Mit tegyek?
2022.09.11.
Szép napot !
Azzal szeretném kezdeni hogy a szüleim kb öt hónappal ezelőtt nevelőszülők lettek és hozzánk került egy három éves kislány . Én természetemből adódóan nem szeretem a gyerekeket ( ez lenne az első probléma amiről kérdezni szeretnék . Nem arról van szó hogy gyűlölöm őket de nem bírom a visítást , kényeskedést hisztit de vannak kivételeim mert öcsémnek van egy kis lány pajtása akit imádok. Na de mikor kérdezik hogy szeretnék e gyereket és azt mondom hogy nem mert nem szeretem a gyerekeket-es ehhez hasonló pl miért nem gyerekekkel dolgozom kérdések- akkor megvetően néznek rám közeli barátok is és azt mondják hogy ez gonosz dolog , a jövőben úgyis megváltozik a véleményem . Nem értem miért lenne rossz hogy nem akarok gyereket bár biztos rossz a felvezetés hogy " nem szeretem" . Kezdjek a megvetéssel bármit ? Soha nem vonzott az óvoda a bébiszitterkedés de mivel lány vagyok és a lányok gyerekekkel foglalkoznak egyből bekategorizálnak .)
A másik és ami fontosabb
Mikor hozzánk került a kislány nagyon jóban voltunk játszottunk öltöztettem stb , mostanában kezdett el beszélni de ez kb két hónapig tartott . 3 . Hónaptól kezdve elkezdte feszegetni a határokat hogy ő már csak azért sem csinálja meg amik kérek tőle kérhetem szépen és csúnyán , türelmesen vagy idegesen
Anyukám azt mondja mindig hogy hagyjam , gyerek de szörnyen hangos és nyávog . Elkezdődött nála a dac korszak bizonyára és most kezdett óvodába járni szóval erősödik majd a saját akarata de mikor ocsemmel össze kerülnek akkor egyszerűen nem tudnak szépen játszani . Ezért elkezdtem eljárkálni barátokhoz , parkba tanulni hogy legyen egy kis nyugtom , de erre anyukám azt mondta hogy a jelenlétét sem bírom elviselni a kicsinek , egyszerűen szörnyen bosszant . Amikor meghallom a hangját görcsbe rándul a gyomrom és remeg a kezem , a sírás környékez , a család pedig egyre több családi programot szervez hogy össze szokunk milyen jó lesz .
Költözésen is gondolkodtam , ehhez még nincs elegendő pénzem így a gimnázium végeztével tervezem hogy kimegyek külföldre dolgozni .
A kérdésem itt inkább az lenne ( elnézést hogy ilyen hosszú lett csak nagyon kétségbe vagyok esve) hogy addig is amíg el nem költözöm mit lehet tenni hogy senkinek ne legyen kellemetlen az itthon tartózkodásom , hogy ne veszekedjek és mégis maradjak nyugodt annak ellenére hogy sírni tudnék minden áldott nap és ne nehezítsem meg a többieknek se ezt az időszakot .
Üdvözlettel
Azzal szeretném kezdeni hogy a szüleim kb öt hónappal ezelőtt nevelőszülők lettek és hozzánk került egy három éves kislány . Én természetemből adódóan nem szeretem a gyerekeket ( ez lenne az első probléma amiről kérdezni szeretnék . Nem arról van szó hogy gyűlölöm őket de nem bírom a visítást , kényeskedést hisztit de vannak kivételeim mert öcsémnek van egy kis lány pajtása akit imádok. Na de mikor kérdezik hogy szeretnék e gyereket és azt mondom hogy nem mert nem szeretem a gyerekeket-es ehhez hasonló pl miért nem gyerekekkel dolgozom kérdések- akkor megvetően néznek rám közeli barátok is és azt mondják hogy ez gonosz dolog , a jövőben úgyis megváltozik a véleményem . Nem értem miért lenne rossz hogy nem akarok gyereket bár biztos rossz a felvezetés hogy " nem szeretem" . Kezdjek a megvetéssel bármit ? Soha nem vonzott az óvoda a bébiszitterkedés de mivel lány vagyok és a lányok gyerekekkel foglalkoznak egyből bekategorizálnak .)
A másik és ami fontosabb
Mikor hozzánk került a kislány nagyon jóban voltunk játszottunk öltöztettem stb , mostanában kezdett el beszélni de ez kb két hónapig tartott . 3 . Hónaptól kezdve elkezdte feszegetni a határokat hogy ő már csak azért sem csinálja meg amik kérek tőle kérhetem szépen és csúnyán , türelmesen vagy idegesen
Anyukám azt mondja mindig hogy hagyjam , gyerek de szörnyen hangos és nyávog . Elkezdődött nála a dac korszak bizonyára és most kezdett óvodába járni szóval erősödik majd a saját akarata de mikor ocsemmel össze kerülnek akkor egyszerűen nem tudnak szépen játszani . Ezért elkezdtem eljárkálni barátokhoz , parkba tanulni hogy legyen egy kis nyugtom , de erre anyukám azt mondta hogy a jelenlétét sem bírom elviselni a kicsinek , egyszerűen szörnyen bosszant . Amikor meghallom a hangját görcsbe rándul a gyomrom és remeg a kezem , a sírás környékez , a család pedig egyre több családi programot szervez hogy össze szokunk milyen jó lesz .
Költözésen is gondolkodtam , ehhez még nincs elegendő pénzem így a gimnázium végeztével tervezem hogy kimegyek külföldre dolgozni .
A kérdésem itt inkább az lenne ( elnézést hogy ilyen hosszú lett csak nagyon kétségbe vagyok esve) hogy addig is amíg el nem költözöm mit lehet tenni hogy senkinek ne legyen kellemetlen az itthon tartózkodásom , hogy ne veszekedjek és mégis maradjak nyugodt annak ellenére hogy sírni tudnék minden áldott nap és ne nehezítsem meg a többieknek se ezt az időszakot .
Üdvözlettel
Szakértőnk válasza a Mit tegyek? kérdésre
Kedves Levélíró! Bár a kisgyermekek által kiváltott pozitív érzések a nőkben evolúciós célt szolgálnak,de előfordul,hogy van,akinél ez a pozitív attitűd nem jelenik meg. A megfelelő időben majd meg tudod hozni a döntést ezzel kapcsolatban.Fontos lehet majd a saját érzéseid, a társadalmi nyomás, a környezet elvárása között tisztán látnod. De eddig a helyzetig még nagyon sok tapasztalatban lesz részed,sokat változik a személyiséged,tehát lesz még sok időd gondolkodni. A családi életeteket akkor is felborította volna valószínűleg a kislány érkezése, ha egyébként szívesen lennél kisgyerekek társaságában. Érdemes volna a szüleiddel részletesen átbeszélni, hogy milyen és mennyi személyes térre, intim zónára volna szükséged és cserébe, mit tudnál felajánlani (pl. segítséget). Ha sikerül konkrét szinten megfogalmazni az új családi szabályokat, elvárásokat,akkor ahhoz könnyebb tartania magát mindenkinek.
