Miért szivat mindenki?
Én egy 14 éves fiú vagyok. Nagyon értek a számítástechnikához, ami nagyon elhidegített a szeretteimtől, barátaimtól, iskolámtól. Anyum is sokszor mondta, hogy nem segítek neki eleget, a barátaim is néha a szememre vetették már, hogy amikor elmennek a házunk előtt mindig csak azt látják, hogy a számítógép előtt ülök. Nem tagadom, naponta 7-8 órát ülök a gép előtt, ezért nagyon értem amit csinálok meg egyszerűen szeretem is, csak a szülők nem hagynak egyszerűen. Meg a gép annyira "elpuhított", hogy egy oltásra sincs kedvem visszaszólni, mert egyszerűen nem tudok mit mondani, mert igazuk van, de amikor már mindenki cse**eget (elnézést, de ki kellett adnom magamból) a hátam mögött, vagy az orrom előtt, akkor nagyon mérges vagyok. Jártam egy évig önvédelemre is pont e miatt. Még a lányok is szivatnak, pedig azt meg végképp nem értem, hogy nekik mit ártottam. Az egész szivatás onnan indul, hogy még anno 3 éve egyszer a padomra volt írva az, hogy "káposzta" (nagy cucc, gondoltam én, nem én írtam, majd leradírozza az aki akarja), de csak akkor vettem már tényleg észre amikor a többiek elolvasták. És azóta már 3 éve ezzel a "káposztá"-val szivatnak. Ezt már egyszerűen nem bírom. Mindenki az osztályból (tisztelet a kivételnek) folyton ezzel szivat és már egyszer (vagy többször) annyira kiborultam, hogy egy egész délután bezárva és sírva töltöttem a szobámba. Csak én érzem úgy, hogy teljesen kiközösítettek? Volt 5.-be egy nagyon nagy haverom, akiből már az első számú ellenségem lett. Átállt a nagymenők közé, én maradtam, mert úgy gondoltam, hogy inkább ebbe a "nem feltörő" típusba tartozok. Nagyon nehezen oldódok közösségbe, nehezen veszem a poénokat, amivel mondjuk csak engem cikiznek. De végülis megérte, mert az a gyerek is kb annyira volt szorgalmas mint én, és most 7. év végén több 3-asa volt mint 5-öse. És én már 7. éve vagyok kitünő, úgyhogy ebből a szempontból örülök neki. A kérdésem viszont az, hogy miért szivat mindenki? Velem van a baj, vagy velük?
Szakértőnk válasza a Miért szivat mindenki? kérdésre
Kedves Levélíró!
Nagyon fontos, hogy van az életedben, amit ennyire szeretsz csinálni, értesz hozzá, élvezed. Viszont ebben a korban, a kamaszkorban az is az egyik fő feladatunk, hogy megtaláljuk önmagunkat, amibe a társas világ is beletartozik, tehát a barátok, barátnők. Ebben a korszakban kell megtanulnunk, hogyan működnek a baráti kapcsolatok, párkapcsolatok, milyenek az emberek, mily a másik nem. Ne hagyd, hogy a gép elvegye tőled ezt a tanulási lehetőséget. Már most érzed ennek kis hátrányát, de ez később csak még nagyobb probléma lehet. Hiszen egyre jobban elkezdenek érdekelni a lányok is, és ha nem szerzel elegendő rutint a társas világban, akkor majd nagy nehézségeid lehetnek később! Ezért arra bíztatnálak, hogy csökkentsd le a naponta a gépnél töltött idődet, és nyiss a külvilág felé! A cikizésről meg azt gondolom, hogy azt lehet cikizni, aki vevő rá, tehát aki nem veszi fel a cikizést, azt abba fogják hagyni, hiszen akkor nincs benne semmi poén. Ha azt látják, hogy fel sem veszed, már nem lesz értelme viccelődni. A legjobb pedig, ha meg tudod csinálni, hogy te magad csinálsz poént önmagadból. Ha te is tudsz önmagadon egy jót nevetni, az nem csak fejlett humorérzék jele, de jó fej dolog is, és ha te viccelődsz önmagaddal, nekik már telejsen felesleges lesz zet megtenni!
Minden jót!
