hogy csak na. Nagyon szégyeltem magam, erre még az is rátett hogy haverok piszkáltak ezzel. Na mindegy nagy nehezen kihevertem. Erre múlt héten fél év után ismét láttam azt a csajt. Csak ránéztem és egyből elkapott ugyan az az idegesség mint fél éve. Nagyon meg szeretném ismerni de egyszerűen nincsen rá bátorságom. DE ebben az a legfurcsább hogy a dadogasom ellenére nem vagyok visszahúzódó meg akármilyen vadidegennel el tudok beszélni ha kell, nyitott ember vagyok, de egyszerűen ennél a csajnál akit megakarok ismerni egyszerüen nemm tudok odamenni hozzá beszélni. Tudom az hogy jó esélyem lenne mert nagy magabiztosságot sugal az hogy dadogasom ellenére is le merném szólitani. (Csak pont hogy magabiztosságom nincsen) Minden nap mikor meglátom a buszon csak szidom magam hogy miért nem tudok odamenni hozzá. Bánt az hogy ilyenbe akadályozva vagyok. Semmibe sem akadályoz a beszédem idegenekkel nem félek beszélni, de valamiért ennél a lánynál feszengek, félek.
Mit lehetne tenni? Válászát előre is köszönöm!