Gerincbecsípődés 17 évesen
2022.09.11.
Tisztelt Szerkesztőség!
Tisztelt Doktor nő! Tisztelt doktor úr!
Először a korosztályom nevében köszönöm a Kamaszpanasz honlapját létrehozta, fenntartja és a korosztályom által vagy a korosztályomat érintő szülői, nagyszülői, keresztszülei kérdésekre szakértői válaszokat adnak vagy próbálnak adni.
Engem Herczog Noel Sámuelnek hívnak és 2005. május 2-án születtem, 185 cm magas és 94,3 kg vagyok. Már hetedik éve annak, hogy elkezdtem foglalkozni először az erőemeléssel, majd a súlyemeléssel. Jelenleg az utóbbit űzöm. Emellett már harmadik éve, amikor csak tehetem, eljárok apámékkal építkezésekre és segítek.
Némileg lehet, hogy idetartozik, hogy egyfelől tavaly április 14. (időszakos sportorvosi) és április 5. (szintén sportorvosi) között 9 cm nőttem és 14,6 kg híztam.
Ezen felül tavaly december 30-án félreléptem. Egész pontosan a barátnőmmel az ő unokanővérééktől mentünk volna át az én unokanővéremékhez, az este 19.25-ös busszal, mivel az unokatesóm hétig dolgozott. A buszmegálló irányába haladva, attól kb. 300-350 méter távolságra beleléptem egy járdahibába. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, hisz hallani véltem egy pattanásszerű hangot a jobb bokám felől. Jeleztem is Andinak, hogy a baleset helyszínétől kb. 8-10 méterre található padra üljünk le. A bokám azonnal dagadni kezdett és alig tudtam rálépni. A bátyámék a buszmegállóval szembeni keresztutcába laknak (ők voltak a legközelebb). Ráadásul a sógornőm ortopéd-traumatológusnak tanul. (A szakosító rész nagyjából kétharmadánál tart) Természetesen mindketten kijöttek. Amennyire a fényhatás engedte (és szerencsére három közterületi lámpa is volt a pad közvetlen közelébe) megtekintette a lábamat, kicsit megmozgatta, megnyomkodta (majd be sz..tam a fájdalomtól közben) és közölte, hogy hívjatok egy mentőt, mert vélhetően eltört. Bennem is ott volt, hogy egy törés esetén nem tudtam volna rálépni sem. A kórházba kiderült, hogy a jobb külboka csontból letört egy 20X30 mm-es darab, amit vélhetően bokaszalag rántott magával. Begipszelték és január 10-én kellett visszamenjek. Akkor derült ki, hogy sajnos műteni kell, merthogy háromból egy szalag teljesen, egy pedig részlegesen szakadt, valamint a letört szárkapocscsont mellett sajnos a bokaízületi porc is sérült. A műtét után 4 hétre járógipszet kaptam, majd még közel egy hónapig - orvosi javaslat alapján, erőteljesebb terhelés esetén, pl. hosszabb gyaloglás, lépcsőzés - bokarögzítőt kellett viseljek. A teljes körű edzésmunka elvégzéséhez csak április 11-én térhettem vissza. Azóta minden edzésen ott voltam. Még a nyaralásomat is feláldoztam annak érdekében, hogy a sérülés előtti erőnlétemet minél előbb visszaszerezzem.
Nyaranta, pontosabban június vége és július vége közötti időszakban az edzések némileg korlátozottabb számúak, mint egyéb időszakokba. Ez idén is így volt. Június 27 és július 30 között heti öt helyett 3 erőnléti- és heti négy helyett 1-2 súlyzós edzésünk volt.
Augusztus első hétfőjétől (idén 08.01.) pedig minden hétköznap és szombaton erőnléti edzés valamint kedd (és néha péntek) kivételével minden hétköznap súlyzós edzés. Augusztus harmadik hetében (08.15-19) már jelentkeztek edzések után enyhe gerinctájéki fájdalmat, de nem igazán foglalkoztam (sajnos) vele, mert mindig csak másodpercekig tartott. Aztán augusztus 29-én reggel bekövetkezett az, amire rémálmomba sem gondoltam volna. Ahogy felhúztam a szandálom és éppen beakartam csatolni, amihez lehajoltam és lényegében úgy maradtam. Nem csak felegyenesedni nem tudtam, de néhány másodpercig megmozdulni sem, hisz egy teljes zsibbadás következett be. Ekkor már édesapám is megijedt. Nagyjából úgy 15-20 perc után kicsit feljebb tudtam egyenesedni, viszont iszonyatos fájdalmaim voltak. Természetesen edzés helyett orvos lett a vége, aki személyesen jött ki hozzánk. Az un. első hét igazi kínszenvedés volt. Egyedül, segítség nélkül még a mellékhelységbe sem tudtam kimenni. Most kezd úgy, ahogy javulgatni. Legalább a házon belül (persze többször megállva vagy megtámaszkodva) tudok önállóan sétálni. Megpróbáltam már le is zuhanyozni, ami nem túlzottan volt szerencsés. Még mindig a hosszabb állás, járás, sőt a fekvés is fájdalmas. A kezelőorvos, aki először látott, min. 6-8 hetet jósolt, hogy helyrejöjjek legalább annyira, hogy suliba mehessek, viszont itt még kérdés lehet a táskasúlya és annak hordása, ami nem biztos, hogy lehetséges lesz. Egyébként két idegszál csípődött be a 9-12 hátgerinc csigolyámnál.
Mennyire függhet össze a jelen sérülésem a hirtelen bekövetkezett testméret-változásaimmal? Mennyi idő alatt jöhetek rendbe teljesen? Mennyiben lett volna megelőzhető a sérülés, hogyha az első jeleket komolyabban veszem, és azokról tájékoztatom az edzőmet, ill. a szüleimet? Bár növekvő számú - tárgyak - de elsősorban érettségi köteles tanóráin online formába veszek részt. Várhatóan mikor mehetek iskolába és vehetek részt újfent személyesen is az órákon?
A barátnőmmel kb. 5 éve vagyunk együtt (a mi korunkban ez nagyon soknak számít). Ő, amióta ez van a lehető legtöbb szabadidejét velem tölti, és ott segít, ahol, és ahogyan csak tud. Bár nem érezteti velem, de bennem mégis ott motoszkál, hogy ezzel úgymond kihasználom őt, hisz nem megy el a közös haverokkal, barátokkal. Lehetőleg minden szabadidejét velem tölti. Ráadásul ő éppen tavaly július 24-én lett 18 éves, vagyis majdnem 1 évvel idősebb nálam, ami - még a korosztályunkban is - jellemzően fordítva szokott lenni, vagyis a fiú idősebb. Hogy verhetném ki a fejemből azt a gondolatot, hogy a jelen helyzetben csak kihasználom őt? Ez egyáltalán miért merülhetett fel bennem, miközben ő nagyon szívesen van velem és nagyon szívesen segít?
Nálunk eléggé vegyes a kép. A bátyám és közöttem napra pontosan egy hónap híján 14 év korkülönbség van. A bátyámmal ugyan édesapánk egy, de az ő édesanyja nem sokkal a születése után elhunyt. Édesapám nagyjából 5 évvel később jött össze édesanyámmal. Megközelítőleg 9 évig próbálkoztak, mire anyu terhes lett velem. Utánam szűk öt éven belül megszületett a két öcsém, ill. bő 8 évvel utánam a húgom is. A bátyáméknak két kisgyermekük van (ikrek), akik idén kezdték az első osztályt.
E levelemet kb. 4 nap alatt fogalmaztam meg, hisz online órán is vettem részt (nálunk az őszi szünetig szombatonként is van tanítás), ill. megpróbálok pihenni és valamennyit mozogni is.
(2022. szeptember 11.)
Üdvözlettel:
Noel
egy egészségét féltő, érettségi előtt álló, tini sportoló
Tisztelt Doktor nő! Tisztelt doktor úr!
Először a korosztályom nevében köszönöm a Kamaszpanasz honlapját létrehozta, fenntartja és a korosztályom által vagy a korosztályomat érintő szülői, nagyszülői, keresztszülei kérdésekre szakértői válaszokat adnak vagy próbálnak adni.
Engem Herczog Noel Sámuelnek hívnak és 2005. május 2-án születtem, 185 cm magas és 94,3 kg vagyok. Már hetedik éve annak, hogy elkezdtem foglalkozni először az erőemeléssel, majd a súlyemeléssel. Jelenleg az utóbbit űzöm. Emellett már harmadik éve, amikor csak tehetem, eljárok apámékkal építkezésekre és segítek.
Némileg lehet, hogy idetartozik, hogy egyfelől tavaly április 14. (időszakos sportorvosi) és április 5. (szintén sportorvosi) között 9 cm nőttem és 14,6 kg híztam.
Ezen felül tavaly december 30-án félreléptem. Egész pontosan a barátnőmmel az ő unokanővérééktől mentünk volna át az én unokanővéremékhez, az este 19.25-ös busszal, mivel az unokatesóm hétig dolgozott. A buszmegálló irányába haladva, attól kb. 300-350 méter távolságra beleléptem egy járdahibába. Azonnal tudtam, hogy baj lehet, hisz hallani véltem egy pattanásszerű hangot a jobb bokám felől. Jeleztem is Andinak, hogy a baleset helyszínétől kb. 8-10 méterre található padra üljünk le. A bokám azonnal dagadni kezdett és alig tudtam rálépni. A bátyámék a buszmegállóval szembeni keresztutcába laknak (ők voltak a legközelebb). Ráadásul a sógornőm ortopéd-traumatológusnak tanul. (A szakosító rész nagyjából kétharmadánál tart) Természetesen mindketten kijöttek. Amennyire a fényhatás engedte (és szerencsére három közterületi lámpa is volt a pad közvetlen közelébe) megtekintette a lábamat, kicsit megmozgatta, megnyomkodta (majd be sz..tam a fájdalomtól közben) és közölte, hogy hívjatok egy mentőt, mert vélhetően eltört. Bennem is ott volt, hogy egy törés esetén nem tudtam volna rálépni sem. A kórházba kiderült, hogy a jobb külboka csontból letört egy 20X30 mm-es darab, amit vélhetően bokaszalag rántott magával. Begipszelték és január 10-én kellett visszamenjek. Akkor derült ki, hogy sajnos műteni kell, merthogy háromból egy szalag teljesen, egy pedig részlegesen szakadt, valamint a letört szárkapocscsont mellett sajnos a bokaízületi porc is sérült. A műtét után 4 hétre járógipszet kaptam, majd még közel egy hónapig - orvosi javaslat alapján, erőteljesebb terhelés esetén, pl. hosszabb gyaloglás, lépcsőzés - bokarögzítőt kellett viseljek. A teljes körű edzésmunka elvégzéséhez csak április 11-én térhettem vissza. Azóta minden edzésen ott voltam. Még a nyaralásomat is feláldoztam annak érdekében, hogy a sérülés előtti erőnlétemet minél előbb visszaszerezzem.
Nyaranta, pontosabban június vége és július vége közötti időszakban az edzések némileg korlátozottabb számúak, mint egyéb időszakokba. Ez idén is így volt. Június 27 és július 30 között heti öt helyett 3 erőnléti- és heti négy helyett 1-2 súlyzós edzésünk volt.
Augusztus első hétfőjétől (idén 08.01.) pedig minden hétköznap és szombaton erőnléti edzés valamint kedd (és néha péntek) kivételével minden hétköznap súlyzós edzés. Augusztus harmadik hetében (08.15-19) már jelentkeztek edzések után enyhe gerinctájéki fájdalmat, de nem igazán foglalkoztam (sajnos) vele, mert mindig csak másodpercekig tartott. Aztán augusztus 29-én reggel bekövetkezett az, amire rémálmomba sem gondoltam volna. Ahogy felhúztam a szandálom és éppen beakartam csatolni, amihez lehajoltam és lényegében úgy maradtam. Nem csak felegyenesedni nem tudtam, de néhány másodpercig megmozdulni sem, hisz egy teljes zsibbadás következett be. Ekkor már édesapám is megijedt. Nagyjából úgy 15-20 perc után kicsit feljebb tudtam egyenesedni, viszont iszonyatos fájdalmaim voltak. Természetesen edzés helyett orvos lett a vége, aki személyesen jött ki hozzánk. Az un. első hét igazi kínszenvedés volt. Egyedül, segítség nélkül még a mellékhelységbe sem tudtam kimenni. Most kezd úgy, ahogy javulgatni. Legalább a házon belül (persze többször megállva vagy megtámaszkodva) tudok önállóan sétálni. Megpróbáltam már le is zuhanyozni, ami nem túlzottan volt szerencsés. Még mindig a hosszabb állás, járás, sőt a fekvés is fájdalmas. A kezelőorvos, aki először látott, min. 6-8 hetet jósolt, hogy helyrejöjjek legalább annyira, hogy suliba mehessek, viszont itt még kérdés lehet a táskasúlya és annak hordása, ami nem biztos, hogy lehetséges lesz. Egyébként két idegszál csípődött be a 9-12 hátgerinc csigolyámnál.
Mennyire függhet össze a jelen sérülésem a hirtelen bekövetkezett testméret-változásaimmal? Mennyi idő alatt jöhetek rendbe teljesen? Mennyiben lett volna megelőzhető a sérülés, hogyha az első jeleket komolyabban veszem, és azokról tájékoztatom az edzőmet, ill. a szüleimet? Bár növekvő számú - tárgyak - de elsősorban érettségi köteles tanóráin online formába veszek részt. Várhatóan mikor mehetek iskolába és vehetek részt újfent személyesen is az órákon?
A barátnőmmel kb. 5 éve vagyunk együtt (a mi korunkban ez nagyon soknak számít). Ő, amióta ez van a lehető legtöbb szabadidejét velem tölti, és ott segít, ahol, és ahogyan csak tud. Bár nem érezteti velem, de bennem mégis ott motoszkál, hogy ezzel úgymond kihasználom őt, hisz nem megy el a közös haverokkal, barátokkal. Lehetőleg minden szabadidejét velem tölti. Ráadásul ő éppen tavaly július 24-én lett 18 éves, vagyis majdnem 1 évvel idősebb nálam, ami - még a korosztályunkban is - jellemzően fordítva szokott lenni, vagyis a fiú idősebb. Hogy verhetném ki a fejemből azt a gondolatot, hogy a jelen helyzetben csak kihasználom őt? Ez egyáltalán miért merülhetett fel bennem, miközben ő nagyon szívesen van velem és nagyon szívesen segít?
Nálunk eléggé vegyes a kép. A bátyám és közöttem napra pontosan egy hónap híján 14 év korkülönbség van. A bátyámmal ugyan édesapánk egy, de az ő édesanyja nem sokkal a születése után elhunyt. Édesapám nagyjából 5 évvel később jött össze édesanyámmal. Megközelítőleg 9 évig próbálkoztak, mire anyu terhes lett velem. Utánam szűk öt éven belül megszületett a két öcsém, ill. bő 8 évvel utánam a húgom is. A bátyáméknak két kisgyermekük van (ikrek), akik idén kezdték az első osztályt.
E levelemet kb. 4 nap alatt fogalmaztam meg, hisz online órán is vettem részt (nálunk az őszi szünetig szombatonként is van tanítás), ill. megpróbálok pihenni és valamennyit mozogni is.
(2022. szeptember 11.)
Üdvözlettel:
Noel
egy egészségét féltő, érettségi előtt álló, tini sportoló
Szakértőnk válasza a Gerincbecsípődés 17 évesen kérdésre
Kedves Kérdező! A sérülés gyógyhajlama, lehetséges szövődményei csak egyénileg értékelhetőek és idővel láthatóak. Arról megfelelően történik e a gyógyulás - csak a kezelőorvos tud nyilatkozni, főleg a fizikális vizsgálat és képalkotók eredményeit együtt értékelve. A kérdés összetettsége miatt több szakértőt is be kellene vonni, ezért azt javaslom személyesen keressen fel szakembereket.
