Bennem van a hiba vagy ennek a kapcsolatnak befellegzett
2022.08.10.
Kedves Szakértő!
1 éve "ismerem" a páromat de csak 3 hónapja élek vele együtt. Felvetődött az ötlet általam, milyen is volna, ha össze költöznénk mert a hosszú kapcsolatban nem hiszek, hogy működő képes volna és úgy gondoltam mindenki lakva ismeri meg igazán a másikat. Először kételkedett majd ő próbált meggyőzni, hogy menjek, miután nekem kicsit elvette a kedvem a kételkedésével.
Szóval ott hagytam az állásom és a barátaimat is miatta Angliából Skóciába költöztem, ami min 6 óra út, szóval tudtam, hogy nem sűrűn fogom már látni a barátaimat. Sajnos ő nem akart hozzám Angliába költözni pedig részemről az lett volna a legegyszerűbb, hogy kiderüljön, hogy működő képes e a kapcsolat. Mondhatni mindent feladtam miatta.
Amióta együtt élek vele, sajnos tudom, hogy nem vagyok boldog, nem erre számítottam. Amit nem tudok, hogy mintha csak a rosszat keresném benne, amit mindig hozzá is vágok, mert mindig kihoz a sodromból, mert úgy érzem lekezelően bánik velem sokszor. De egyre inkább úgy vélem, hogy a személyisége is ilyen, szóval nem csak velem bánik igy. Sajnos úgy gondolom nem tudok erről beszélgetni vele, mert már az első mondatomnál mindig kifakad. Még a nem komoly dolgokról is képesek vagyunk vitatkozni, hogy éppen balra vagy jobbra menjünk autóval. Sajnos eléggé hirtelen fel tud dühödni. Legutóbb is mondta, hogy segít megszerelni az autóm mert mindjárt lejár a műszaki, de volt másik 2 autó is javításra várva. Megkérdeztem minden rossz szándék nélkül, hogy miért azzal az autóval kezdett, amelyikkel, mert azzal úgy mondd semmi dolga most a közel jövőben, nem úgy mint a másik kettővel, mire egyből nekem jött ingerülten, hogy "őt ne basztassam megint". Egyre inkább úgy vélem, hogy azért választottam őt páromnak mert hasonlít apámra (úgy hallottam erre képesek az emberek, olyan partnert keresnek mint maguk a szülők) pedig ez egy fontos szempont volt nekem, hogy csak ne legyen olyan, mint ő. Ő is képes volt bármikor bármin felhúzni magát sajnos.
Ön szerint ez a kapcsolat javítható és csak meg kell szoknunk egymás szeretetnyelvét vagy ő sosem fog változni mert már 43, megvan a maga kis élete, amiből semmit nem adna fel. Ugyanis legutóbb elment nélkülem is nyaralni haza Magyarországra, amikor még munkám sem volt és miatta költöztem fel azzal a céllal, hogy ő ilyenkor mindig haza megy 1 hónapra. Többször is mostanában el akar/akart menni nyaralni és nem tetszik neki, hogy én szeretném előbb kialakítani itt az életem, rendbe tenni magam, munkát találni stb. S már megint az újabb kirándulást fontolgatja, mikor én ilyenen még egyáltalán nem gondolkozok.. Úgy, hogy elég sok pénzt veszítettem most el miatta. Az a fajta vagyok, aki jobban szereti a rendet, a biztonságot, az előre betervezett dolgokat, ő meg teljesen az ellenkezője és mintha nem értené meg engem vagy nem is akar. Nem tudom, hogy ez mennyire normális, hogy még csak most költöztem fel hozzá nem rég és már is nélkülem is ugyanúgy elmenne nyaralgatni, nekem ez rosszul esik. Mintha nem is akarna komoly kapcsolatot és nem is akarna semmit sem feladni a párkapcsolat előtti életéből miattam. Úgy tudom nem igazán voltak komoly kapcsolatai de akkor is úgy gondolom, ha fontos lennék neki akkor igen is törődnie kéne vele, hogy mit érzek, nem szimplán elrepülni felette.
Úgy érzem, hogy ez a kapcsolat felemésztené a tartalék energiámat is, s nem tudom, lenne e értelme ennek, mert nem érzem úgy, hogy elég törődést kapnék, kevesebb frusztráló tényezővel. Mindig úgy érzem, hogy nincs olyan, hogy "mi", csak is "ő". Az ő akarata érvényesül mindig. Szüleim meg barátaim sokan mondogatják, hogy "csicskának" költöztem fel csak hozzá, mert mosok, főzök, takarítok és még az ő kutyáját is én viszem ki az enyémmel. A másik amit mindig szavakba is öntök, hogy nem szeretem, hogy naponta 2 sört mindig megiszik munka után, mert már így is túl súlyos és ő maga is tudja, hogy nem kéne a saját egészsége érdekében de 1x emiatt is elkapott, hogy "nem vagyok normális, hogy a lakótársa előtt ilyeneket mondok hangosan, hogy ő mennyi alkoholt megiszik". Azt sem felejtem el sose, mikor ilyen kiborulásai vannak.
Ön úgy véli, hogy ez a kapcsolat veszett ügy vagy javítható minden kapcsolat, csak a 2 felen múlik, hogy mennyire akarják? Nem szeretnék úgy járni, mint anyám, hogy mindent el kéne viseljek, hogy ingerülten beszéljenek hozzám állandóan, hogy én is átvegyem ezt a hozzá állást.
Sajnos a céljaink sem egyeznek mert ő haza szeretne Magyarországra költözni, én pedig még nem így ez is egy folt a kapcsolatunkban.
Nagyon megköszönném, ha kicsit világosabbá tudná számomra tenni, hogy mi is az, ami itt megoldható volna vagy egyszerűbb volna kilépni ebből a kapcsolatból? Esetleg bennem (is) van a hiba, hogy főleg a rossz tulajdonságokat látnám, ami kihat a kapcsolatunkra is? Vagy ez már szimplán azért jön elő belőlem mert nem tudom mindezt már levezetni magamban?
Köszönettel,
Bea
1 éve "ismerem" a páromat de csak 3 hónapja élek vele együtt. Felvetődött az ötlet általam, milyen is volna, ha össze költöznénk mert a hosszú kapcsolatban nem hiszek, hogy működő képes volna és úgy gondoltam mindenki lakva ismeri meg igazán a másikat. Először kételkedett majd ő próbált meggyőzni, hogy menjek, miután nekem kicsit elvette a kedvem a kételkedésével.
Szóval ott hagytam az állásom és a barátaimat is miatta Angliából Skóciába költöztem, ami min 6 óra út, szóval tudtam, hogy nem sűrűn fogom már látni a barátaimat. Sajnos ő nem akart hozzám Angliába költözni pedig részemről az lett volna a legegyszerűbb, hogy kiderüljön, hogy működő képes e a kapcsolat. Mondhatni mindent feladtam miatta.
Amióta együtt élek vele, sajnos tudom, hogy nem vagyok boldog, nem erre számítottam. Amit nem tudok, hogy mintha csak a rosszat keresném benne, amit mindig hozzá is vágok, mert mindig kihoz a sodromból, mert úgy érzem lekezelően bánik velem sokszor. De egyre inkább úgy vélem, hogy a személyisége is ilyen, szóval nem csak velem bánik igy. Sajnos úgy gondolom nem tudok erről beszélgetni vele, mert már az első mondatomnál mindig kifakad. Még a nem komoly dolgokról is képesek vagyunk vitatkozni, hogy éppen balra vagy jobbra menjünk autóval. Sajnos eléggé hirtelen fel tud dühödni. Legutóbb is mondta, hogy segít megszerelni az autóm mert mindjárt lejár a műszaki, de volt másik 2 autó is javításra várva. Megkérdeztem minden rossz szándék nélkül, hogy miért azzal az autóval kezdett, amelyikkel, mert azzal úgy mondd semmi dolga most a közel jövőben, nem úgy mint a másik kettővel, mire egyből nekem jött ingerülten, hogy "őt ne basztassam megint". Egyre inkább úgy vélem, hogy azért választottam őt páromnak mert hasonlít apámra (úgy hallottam erre képesek az emberek, olyan partnert keresnek mint maguk a szülők) pedig ez egy fontos szempont volt nekem, hogy csak ne legyen olyan, mint ő. Ő is képes volt bármikor bármin felhúzni magát sajnos.
Ön szerint ez a kapcsolat javítható és csak meg kell szoknunk egymás szeretetnyelvét vagy ő sosem fog változni mert már 43, megvan a maga kis élete, amiből semmit nem adna fel. Ugyanis legutóbb elment nélkülem is nyaralni haza Magyarországra, amikor még munkám sem volt és miatta költöztem fel azzal a céllal, hogy ő ilyenkor mindig haza megy 1 hónapra. Többször is mostanában el akar/akart menni nyaralni és nem tetszik neki, hogy én szeretném előbb kialakítani itt az életem, rendbe tenni magam, munkát találni stb. S már megint az újabb kirándulást fontolgatja, mikor én ilyenen még egyáltalán nem gondolkozok.. Úgy, hogy elég sok pénzt veszítettem most el miatta. Az a fajta vagyok, aki jobban szereti a rendet, a biztonságot, az előre betervezett dolgokat, ő meg teljesen az ellenkezője és mintha nem értené meg engem vagy nem is akar. Nem tudom, hogy ez mennyire normális, hogy még csak most költöztem fel hozzá nem rég és már is nélkülem is ugyanúgy elmenne nyaralgatni, nekem ez rosszul esik. Mintha nem is akarna komoly kapcsolatot és nem is akarna semmit sem feladni a párkapcsolat előtti életéből miattam. Úgy tudom nem igazán voltak komoly kapcsolatai de akkor is úgy gondolom, ha fontos lennék neki akkor igen is törődnie kéne vele, hogy mit érzek, nem szimplán elrepülni felette.
Úgy érzem, hogy ez a kapcsolat felemésztené a tartalék energiámat is, s nem tudom, lenne e értelme ennek, mert nem érzem úgy, hogy elég törődést kapnék, kevesebb frusztráló tényezővel. Mindig úgy érzem, hogy nincs olyan, hogy "mi", csak is "ő". Az ő akarata érvényesül mindig. Szüleim meg barátaim sokan mondogatják, hogy "csicskának" költöztem fel csak hozzá, mert mosok, főzök, takarítok és még az ő kutyáját is én viszem ki az enyémmel. A másik amit mindig szavakba is öntök, hogy nem szeretem, hogy naponta 2 sört mindig megiszik munka után, mert már így is túl súlyos és ő maga is tudja, hogy nem kéne a saját egészsége érdekében de 1x emiatt is elkapott, hogy "nem vagyok normális, hogy a lakótársa előtt ilyeneket mondok hangosan, hogy ő mennyi alkoholt megiszik". Azt sem felejtem el sose, mikor ilyen kiborulásai vannak.
Ön úgy véli, hogy ez a kapcsolat veszett ügy vagy javítható minden kapcsolat, csak a 2 felen múlik, hogy mennyire akarják? Nem szeretnék úgy járni, mint anyám, hogy mindent el kéne viseljek, hogy ingerülten beszéljenek hozzám állandóan, hogy én is átvegyem ezt a hozzá állást.
Sajnos a céljaink sem egyeznek mert ő haza szeretne Magyarországra költözni, én pedig még nem így ez is egy folt a kapcsolatunkban.
Nagyon megköszönném, ha kicsit világosabbá tudná számomra tenni, hogy mi is az, ami itt megoldható volna vagy egyszerűbb volna kilépni ebből a kapcsolatból? Esetleg bennem (is) van a hiba, hogy főleg a rossz tulajdonságokat látnám, ami kihat a kapcsolatunkra is? Vagy ez már szimplán azért jön elő belőlem mert nem tudom mindezt már levezetni magamban?
Köszönettel,
Bea
Szakértőnk válasza a Bennem van a hiba vagy ennek a kapcsolatnak befellegzett kérdésre
Kedves Bea! Nyilván minden kapcsolatban vannak nehézségek, de akkor tud egy pár ezeken átlendülni,ha a megoldás mindkét félnek fontos, mert a közös megoldásokban mindkét félnek "nyerőnek" kell magát éreznie ahhoz, hogy jól érezzétek magatokat a kapcsolatban.Fontosak a közös célok, a közös jövőkép,az alkalmazkodás, az egyenrangúság, egymás pozitív tulajdonságainak az erősítése, a másik gyengeségeinek ellensúlyozása és az öröm, hogy együtt vagyunk, hogy támaszai lehetünk egymásnak. Most fontosnak érezheted, hogy a döntésedet a költözéssel kapcsoltban igazold önmagad számára azzal, hogy együtt vagytok és ha kilépnél a kapcsolatból, akkor feltehetően kudarcként, hibás döntésként élnéd meg, de ennél fontosabb kell, hogy legyen, hogy a kapcsolatotok működését és a rád való hatását reálisan lásd és ennek megfelelően hozz döntést.
