Tinédzser, szerelem, homoszex (18)
2022.10.14.
Tisztelt doktornő!
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. december 11-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) V című kérdésemre 2021. december 14-én megtisztelt a válaszával.
A 2021. október 23-án bekövetkezett sérülése (amely egybe esett az őszi szünet első naptári napjával), majd pedig az osztály egészének karanténba kerülése, végül a téli szünet okán 73 napig nem volt iskolába. Ebbe az időszakban - ahogy a legutóbbi kérdésemben is írtam - megtört a jég. A szünet utáni első hét az előre megbeszéltek alapján az óvatosabb nyitásról szólt (az őszi szünet előtti hetekben rideg volt velem a suliba), amely leginkább azt takarta, hogy kereste a társaságomat, sokszor szemezett velem, beszélgettünk. A következő héten már többször megsimogatta a kezemet, a combomat, ami feltűnhetett azoknak, akik az osztályból a legközelebb álltak hozzánk. A harmadik hét végére eljutottunk odáig, hogy az osztály mintegy négyötöde összerakta a képet és egyre jobban kérdezősködtek, hogy mi van közöttünk. Január legutolsó péntekén úgymond robbantottuk a bombát és színt vallottunk. A túlnyomó többség nagyon jól fogadta a párkapcsolati coming outunkat. Ez egyfajta felszabadulás volt még Tomi számára is. Eközben a jegyei ugrásszerűen elkezdtek visszajavulni.
(2021. október 23-án részleges külső bokaszalag-szakadást szenvedett. Egy ugyanilyen sérülésem 2019. június 12-i tesi órán nekem is keletkezett, így tudtam, hogy mivel jár.)
Húsvét előtt együtt voltunk 1 hétig karanténba igazolt fertőzöttként, pedig mindhárom oltást felvettünk mindketten. Sőt! Tomi magas vérnyomással küzd 4. osztályos kora óta, valamint szívritmuszavara is van. Szerencsére nem súlyos. A fertőződés után többször felmerült, hogy mi legyen a negyedik oltással.
Június 23-án kézhez kaptuk az érettségi bizonyítványunkat. Három nappal később felköltöztünk Budapestre. Még az írásbeli érettségit megelőzően kiderült, hogy az egyik másod-unokatestvérem lakásába költözünk, akinek csak egy feltétele volt, hogy a rezsit mi fizessük, cserébe a környéken tapasztalható albérleti díj negyedéért (50.000 Ft) kiadja nekünk. Ráadásul a lakásba található másik két szobát még ki is adhatjuk. Az írásbeli és a szóbeli között egyfajta kikapcsolódásként egy osztálytársunkkal és barátnőjével, valamint egy osztálytársnőnkkel és párjával megállapodtunk abba, hogy 15.000 Ft és a rezsi harmada per hó áron bérbe vehetik a szobákat. Ez még mindig reálisabb ár, mint a 200.000 és a rezsi per hó ár.
Minden jól is alakult, egészen augusztus 6-ig, amikor is Tomi egy elég balszerencsés, ámde súlyos sérülést szenvedett. Ahogy indult volna ki vendéglátó egység konyhájából a vendégeknek nyitott területre, amikor is már a megfordulás pillanatában jelezte a problémát. Az étterem kisegítőpincérei (amik mi is vagyunk) egyike ötödéves orvostan-hallgató, aki azonnal Tomi segítségére sietett. Próbálta nyugtatni, gyors kezelni (itt a jegelés, felpolcolásra gondolok), de közben a párom térde egyre jobban dagadt és fájt. Ekkor már tudtam, hogy nagyon súlyos lehet a baj, hisz nekem még 6. osztály megkezdése előtt nagyjából egy héttel elszakadt az elülső keresztszalagom. (Ez 2015. augusztus hóban volt.) Nem akartam még akkor sem megijeszteni, amikor Feri (orvostan-hallgató) elmondta a gyanúját nekem. Sajnos a kolléga gyanúja és az én félelmem megerősítést nyert a kórházi vizsgálatok során. Az ACL szalag elszakadt, MCL szalag meghúzódott és porcleválás is történt. A sérülésre augusztus 6-án, az oldalszalag és porc műtétre szeptember 19-én került sor. Az első három hétben fekvőgipszbe volt. Ez alatt természetesen mellette voltam. Amikor a fekvőgipsz lekerült a lábáról, akkor visszamentem dolgozni, mert nem tartható fent úgy egy háztartás, hogy mindketten betegállományba vagyunk. Aztán a műtét után elkezdte mondogatni, hogy nyugodtan menjek el a kollégákkal, a leendő csoporttársakkal ide-oda. Október 1-re meghívott mindkettőnket az egyik kolléga a születésnapjára. Tomi nem jött el, de én elmentem. Október 7-én egy másik kolléga hívta meg a csapatot vacsorára, amire megint csak én mentem el. Amióta eljárok, folyamatosan féltékenykedik, ami miatt már többször volt közöttünk némi vita is, merthogy nem igazán értem, hogy mit is akar. Azt akarja, hogy nyugodtan eljárjak, vagy azt, hogy munkán kívül minden szabadidőmet csak vele töltsem. Az utóbbiba is belemennék, de akkor mondja el. Jelenleg a második (keresztszalag-pótló) műtétre csak október 24-én kerül sor.
Minden meghívás esetében a megjelenést visszautasítja és közli, hogy menjek el egyedül. Aztán pedig hazaérésem után azonnal letámad, hogy miért voltam ilyen sokáig és azzal vádol, hogy van valakim.
Sajnos ott van annak a lehetősége is, hogy a közüzemi számlák drasztikus emelése miatt az étterem lerövidíti a nyitva tartását vagy a téli időszakban át áll a házhozszállításra vagy bezár. Az utóbbi érintene mindenkit a legrosszabbul, mert nem biztos, hogy a munkaviszonyt fenntartanák. Ez pedig sokaknak - így nekünk is - létbizonytalanságot okozna.
Közrejátszhat-e Tominál az a tény a viselkedésében, hogy a mástól való függés alóli felszabadulás ily rövid időn belül újabb mástól való függést hozott?
Mennyire játszhat közre a párom ingadozó hangulatában a lehetséges vagy vélelmezett létbizonytalanság esélye?
Ha ennyire nem bízik meg bennem, akkor miért utasít el minden meghívást?
Miért nem mondja azt, hogy azt szeretné, hogy mellette legyek mindig?
Miért nem érti meg, hogy szeretem és képtelen lennék megcsalni őt és ezzel kockáztatni a kapcsolatunkat?
Előzmények:
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20547
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20559
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20565
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20578
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20584
(2021. október 14.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Először is nagyon szépen köszönöm, hogy a 2021. december 11-én küldött Tinédzser, szerelem, homoszex (17) V című kérdésemre 2021. december 14-én megtisztelt a válaszával.
A 2021. október 23-án bekövetkezett sérülése (amely egybe esett az őszi szünet első naptári napjával), majd pedig az osztály egészének karanténba kerülése, végül a téli szünet okán 73 napig nem volt iskolába. Ebbe az időszakban - ahogy a legutóbbi kérdésemben is írtam - megtört a jég. A szünet utáni első hét az előre megbeszéltek alapján az óvatosabb nyitásról szólt (az őszi szünet előtti hetekben rideg volt velem a suliba), amely leginkább azt takarta, hogy kereste a társaságomat, sokszor szemezett velem, beszélgettünk. A következő héten már többször megsimogatta a kezemet, a combomat, ami feltűnhetett azoknak, akik az osztályból a legközelebb álltak hozzánk. A harmadik hét végére eljutottunk odáig, hogy az osztály mintegy négyötöde összerakta a képet és egyre jobban kérdezősködtek, hogy mi van közöttünk. Január legutolsó péntekén úgymond robbantottuk a bombát és színt vallottunk. A túlnyomó többség nagyon jól fogadta a párkapcsolati coming outunkat. Ez egyfajta felszabadulás volt még Tomi számára is. Eközben a jegyei ugrásszerűen elkezdtek visszajavulni.
(2021. október 23-án részleges külső bokaszalag-szakadást szenvedett. Egy ugyanilyen sérülésem 2019. június 12-i tesi órán nekem is keletkezett, így tudtam, hogy mivel jár.)
Húsvét előtt együtt voltunk 1 hétig karanténba igazolt fertőzöttként, pedig mindhárom oltást felvettünk mindketten. Sőt! Tomi magas vérnyomással küzd 4. osztályos kora óta, valamint szívritmuszavara is van. Szerencsére nem súlyos. A fertőződés után többször felmerült, hogy mi legyen a negyedik oltással.
Június 23-án kézhez kaptuk az érettségi bizonyítványunkat. Három nappal később felköltöztünk Budapestre. Még az írásbeli érettségit megelőzően kiderült, hogy az egyik másod-unokatestvérem lakásába költözünk, akinek csak egy feltétele volt, hogy a rezsit mi fizessük, cserébe a környéken tapasztalható albérleti díj negyedéért (50.000 Ft) kiadja nekünk. Ráadásul a lakásba található másik két szobát még ki is adhatjuk. Az írásbeli és a szóbeli között egyfajta kikapcsolódásként egy osztálytársunkkal és barátnőjével, valamint egy osztálytársnőnkkel és párjával megállapodtunk abba, hogy 15.000 Ft és a rezsi harmada per hó áron bérbe vehetik a szobákat. Ez még mindig reálisabb ár, mint a 200.000 és a rezsi per hó ár.
Minden jól is alakult, egészen augusztus 6-ig, amikor is Tomi egy elég balszerencsés, ámde súlyos sérülést szenvedett. Ahogy indult volna ki vendéglátó egység konyhájából a vendégeknek nyitott területre, amikor is már a megfordulás pillanatában jelezte a problémát. Az étterem kisegítőpincérei (amik mi is vagyunk) egyike ötödéves orvostan-hallgató, aki azonnal Tomi segítségére sietett. Próbálta nyugtatni, gyors kezelni (itt a jegelés, felpolcolásra gondolok), de közben a párom térde egyre jobban dagadt és fájt. Ekkor már tudtam, hogy nagyon súlyos lehet a baj, hisz nekem még 6. osztály megkezdése előtt nagyjából egy héttel elszakadt az elülső keresztszalagom. (Ez 2015. augusztus hóban volt.) Nem akartam még akkor sem megijeszteni, amikor Feri (orvostan-hallgató) elmondta a gyanúját nekem. Sajnos a kolléga gyanúja és az én félelmem megerősítést nyert a kórházi vizsgálatok során. Az ACL szalag elszakadt, MCL szalag meghúzódott és porcleválás is történt. A sérülésre augusztus 6-án, az oldalszalag és porc műtétre szeptember 19-én került sor. Az első három hétben fekvőgipszbe volt. Ez alatt természetesen mellette voltam. Amikor a fekvőgipsz lekerült a lábáról, akkor visszamentem dolgozni, mert nem tartható fent úgy egy háztartás, hogy mindketten betegállományba vagyunk. Aztán a műtét után elkezdte mondogatni, hogy nyugodtan menjek el a kollégákkal, a leendő csoporttársakkal ide-oda. Október 1-re meghívott mindkettőnket az egyik kolléga a születésnapjára. Tomi nem jött el, de én elmentem. Október 7-én egy másik kolléga hívta meg a csapatot vacsorára, amire megint csak én mentem el. Amióta eljárok, folyamatosan féltékenykedik, ami miatt már többször volt közöttünk némi vita is, merthogy nem igazán értem, hogy mit is akar. Azt akarja, hogy nyugodtan eljárjak, vagy azt, hogy munkán kívül minden szabadidőmet csak vele töltsem. Az utóbbiba is belemennék, de akkor mondja el. Jelenleg a második (keresztszalag-pótló) műtétre csak október 24-én kerül sor.
Minden meghívás esetében a megjelenést visszautasítja és közli, hogy menjek el egyedül. Aztán pedig hazaérésem után azonnal letámad, hogy miért voltam ilyen sokáig és azzal vádol, hogy van valakim.
Sajnos ott van annak a lehetősége is, hogy a közüzemi számlák drasztikus emelése miatt az étterem lerövidíti a nyitva tartását vagy a téli időszakban át áll a házhozszállításra vagy bezár. Az utóbbi érintene mindenkit a legrosszabbul, mert nem biztos, hogy a munkaviszonyt fenntartanák. Ez pedig sokaknak - így nekünk is - létbizonytalanságot okozna.
Közrejátszhat-e Tominál az a tény a viselkedésében, hogy a mástól való függés alóli felszabadulás ily rövid időn belül újabb mástól való függést hozott?
Mennyire játszhat közre a párom ingadozó hangulatában a lehetséges vagy vélelmezett létbizonytalanság esélye?
Ha ennyire nem bízik meg bennem, akkor miért utasít el minden meghívást?
Miért nem mondja azt, hogy azt szeretné, hogy mellette legyek mindig?
Miért nem érti meg, hogy szeretem és képtelen lennék megcsalni őt és ezzel kockáztatni a kapcsolatunkat?
Előzmények:
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20547
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20559
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20565
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20578
https://www.kamaszpanasz.hu/szakerto/lelek/20584
(2021. október 14.)
Üdvözlettel:
Márió
egy szerelmes kamasz
Szakértőnk válasza a Tinédzser, szerelem, homoszex (18) kérdésre
Kedves Márió! Az általad vázolt létbizonytalanság és függőség önmagában is elég volna a párod szorongásához,de azzal együtt, hogy ő kimarad az új életformátokból, nem csoda, hogy ingerlékeny.Sajnos ilyenkor sokan hajlamosak a támadó viselkedésre,amit viszont gyakran becsomagolnak egyfajta szenvedő alázatosságba. A megoldás csakis az indulatmentes nyílt kommunikáció. Erre olyankor lehettek képesek,amikor nem terhelt a helyzet érzelmileg,tehát nem egy szórakozós estét követő szemrehányás során,hanem nyugalmi időszakban. Beszélnetek kell arról, hogy tudjátok átvészelni ezt az időszakot, hogy tudtok kompromisszumot kötni, hogy senki ne feláldozza magát,hanem megértéssel tudjon fordulni a másik szükségletei felé.
