Az alacsony társadalmi státuszhoz rossz egészség társul - számos tanulmány jutott erre a megállapításra, a háttérben lévő biológiai okok pedig mostanában kezdenek tisztázódni. Amerikai kutatók friss eredményei szerint közel ezer gén működésére van jelentős hatással az, hogy egy főemlős éppen milyen társadalmi státuszt foglal el környezetében, és ez mekkora stresszel jár.

Az alacsony státusz gyengíti az immunrendszert

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben ismertetett tanulmányban rhesus makákókat vizsgáltak, amelyek szigorú hierarchiában élnek. A Chicagói Egyetem munkatársai mesterségesen hoztak létre alá- és fölérendeltségi helyzetet az általuk vizsgált makákók között. Ezt követően magas rangú nőstények genomját hasonlították össze alacsonyabb rangú társaikéval. Az immunrendszer esetében azt tapasztalták, hogy jelentős különbségek vannak az eltérő rangú egyedek között.

A vizsgált rhesusmajmok ötfős csoportokban éltek. Ahogy vadon élő társaiknál is van, minden egyes csoport hatalmi hierarchiába szerveződött. A szabadon élő állatoknál a sorrendet az határozza meg, hogy melyik egyed hódol be elsőként az étel, ital és tisztálkodás körüli versenyben. Fogságban azonban a dominancia sorrend egybeesik az érkezési sorrenddel, ami lehetőséget adott a kutatóknak, hogy tanulmányozhassák: a rang, a szociális státusz megváltoztatása milyen biológiai következményekkel jár.

A vadon élő makákóknál a nőstények általában abban a társadalmi pozícióban élik le életüket, ahová születtek, rangjukat anyai ágon örökítik tovább. A különleges kísérleti helyzetben azonban a később érkezett vált a legalacsonyabb rangú egyeddé az egyébként idegengyűlölő majomcsoportban. A 49, különböző szociális rangú nőstény majom génműködésének összehasonlításakor összességében 987 gén kifejeződésében tártak fel jelentős eltérést. Közülük 112 gén az immunrendszer működésében játszik szerepet. Ez alátámasztja azt a megállapítást, hogy az alacsony szociális státusz és a hozzá kapcsolódó krónikus stressz a makákóknál gyengíti immunrendszerük működését, növeli náluk a betegségek megjelenésének kockázatát.

Az összefüggéseket keresve kiderült, hogy egyes gének aktívabbak voltak a magas rangú állatoknál. A kapcsolat ráadásul elég erős volt ahhoz, hogy fordítva is érvényes legyen. Amikor név nélküli, jelöletlen vérmintát elemeztek a kutatók, 80 százalékos valószínűséggel tudták megjósolni, hogy az adott egyed milyen státuszt tölt be csoportjában. Különösen érdekes, hogy az ilyen "jelzőgének" jelentős része az immunrendszerben töltött be szabályozó szerepet. Az alacsony rangú makákóknál azok a gének voltak nagyon aktívak, amelyek egy általános immunválasszal, a gyulladással vannak összefüggésben. A test szöveteiben zajló gyulladásos folyamatok számos krónikus betegség előjelei.

Jó hír, hogy amikor egy nőstény társadalmi helye javult, azzal együtt heteken belül megváltozott génkifejeződése, ami arra utal, hogy a szociális hatások gyorsan befolyásolják a genetikai szabályozást. Ha az egyed életkörülményei megváltoznak, akkor módosul a metilációs mintázat és bekapcsolódhatnak a korábban nem működő gének.

Mint általában az állatkísérleteknél, itt is érvényes, hogy szóról szóra nem ültethetőek át az emberre. A főemlősök genetikája azonban nagyon hasonlít az emberéhez, ezért legalábbis figyelemre érdemes az a tény, hogy pusztán a társadalmi státusz, vele pedig a bánásmód megváltoztatása ilyen mértékű biológiai változást vonhat maga után.

(MTI)