Az epilepsziára évszázadokig babonával, előítéletekkel tekintettek. Ugyanakkor a rohamokat különös erő és szimbolika lengte körül, ami miatt a történelem során összefüggésbe hozták a kreativitással vagy a szokatlan vezetői képességekkel. Tény, hogy a híres történelmi személyiségek között sok volt az epilepsziás.

Az ókor embere szerint az epilepsziás rohamokat a gonosz lelkek vagy démonok által megszállt test okozza. A papok mágikus szertartásokkal, imádsággal igyekeztek kiűzni a beteg testéből a gonosz szellemeket.

Brutális gyógymód

E tévhit a korabeli orvosoknak, az indiai Atreya-nak és majd később a görög Hippokratésznek köszönhetően szertefoszlott; a betegség hátterében mindketten felismerték az agy diszfunkcionális működését. Ennek ellenére még hosszú időn át az epilepsziát a genitáliák megbetegedésének tartották, pontosabban a maszturbáció következményének! Egészen a tizenkilencedik századig férfiak esetében kasztrációval, nőknél pedig a csikló megcsonkításával igyekeztek „gyógyítani”.

Az epilepsziáról alkotott babonás nézeteket még évszázadokig nem lehetett felülírni. A régmúlt korok epilepsziáról alkotott nézete napjainkban is tetten érhető a téves feltevésekben: az epilepsziás betegek mind a mai napig félelemmel, előítéletekkel, és diszkriminációval szembesülnek.

Ugyanakkor a rohamokat különös erő és szimbolika lengte körül, ami miatt a történelem során összefüggésbe hozták a kreativitással vagy a szokatlan vezetői képességekkel. A kutatókat régóta foglalkoztatja a tény, hogy a történelem prominens személyiségei, próféták, szentek, politikusok, filozófusok, és a művészetek, tudományok területén hírnévre szert tett személyek közül igen sokan epilepsziás betegek voltak.

Epilepszia és zsenialitás

Egyes kutatók az epilepsziás megbetegedések és a tehetség között érdekes összefüggést látnak. Ezek szerint a temporális lebeny epilepsziás rohamakor megfigyelhető, a normálistól eltérő agyi tevékenység jelentős szerepet játszik a kreatív gondolkodásban és a műalkotásban.

Arisztotelész elsőként látta meg az összefüggést az epilepszia és a zsenialitás között. A „híres epilepsziásokat” lajstromba vevő felsorolása (Szókratész neve is szerepelt a listán) a reneszánsz idején tovább bővült. Jóllehet, csak a nyugati kultúra jelentős személyiségei kerültek említésre.

Híres epilepsziások

• Nagy Sándornak, a nagy makedón uralkodónak, a világtörténelem egyik legnagyobb hadvezérének epilepsziás rohamai voltak. Abban az időben csak "szent betegségként" emlegették az epilepsziát, mivel úgy vélték, a rohamokat istenek vagy démonok okozzák, és csak misztikus erőkkel gyógyítható.
• Julius Caesarnak, nagy hadvezérnek és politikusnak élete utolsó két évében szintén rohamai voltak, valószínűleg egy agydaganat következményeként. Állítólag egy rohama során beleesett a Tiberis folyóba. Az epilepsziát ekkoriban csak mint "összeesős betegséget" ismerték, mivel a rohamok során a beteg eszméletét elvesztve esett össze. A rómaiak az emberi vérnek gyógyító hatást tulajdonítottak, Caesar idejében az epilepsziát az elesett gladiátorok vérének kiszívásával igyekeztek kezelni.
• Szent Pál rohamai igen pontosan dokumentáltak. Útban Damaszkusz felé egy éles fényvillanást látott maga körül, lováról a földre zuhant. Látását egy időre elvesztette, nem tudott sem inni, sem enni. Egyes kutatók szerint Pálnak eksztatikus epilepsziás rohamait követően érzékelési és arcideg-problémái voltak.
• Jeanne D’Arc a középkori francia mártír leány már tizenhárom éves korától fogva eksztatikus élményekről beszélt: fénysugarakat látott, szentek hangját hallotta, angyalokról vizionált.
• Bonaparte Napóleon gyaníthatóan szintén epilepsziás rohamokkal küzdött.

(O.K.T.; Forrás: epilepsytoront.com)