A rák diagnózisa nem csak neked, de barátaidnak és családtagjaidnak is rettenetes, lesújtó lehet. Az emberek gyakran nem is tudják, hogy mit mondjanak. Valószínűleg szomorúak, aggódnak, kellemetlenül érzik magukat, és tartanak tőle, hogy még inkább nyugtalanná fognak tenni. Rettenetesen félnek attól, hogy elveszíthetnek.

Az emberek pedig gyakran sokkal egyszerűbben találják azt, hogy semmi sem mondanak, csak azért, mert így biztosan nem mondhatnak semmi rosszat. Vannak, akik egyszerűen tudnak beszélgetni, de sokan túlságosan aggódónak vagy éppenhogy túlságosan vidámnak akar majd tűnni.

Néha már csak az, hogy együtt lehetsz valakivel, sokkal jelentőségteljesebb, mintha beszélgetnétek. Ebben a cikkben pár tanácsot szeretnénk adni neked, a barátaidnak és a családodnak arról, hogy hogyan beszélgessetek a rákról úgy, hogy az neked a legjobb legyen, amikor együtt vagytok.

Hogyan érzed magad?

Normális csodálkozni, azon gondolkozni, hogy „Miért pont én?” és normális szomorúnak, dühösnek lenni, vagy éppen félni. Valószínűleg rengeteg különböző érzéssel kell majd megküzdened, miközben egyre többet fogsz tudni a diagnózisodról és elkezdesz a lehetséges kezelési módszerekről hallani. A fizikai és kémiai változások, melyek a kezeléseddel járnak, vagy maga a betegség is hatással lehet az érzelmeidre. Az első lépés, hogy átgondolod és bevallod magadnak, hogy mit érzel. Hagyd magadnak, hogy úgy érezz, ahogyan az magától jön!

Légy kész arra, hogy beszélj másokkal!

Csakis a te döntésed, hogy mikor akarsz beszélni a barátaiddal és a családoddal arról, hogy rákos vagy. A legtöbb embernek szüksége van rá és akar is beszélni valakivel, amikor egy ilyen szituációban találják magukat. Gyakran az, hogy a hozzád legközelebb állókkal beszélgetsz, segít abban, hogy véglegesen felfogd, mi is történik veled.

Sokan azt mondják, hogy beszélgetés közben elkezdik megoldani a problémáikat, vagy azok lehetséges megoldásai jutnak eszükbe, illetve képesek átgondolni a dolgaikat, miközben a családtagjaik és barátaik kérdezgetik őket. Beszélgetés közben érdemes leírnod a feljövő kérdéseket, hogy később ezeket megvitathasd a kezelőorvosaiddal.

Kezdésként segíthet, ha készítesz egy listát azokról az emberekről, akikkel személyesen szeretnél beszélni. Majd készíts egy másik listát a hozzád kevésbé közelálló emberekről, akikkel a hírt a barátaidon, családtagjaidon keresztül szeretnéd közölni.

Hogyan beszélj másokkal?

Gondold át, hogy mennyi mindent akarsz megosztani. Valószínűleg el szeretnéd majd magyarázni, hogy milyen típusú rákod van, milyen kezelésekre lesz szükséged és milyen a kilátásaid. Az emberek általában „lefagynak”, hogyha megtudják, hogy valakit rákkal diagnosztizáltak. Érdemes a tudomásukra adni, hogy mindent meg fogsz tenni azért, hogy legyőzd a betegségedet, illetve hogy számítasz a támogatásukra és bátorításukra.

Gyakori, hogy az embereknek rengeteg kérdésük lesz a rákodról és arról, hogyan fognak kezelni. Általában még normális ezt elmagyaráznod 1-2 közeli barátnak, de egyre fárasztóbb ezt újra és újra elmagyaráznod nekik. Ilyenkor inkább kérd meg őket, hogy nézzenek körbe az interneten, hogy ő maguk lássák pontosan a részleteket, és ott azt is meg tudják nézni, hogyan tudnak segíteni neked.

„Már azon voltam, hogy kiosztható kártyákat fogok nyomtatni, amin rajta van, hogy miylen rákom van, és milyen kezelésre van szükségem. Tudom, hogy az emberek aggódnak értem és szeretnének törődni velem, de egyre és egyre fárasztóbb ugyanazt a történetet ismételgetni minden egyes alkalommal, amikor rákérdeznek.” – mondta egy fiatal rákos fiú.

Gondolkozz el azokon a témákon és pontokon, amelykehez még túl érzékeny vagy, hogy beszélj róluk. Dühös leszel, hogyha a kezelési lehetőségeidről kérdezgetnek? Talán ez az a téma, amit kerülni szeretnél. Idegesít, amikor az emberek a saját vallásukkal hozakodna elő és olyan dolgokat mondanak, mint hogy „Isten sosem ad neked többet, mint amit ne tudnál kezelni.”?

Gyűjtsd össze azokat a dolgokat, melyeket hogyha mondanak vagy mondanának neked, akkor az zavarna téged. Majd találj ki olyan válaszokat, melyekkel egyszerűen és kényelmesen zárhatod le a beszélgetést. És ha egyszer már megosztottad, amit szerettél volna, készülj fel arra, hogy témát fognak váltani. Ilyenkor érdemes valami ilyasmit mondani, hogyha nem szeretnél beszélni róla – „Bocsánat, de már kezd nagyon fárasztó lenni, hogy állandóan a rákról beszélgetünk. Beszéljünk inkább valami másról!”.

Hogyan tudnak a családod és a barátaid segíteni?

Általában az első dolgok között hangzik el ez a mondat a családtagok és barátok szájából: „Mivel tudok segíteni?”. Valószínűleg nagy a kísértés, hogy csak ennyit mondj: „Oh, jelenleg semmivel. Megvagyunk.” Lehet, hogy nem tudod, hogy pontosan mire is van szükséged, szeretnéd védeni a magánéletedet, vagy úgy érzed, hogy kézben tudod tartani a dolgokat anélkül, hogy még több ember lenne körülötted. A lényeg, hogy tartsd észben, az emberek tényleg segíteni szeretnének és valószínűleg jól is fog jönni egy kis extra segítség valamikor a kezelésed során.

A szeretteidnek érezniük kell, hogy segíthetnek neked és ezzel is támogatnak. Sokat segít nekük, hogyha érzik, hogy az életed fontos részei. Hagyd, hogy a barátaid és családod segítsenek neked. Légy annyira konkrét, aennyire csak tudsz, amikor arról van szó, hogy pontosan milyen segítségre lenne szükséged. Például kérdezz rá, hogy mikor tudnának elvinni az orvoshoz, derítsd ki, hogy tudnának-e esetleg segíteni neked a szobád kitakarításában, mert nem akarod a szüleidet terhelni, vagy, hogy elvinnék-e egy sétára a kutyádat helyetted. Lesz olyan is, amikor nem tudod, hogy milyen segítségre van szükséged, de ha ezt elmondod, attól is jobban érezhetik majd magukat. Ez arra is esélyt ad nekik, hogy felajánljanak valamit, amit megtennének helyetted.

Pórbáld meg bátorítani a szeretteidet, hogy nyugodtan beszéljenek veled az érzéseikről, így akár együtt is végigmehettek bizonyos kérdéseken. Próbáld meg így: „És TE hogy vagy? El tudod ezt hinni?” Ez feljogosítja őket arra, hogy megbeszéljék veled az érzéseiket. Persze ha még nem állsz készen arra, hogy halld a félelmeiket és aggodalmaikat, akkor ne kérdezz tőlük ilyen kérdéseket. Eléggé bonyolult neked az is, hogy átvészeld a kezeléseket, átgondold a saját érzéseidet anélkül, hogy közben mások miatt aggódnál. Olyan érzelmi munkát kíván ez, amire vaólszínűleg nincsen elég energiád. Ám ha már elég erősnek érzed magadat, hogy tudakozz a többiek felől, akkor ez a legjobb módja.

Lehet, hogy bizonyos napokon egyszerűen csak nem akarsz majd bárkivel is arról beszélgetni, hogy hogyan érzel, és hogy hogyan érezhetnek a többiek. Ilyenkor érdemes finoman valami ilyesmivel elsimítani a kérdéseket – „Tudod, általában rendben vagyok, hogyha ilyen dolgokról kell beszélnem, de ma egyszerűen csak nem tudom kezelni az egészet. Biztos vagyok benne, hogy meg fogod érteni.” Így te is lassan rá fogsz jönni, hogy mikor és milyen körülmények között tudsz beszélgetni a betegségedről.

Kivel kellene beszélned?

Általában érdemes elmondanod a hozzád valóban közel állóknak, hogy hogyan érzel. Ez sokszor nehéz, de teljesen normális, sőt, valamilyen szinten szükséges, hogy megoszd másokkal az érzéseidet. Ha eközben kellemetlenül éreznéd magadat, akkor érdemes egy támogató csoportot vagy egy szakembert találnod, aki segít neked. Ha őket választanád, akkor rendszeresen számíthatsz majd rájuk és velük beszélgethetsz a gondolataidról, aggodalmaidról, ügyeidről. Mások workshopokat, rákos csoportokat való látogatást, esetleg vallásos támogatást preferálnak – a lényeg, hogy próbálj ki sok, akár teljesen különböző dolgokat is, amíg meg nem találod a számodra legmegfelelőbbet.

Amikor másokat is bevonsz és tájékoztatsz a betegségedről, akkor a terheid is könnyebbek lesznek valakivel. A család és a barátok körében megoszthatjátok egymás között az erőtöket, gondjaitokat és így mindenkinek sokkal egyszerűbb lesz átvészelni ezt az időszakot.

„Nem tudom, hogy mihez kezdenék, ha nem járnék a rákos támogatócsoportomba. Ők végigélnek mindent, amit én is, és olyan módon értjük meg egymást, ahogyan mások erre nem lennének képesek. Pesze a családom is próbálja megérteni és átérezni, hogy mi is történik velem, de a csoportom tagjai TUDJÁK, hogy mi történik velem és hogyan érzek pontosan – hiszen nekik is meg kell küzdeniük a rákkal.”

Ha te vagy a családod nem tudtok normálisan, fesztelenül beszélgetni bizonyos dolgokról, ne felejtsd el, hogy ez is normális – nem lehet mindenki ugyanolyan nyitott. Egyes emberek nagyon odafigyelnek arra, hogy kinek, hogyan és mit mondanak, így egyszerűbben zárkóznak be. Így ez jó lehetőség lehet arra, hogy nyitottabb legyél a szeretteid felé, több mindent megossz velük.

Mit csinálj, amikor az emberek hasztalan dolgokat mondanak neked?

Amikor megpróbálnak felvidítani…

Biztos fog akadni egy olyan barátod vagy családtagod, aki megpróbál „felvidítani”, amikor a félelmeidről, aggodalmaidról, szomorúságodról beszélsz vele. Teljesen rendben van, hogyha finoman megkéred őket, hogy inkább csak hallgassanak végig, anélkül, hogy ítéleteket hoznának, vagy tanácsokkal látnának el (legalábbis amíg nem kéred rá őket). Fontos számodra és a mentális egészségedre, hogy legyen valakid, akivel beszélgethetsz.

Ne hagyd, hogy kellemetlen helyzetbe hozzanak olyanok, akiknek kényelmetlenül és nehezen boldogulnak az érzelmeiddel. Vannak olyanok, akik egyszerűen képtelenek lesznek végighallgatni – nem miattad, hanem saját tapasztalataik, félelmeik miatt. Ennek semmi köze sincs hozzád. El kell fogadnod, hogy ez az ember nem a legalkalmasabb arra, hogy a beszélgethess vele. Keress mást, aki szintén közel áll hozzád, de jobban tudja kezelni a helyzetet.

Rengeteg ember kérdezget a rákodról…

Észre fogod venni, hogy néha olyan helyzetben találod magadat, hogy rengeteg kérdésre kéne választ adnod a rákoddal kapcsolatban, pedig semmi kedved hozzá. Ahhoz, hogy elkerüld az ilyen eseteket érdemes megkérni egy családtagot vagy barátot, hogy legyen a „szóvivőd”. Érzelmileg rendkívül kimerírő lehet, hogy a betegséged részleteit kell ismételned mindenkinek, aki aggódik érted. Ha van egy ilyen „szóvivőd”, akkor megkíméled magadat ettől, úgy, hogy közben a szeretteid képben lehetnek azzal, hogy hogy érzed magadat, miújság veled.

Egyes esetekben a rákos betegséged „nagy hír” lehet a közösségedben. Sokszor az emberek aggódnak érted úgy, hogy nem is ismernek igazán. Természetesen sokan lesznek, akik csak egyszerűen kíváncsiak. A rák egy nagyon személyes dolog és tisztában kell lenned azzal, hogy mennyi információt szeretnél megosztani azokkal, akik érdeklődnek a történtek iránt.

Érdemes olyan módokon gondolkodnod, melyek segítségével az embereknek segítesz rájönni arra, hogy nem akarsz a szeméyes dolgaidról beszélgetni. „Köszönöm, hogy kérded, de most nem érzem magamat képesnek arra, hogy erről beszéljek.” – ez általában elég ahhoz, hogy az emberek észrevegyék, hogy nem szeretnél erről beszélni, ám néha még konkrétabbnak kell lenned velük. „Inkább nem szeretnék belemenni a részletekbe” vagy „Nem igazán szereném kitárgyalni a személyes egészségügyi dolgaimat.” – lesz, amikor szükséged lesz rá, hogy ilyenekkel intézd el a kérdezősködőket.

Gondold át azt is, hogyan szeretnéd kezelni az ismeretlen emberek kíváncsiskodó kérdéseit. Próbálj felkészülni egy olyan válasszal, ami működik.

„Egyik nap egy teljesen idegen jött be hozzám, és kérdezte meg, hogy mi a bajom. „Semmi, amit nem oldana meg egy kis kemó.” – mondtam. Tudom, hogy ez egészen bunkó volt, de annyira idegesítő volt az egész helyzet. Rosszabb napokon ez egyszerűen túl sok ahhoz, hogy kezelni tudjam.”

Emellett több weboldal és „blog” is létezik, melyeket rákos betegeknek és családjaiknak fejlesztettek – itt frissítheted az egészségügyi állapotoddal kapcsolatos információkat, így az érted aggódók és érdeklődők úgy tudhatják meg, hogy mi van veled, hogy közben nem kell órákon át csevegned velük a telefonon. Szükséged lesz majd egy számítógéphez értő családtagra, aki belép a család nevében és rendszeresen frissíti az információkat az oldalon.

Másik lehetőség még, hogy pár naponta kör-emaileket küldesz vagy te, vagy valamelyik szeretted azoknak, akik érdeklődnek irántad, így ők is rendszeresen értesülhetnek a veled történtekről, változásokról. Ez rengeteg telefonhívás fárdalmaitól fog megkímélni, de közben az információ eljut az érted aggódók felé, vagy akár a kíváncsiakhoz is.

Törődj bele, a szeretteid, a barátaid és teljes idegenek is fognak a rákodról kérdezgetni. Gondold át, hogyan szeretnél megbírkózni ezekkel a kérdésekkel. Ne félj korlátokat felállítani. A legfontosabb, hogy olyan módszert találj, ami a lehető legjobban működik.

Amikor felhozzák a rákot, pedig éppen valami mást csinálnál, vagy csak nincsen kedved az egészhez…

Néha az emberek olyan napokon fognak próbálni vidítani veled erről, amikor kifejezetten mérges vagy. Vagy valaki odamegy majd hozzád és elkezd veled a rákról beszélgetni, miközben éppen valami teljesen másra koncentrálnál. Valaki talán felismer, miközben vásárolnál, és odamegy hozzád az apukája rákos betegségének szomorú történetével. Tényleg egyáltalán nem vagy kíváncsi a történeteikre és mondanivalójukra, miközben tudod, hogy ők csak próbálnak segíteni neked. Hogy tudod őket udvariasan leállítani? Néha elég csak egy pár mély levegőt venned, majd ennyit mondanod: „Köszönöm szépen, hogy aggódsz értem, de ma valami teljesen másra kell koncentrálnom.”. Ne felejtsd el, mindig a te döntésed, hogy szeretnél-e vagy sem beszélni a rákodról.

Mikor mások türelmetlenek lesznek veled, vagy mérgesek rád…

Néha a hozzád közelállók is lehetnek mérgesek. Nekik is ugyanolyan sok teljesen különböző érzéssel kell megküzdeniük, csak úgy, mint neked. A legtöbb ember egy ponton mérges lesz, ilyenkor a legfontosabb észben tatzanod, hogy a család és a barátaid a szituációra mérgesek – NEM PEDIG RÁD! Valószínűleg te is átéltél már pontosan ugyanilyen dolgokat.

Lehet, hogy sokszor fogod ezt hallani: „Nem úgy csinálod a dolgokat, ahogy régen tetted.” A gyerekek, és néha még egyes felnőttek is rendkívül önzőek, egoncetrikusak lehetnek. A közösségi, családi és iskolai szerepeid természetesen teljesen meg fognak változni, ahogyan a kezelésedre és a felépülésedre fókuszálsz. Az energiaszinted gyakran alacsonyabb lesz és nagy valószínűséggel nem lesz képes mindent úgy csinálni, ahogyan azt régen tetted. Sokkal egyszerűbb lesz túljutni bizonyos pontokon, hogyha ezt előre elmagyarázod a környezetednek és megosztod a reakcióidat, gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy milyen változások álltak be az életedben. Beszéld meg a családoddal, hogy ki fogja átvenni az egyes feladataidat, amikor te éppen nem leszel képes megtenni ezeket. (pl: mosogatás, porszívózás, kutyaetetés, stb.)

Próbálj meg annyira szokásosan élni, amennyire csak lehet

Amennyire csak tudod, próbáld meg rávenni magadat és a családtagjaidat, hogy éljétek az életet a lehető legnormálisabban, a megszokott módon, amíg kezelést kapsz. Bátorítsd a családodat, hogy csinálják, amit eddig is tettek, anélkül, hogy bármilyen bűntudatuk lenne – tehát folytassák hobbijaikat, sportoljanak, edzenek, töltsenek elegendő időt a barátaikkal, és így tovább. A gyerekek általában képesek rutinszerűen folytatni az életüket, így ha van kistestvéred, érte kevésbé kell aggódnod – de a felnőtteknek ez már egy jóval nehezebb feladat, így próbáld átbeszélni velük ezt, vedd őket rá, hogy próbálják a mindennapi életüket folytatni.

Mi van a szinglikkel?

Ugyanazok a tanácsok vonatkoznak azokra az emberekre is, akik éppen nincsenek kapcsolatban. Valószínűleg bizonytalanabb leszel abban a kérdésben, hogy hogyan és mikor beszélhetsz valakivel arról, hogy rákos vagy, különösen, hogyha nemrég kezdtél el randizni valakivel. Bízz magadban és hidd el, hogy képes vagy megállapítani, hogy mikor kell megosztanod valakivel az életed eme kérdését. Lehet, hogy még a kapcsolat legelején szeretnéd ezt „tisztázni”, de az is lehet, hogy szeretnéd megvárni, amíg szorosabb lesz a kapcsolat és már jobban megbíztok egymásban, jobban ismeritek a másikat. Ez a döntés a tiéd, csak te tudod és csak neked szabad meghoznod. Bárhogyan is reagál majd a másik fél, nem a te hibád lesz, hogy esetleg rosszul időzítettél. Érdemes esetleg gyakorolnod egy baráttal, hogy mit is fogsz pontosan mondani, mielőtt megosztanád az egészet a partnereddel.

Azok a szinglik, akiknek nincsenek támogató családtagjai a közelben még inkább fontosabb lesz, hogy tudassa a közeli barátaival mi is történik vele, a rákkal, a kezeléssel. Gondolkodj előre és így meg tudod majd mondani, hogy mivel és miben tudnak segíteni neked. Lehet, hogy például nem szeretnél egyedül hazamenni a kemoterápia után. Az is lehet, hogy csak szükséged van valakire, akit felhívhatsz az éjszaka közepén, hogyha rosszul vagy. Egyes barátaid szívesen fognak segíteni neked mindenben, a bevásárlástól kezdve a kutyasétáltatáson át minden más feladatig. Tartsd észben, hogy a barátaid mindig segíteni akarnak neked, és ha elmondod nekik, hogy mivel segíthetnek a legtöbbet, ők is jobban fogják érezni magukat.

Mikor hívd az orvosodat?

Vannak egyes jelek, amelyekre érdemes odafigyelned. Arra utalhatnak, vagy azt jelenthetik, hogy segítségre van szükséged a kezelőcsoportodtól. Beszélj az orvosoddal, az ápolóddal vagy egy szociális munkással, hogyha aggodalmaid vannak, melyekkel nem tudsz egyedül megbirkózni, vagy hogyha az alábbiak valamelyikét tapasztalod!

- Hogyha nagyon nyomasztóan, megsemmisítően érzed magadat.

- Hogyha depressziós, szomorú, reménytelen, bátortalan vagy „üres” vagy szinte minden nap, a nap legnagyobb részében.

- Hogyha elvesztetted az érdeklődésedet irántuk, vagy már nem lelsz örömet olyan dolgokban, melyeket régen élveztél.

- Hogyha változásokat észlelsz az étkezési szokásaid terén (túl keveset vagy éppen túl sokat eszel).

- Jelentősebb súlyt vesztesz vagy szedsz fel.

- Megváltoznak az alvási szokásaid – például nem tudsz aludni, túl hamar kelsz fel, vagy esetleg túl sokat alszol.

- Ha már mások is azt veszik észre rajtad, hogy meg vagy lassulva, vagy éppen túlságosan nyughatatlan vagy szinte minden nap.

- Hogyha sokkal kevesebb energiád van, vagy éppenhogy egyáltalán nem fáradsz el a napok többségében.

- Hogyha bűnösnek érzed magadat, érétktelennek, vagy gyámoltalannak, tehetetlennek.

- Hogyha gondjaid akadnak a koncentrációval, emlékezéssel, vagy döntéshozással.

- Hogyha a halálról gondolkodsz (nem csak a haláltól való félelemről), vagy öngyilkosságról, esetleg öngyilkosságot kísérelsz meg.

- Hogyha jelentős hangulatingadozásokat tapasztalsz, így a depressziótól az izgalomig és rengeteg energiáig tartó skálán mozogsz.

A rák és ták kezelése okozhatja a fenti tünetek valamelyikeit, és természetesen egyéb problémák és mellékhatások is léphetnek fel. Ám ha az első 2 tünetet tapasztalod 3 vagy több tünettel együtt, akkor nagy eséllyel depressziós vagy.

Ha ezek a tünetek 2 hétnél tovább tartanak, vagy komolyan ellenkeznek a normális életviteleddel, személyiségeddel, akkor azonnal keress fel a mentális egészséggel foglalkozó szakembert. Kérdezd meg az orvosodat, ápolódat, hogy kit ajánlana, vagy próbálj a kórházban kérdezősködni.

Egyes embereknek a rákos betegség ténye és az ezzel járó stressz megélése ahhoz vezethet, hogy az életet nem látják elég szépnek és értékesnek ahhoz, hogy az egész procedúra „megérje”. Kérünk rá, hogy mindneképpen beszélj az orvosoddal vagy az ápolóddal, illetve a családoddal és a barátaiddal, hogyha olyan gondolataid támadnak, melyek az öngyilkossággal kapcsolatosak. A rák és a rákos kezelés olyan dolgok, melyeken nagyon nehéz keresztülmenni és a legtöbb embernek szüksége van egy kis extra segítségre és támogatásra.

Hogyha további információkat szeretnél a fizikai tünetekről és a kezelésed mellékhatásairól, illetve arról, hogy mikor kell ezekkel a tünetekkel segítségért fordulnod, beszélj az orvosoddal vagy az ápolóddal. Sokat segíthet, hogyha tudod a kezelésed részleteit.

Bármilyen kérdéseddel bátra fordulj az oldalunkhoz, illetve orvos szakértőnkhöz is, aki készséggel válaszol neked pár munkanapon belül!

Mit ne csinálj?

- Ne utasíts el vagy hanyagolj el egy olyan barátot vagy családtagot, akinek még időre van szüksége ahhoz, hogy nyíltan tudjon beszélgetni veled.

- Ne hagyd figyelmen kívül a saját igényedet arra, hogy beszélgess valakivel.

- Ne állíts be egy hamis arcot a külvilág felé, ne mutasd, hogy boldog vagy, hogyha valójában nem érzel úgy. Amíg te próbálnád védeni a szeretteidet úgy, hogy a lehető legvidámabb arcodat mutatod, valójában sokkal többet segítene mind neked, mind nekik, hogyha a valódi érzéseidről, gondolataidról számolnál be nekik.

- Tudd, hogy van egy tökéletes módja, amivel a többiekkel való beszélgetést, kommunikációt tudod kezelni. Rá fogsz jönni, hogy vannak időpontok, amikor egyszerűen és megkönnyebbülteni tudsz beszélgetni, információkat megosztani másokkal, míg más esetkebn úgy érzed majd, hogy a kommunikáció most egyáltalán nem megy neked. Ébredj rá, hogy amikor tudsz, akkor a legjobbra törekszel – és ez éppen elég.

(Gy. A., cancer.org)