különleges vagyok?
Az lenne aproblémám, hogy kb. 2-3 hetente változik az írásom, egyszer nyomtatott, egyszer kötött, egyszer a kettő között, egyszer nyújtott, egyszer balra dől, egyszer jobbra, csak az a baj, hogy mindig látom valakinek az írását, és próbálom úgymond elsajátítani, mert eddig minden írásomat ,,valahonnan szedtem"... A rajz tanárom azt mondta nem jó, hogyha sokat változik. Én nagyon szeretném megtalálni önmagamat. Nagyon kíváncsi vagyok, ki mit gondol rólam, de szerintem én is tisztában vagyok, hogy milyen tulajdonságaim vannak, egyszer összeszámoltam, a jó és a rossz tulajdonságok száma 5-8 között volt, a rosszból több volt azt hiszem 2-vel... De mindig nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit gondolnak rólam, hogy tisztán látom-e magamat. Egy nagyon jó barátnőm azt mondta, hogy én nagyon különleges vagyok. Nagyon érdekelnek a misztikus dolgok. Sok vallást kipróbáltam már (magamtól, senki nem vett rá, senki nem mondta, pedig még csak 12 éves vagyok), néhány hónapig Krisna-hívő voltam, egy ideig próbáltam keresztény lenni, és most a legmegfelelőbbet gyakorlom, a zen Buddhizmust, mivel nem vagyok megkersztelve, meg semmi apukám is azt mondta az a legjobb. Próbálok úgy élni hjogy ne bántsak meg senkit, hogy a karmám a legjobb legyen. Szerintem a koromhoz képest érett vagyok, meg mindenki mondja. Hetente másért vagyok oda (zene, sztár, stílus), nem tudom normális-e.
Körülbelül 1-2 hónapig barátkoztam interneten egy sátánistával, de csak olyanoakt ebszétünk hogy mi történt velünk aznap, illetve hogy vagyunk, stb... Az elején kérdezgettem tőle hogy miket csinál, stb, de aztán rájöttem, hogy nem jó vele barátkozni, és abbahagytam, már egyáltalán nem beszélünk. Még szerensce, hogy élőben nem ismerem. Ezt most csak úgy leírtam, hátha van befolyásossága, de semmit nem csináltunk semmi sötét dolgot így együtt.
Nincsen semmilyen agyi bajom, meg semmi, vannak barátaim, nagyon szeretem őket, és ők is mindig mondják hogy mennyire szeretnek engem.
Az eső kifejezetten jó hatással van rám, türelmesebb, kedvesebb leszek, ha esik az eső, és sokkal jobb kedvem lesz.
Szoktam álmokat fejteni, álomszótár segítségével, de nagyon érdekes, nekem nagyon tetszik.
Pillanatokat, perceket meg szoktam álmodni. Teljesen jelentéktelen dolgokat, de mindig képről képre ugyanúgy megtörténik, kb. 3-4-szer volt ilyen, de elég gyakran.
Amire gondolok, az mindig bekövetkezik. Mindig tudom mire mit mondanak majd az emberek, hogy fognak reagálni. Sokak szerint nincsenek különleges képességeim, csak meglátom a logikát, vagy csak teljesen véletlen, de szerintem nem az.
Máshogy látom a világot, mint a barátnőim.
Nagyon kiváncsi vagyok, kinek mi a gondolata rólam, mindig ezt akartam tudni. De sajnos azt hiszem a sok tinimagazintól már megőrültem, mivel többet veszek egy hónapban, lehet, hogy túlságosan a minta-lány akartam lenni, akibe mindenki szerelmes, akit mindenki szeret, aki szép, okos és különleges. És eközben elveszítettem volna önmagamat, mert mindig a példa akartam lenni? Teli vagyok kérdésekkel. A barátnőmmel próbálunk önismereti teszteket, gondolatokat írni, hogy megismerjük önmagunkat, a saját ÉN-ünket, a stílusunkat. Próbálok mindig mindenhol önmagam lenni.
A nagyon érdekes, sötét dolgoktól képes vagyok nagyon megijedni, mint pl.: vudu babák, szervkereskedők, pedofilok, vagy hogyha valakit megszáll az ördög. (a megszállásról nem vagyok teljesen tisztában, anyukám azt mondta, hogy ne féljek ilyenektől, ilyen csak a középkorban volt, mert akkor az embereknek más volt a lelkük.
Nem sorolom magamat semmilyen csoporthoz, nem vagyok rocker, nem vagyok hippi, se a beképzelt pláza cica, szerintem teljesen átlagos vagyok, de különleges is, a barátnőm azt mondta nagyon nagyon nagyon különleges vagyok.
Észreveszek dolgokat, amiket mások nem. Odavoltam fiúkért, de mikor oda jutottam, hogy elmondom nekik, vagy megkérdezték, hogy járnék-e velük, azt mondtam, hogy nem, mert még nem éreztem magam késznek rá magam, és éreztem, hogy nem ők az igaziak.
Egy igaz barátnőm van, aki őszintén megmondja a véleményét, mellette mindig önmagam lehetek, a többiek csak azt mondják mindig, amit hallani szeretnék.
Mostanában nagyon kedvelem a lila színt.
Nem tűröm, ha valaki hazudik, vagy valakivel nagyon szemét, pedig nem is érdemli meg. Nagyon nagyon nem bírom, ha valaki bámul, (férfi, és 20-on felül) valahogy nagyon nagyon idegesít, a másik kérdésem is az, hogy hogyan próbálhatnék nem odafigyelni azokra az emberekre, akik idegesítően végigmérnek, mint valami pornófilm szereplőjét, amikor nem is öltözöm kihívóan...sőőt... egy konkrét ember van aki folyton néz, és elég gyakran ,,találkozom" vele, mert a közértben dolgozik...
Hiszek a reinkarnáicióban, a lélekvándorlásban, a Krisna-hívőkhöz, és a Buddhizmushoz állok a legközelebb.
Már kiskorom óta csak egyvalamit vagyok képes rajzolni. Csakis azt rajzolom, ha éppen rajzolnom kell. 2 alacsony dombocskán egy fa, egy ház, és virágok vannak. Van, amikor kicsit tarkítom ezt, valamikor hegyek közt van a ház, fenyőerdő közelében (olyan helyen mint az Alpok alja-->zöld fű, fehér helgyek, tehén, fenyőfák). Ha az iskolában téli képet kell rajzolni ugyan ezt rajzolom, csak téliben, és van rajta 1 hóember. Ha őszit kell, csak egy fa, és minden levele más színű. Amúgy meg nem rajzolok valami jól.
A menstruációm már megjött.
Szüleim elváltak.
Nagyon szeretnék minden kérdésemre választ kapni!!!!
köszönöm..
viki..
Szakértőnk válasza a különleges vagyok? kérdésre
Kedves Viki!
Köszönöm a részletes leírást, így sokkal könnyebb választ adni a kérdésekre. A leveledből kitűnik, hogy valóban érettebb vagy a korodnál. Azok a gyerekek, akiknek isebb korukban válnak el a szüleik, az események hatására néha korábban kényszerülnek felnőni, mint társaik.
Az egyik kérdésed talán az volt, hogy vajon miért van az, hogy olyan gyakran változik az írásod, és vajon ez baj-e. Azt gondolom, hogy a kamaszkor egyik fontos feladata, hogy megtaláljuk a kérdésre a választ, kik is vagyunk mi valójában, azaz kialakítsuk saját identitásunkat, ami már független a családtól, független a környezettől, azaz önálló. Ebbe a folyamatba az is beletartozik, hogy kipróbáljuk magunkat több téren is, összehasonlítjuk magunkat másokkal, és átveszünk hosszabbrövidebb időre viselkedésmintákat, szerepeket, írásmintát. Így, több mindent kipróbálva tudjuk kialakítani, hogy kik is vagyunk mi valójában. Amikor ez megvan, akkor már könnyebben is tudjuk önmagunkat adni másoknak is. Így ez normálisnak tekinthető, hogy kipróbálsz zenei stílusokat, írásmódokat, öltözködési stílusokat, akár különböző vallásokat. Amikor önmagadon gondolkozol, és tulajdonságokat gyűjtesz, érdemes egy másik, külső embert is megkérned, hogy írjon rólad pozitív és negatív tulajdonságokat, ezekkel ki tudod egészíteni a saját listádat.
A másik kérdésed az volt, mit lehet tenni a bámuló emberekkel. A rossz hír az, hogy valószínű, ez mindig is idegesíteni fog, szinte nincs olyan lány, vagy nő, akit hidegen hagyna, hogy egy pasi pofátlanul bámulja. Nézz vissza rá szigorúan, mérgesen, sugalld neki azt, hogy „mit képzel ő magáról, hogy így bámul?” Ha bátor vagy, akár meg is mondhatod ezt neki!
Bár konkrétan nem fogalmaztad meg kérdésként, de az álmokról azt gondolom, hogy sokat álmodunk, minden éjszaka kb. 4 -5 álmunk van, aminek csak a töredékére emlékszünk, általában a felébredés előtt álmokra leginkább. A rengeteg álmunk közül van, ami úgy tűnik, mintha valóra válna, de ez az álmainknak csak nagyon csekély része. Emellett az álmainkban megjelenhet a tudat alatti tudásunk, azaz a megérzéseink. Amikor észleljük a külvilágot, van, amit tudatosan meg tudunk figyelni, de sok olyan dolog is van, amire nincsen tudatosan kapacitásunk, hogy megfigyeljük. Ezeket a dolgokat ettől függetlenül észleljük, csak nem tudatosan, tudattalanul. Például amikor a zebránál állunk, a lámpát figyeljük tudatosan, de közben tudattalanul azt is „látjuk” a szemünk sarkából, hogy a mellettünk lévő fiú hamburgert eszik. Ha valaki utána megkérdeznéd, állt-e melletted egy fiú a zebránál, tudatosan nem tudnál erre válaszolni, de a tudattalan „tudja” a választ. Ezek a tudattalanul felfogott dolgokból aztán sok mindent lehetne kikövetkeztetni a jövőre, ha tudatosan felfogtuk volna. De mivel tudatosan nem fogtuk fel, ezek a következtetések, előrejelzések megjelenhetnek megérzések, álmok formájában – azaz tudattalanul, és akkor olyan érzésünk támadhat, hogy megálmodtuk, pedig csak a nem tudatos jeleket érzékeltük, és hasznosítottuk. Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs olyan, hogy megálmodunk dolgokat, ettől még lehetséges, de az talán valószínűbb, hogy a tudattalan megérzéseidet tudod másoknál jobban használni.
Remélem sikerült a kérdéseidre válaszolnom, ha esetleg kimaradt valami, akkor azt kérlek fogalmazd meg ismét, kérdő formában, hogy könnyebben megtaláljam a kérdéseket!
Üdv,
