Aj jaj
kérem segítsen.
Pár hónapja úgy éreztem nincsen tovább.Elkezdtem vagdosni a karom.Sajnos nem sikerült átvágjam az ütőerem, inkább mély felületi sebek lettek körülötte.
Eszemben sem volt orvoshoz menni így begyennyesedett, majd nagy nehezen behegesedtek. Gyűlölöm magam, külsőleg, belsőleg hiába minden.Az is zavar, hogy akik látják a karom kérdezősödésbe fognak, és napról napra több seb lesz rajta, kifogytam az indokokból. Hogyan hagyjam abba?
egy elkeseredett 16éves lány.
Szakértőnk válasza a Aj jaj kérdésre
Kedves Levélíró!
Az önmagunk vagdosása, önmagunknak történő fájdalomokozás hátterében, ahogyan írtad is, önmagunk el nem fogadása áll. Önmagunk szeretete, önmagunk tisztelete az egyik legnagyobb, és sokszor a legnehezebb feladatunk az életben. Többnyire ezt azért nehéz megtennünk, mert a hozzánk közelálló személyek (család) sem fogadtak el minket olyannak, amilyenek vagyunk, és akár azt is érezhettük, hogy nem szeretnek minket eléggé. Így aztán persze, hogy nehezebb feladat, hogy önmagunkat szeressük. Találd meg magadban azokat a dolgokat, amiket szeretsz, vagy amiket mások szeretnek. Keresd meg azokat a tevékenységeket, amiket örömmel végzel, hobbi, sport, és kezdjél neki ezeknek! Ne hagyd, hogy a környezeted „belekényszerítsen” ebbe az önutálatba… Megérdemled, hogy boldog legyél, viszont ezért dolgozni kell! Mindenképpen azt javaslom, keress fel egy pszichológust, aki segít neked abban, hogy ebből a nehéz helyzetből kilépjél!
Minden jót!
