Hogy mondjam el?
2010.08.19.
Kedves Szakértő!Majdnem fél éve vagyok depressziós, hetente többször sírok, stb.Úgy érzem, h mostmár mindenképp pszichológusra van szükségem, csak egy baj van: a szüleim erről az egészről nem tudnak semmit.Nem vagyok az a fajta ember, aki szívesen mutogatja érzéseit, és nagyon nem szeretem, ha odajönnek hozzám mások, és együgyű hülyeségekkel próbálnak vigasztalni, mint egy kisgyereketEzárt inkább elvonulok sírni, hogy ne lássanak.A szüleim meg olyanok, hogy lehetetlennek tartják, haz ő lányuknak pszichológusra legyen szüksége.Én valahogy nem tudok errél beszélni nekik, és ha elmondaném, biztos annyit felelnének, h ugyan már, nincs neked semmi bajod.De én tudom, h van, és nem tudom, h mégis hogyan értethetném ezt meg velük.
Szakértőnk válasza a Hogy mondjam el? kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt gondolom, a legegyszerűbb megoldás az őszinteség és az egyenes beszéd. Nem kell feltétlenül megmutatnod az érzéseidet a szüleidnek ahhoz, hogy tényszerűen elmondjad nekik, hogy komoly gondjaid vannak és úgy érzed, segítség nélkül nem tudsz velük megbírkózni. Kérd meg őket, hogy hallgassanak meg, vegyenek komolyan és segítsenek, de ne úgy, hogy elkezdenek vígasztalni, hanem úgy, hogy segítenek keresni egy szakembert, aki segít megtalálni a megoldást a problémáidra. Mivel a szüleid, és feltételezem, hogy szeretnek téged, akármennyire is nehéz nekik, el kell fogadniuk és meg kell érteniük, hogy komolyan beszélsz.
Üdv
