A nyirokrendszer sejtjei, a limfociták (immunsejtek) minden szervünkben (pl. lép, csontvelő, tüdő, gyomor, máj, bélrendszer vagy néha az agy) megtalálhatóak, így nem csoda, hogy a tünetek is igen szerteágazóak lehetnek. A limfóma egyes altípusai leginkább a fiatal felnőtteket érintik, míg mások az idős korra jellemzőek. Ma van a Limfóma Világnap.

Ezen a napon a Föld szinte minden országában igyekeztek felhívni az emberek figyelmét erre a rejtőzködő, kevéssé ismert, rosszindulatú betegségre, a limfómára. A kezdeményezés az Egyesült Államokból ered: 2004-ben a színész Rob Lowe színész hívta életre azzal a céllal, hogy orvosok, nővérek, betegszervezetek, betegek és családtagjaik összefogásával szervezzenek közös tájékoztató kampányt a limfómáról. 2006-ban már 20 ország csatlakozott a nemzetközi eseményhez. Magyarországon a Magyar Rákellenes Liga karolta fel a kezdeményezést.

A limfóma, a sokarcú betegség

A limfómának mintegy hatvan alfaja ismert. A két fő típus az elsősorban fiatalokat érintő Hodgkin limfóma – amelyet felfedezőjéről Sir Thomas Hodgkinról neveztek el – és a non-Hodgkin limfóma. Utóbbi kategórián belül is megkülönböztetjük a lassan osztódó sejtekből kialakult limfómát, amelyet véglegesen meggyógyítani nem, csak hosszan tünetmentesen, egyensúlyban lehet tartani. A gyorsan osztódó sejtekből kialakuló ún. agresszív limfómák ugyanakkor időben felismerve sikeresen kezelhetőek. Ezek közül is a leggyakoribb a diffúz nagy B- sejtes limfóma. Ezeknek a betegeknek a kezelésében áttörést hozott a korszerű immun- és radioterápia, 40 százalékról 80 százalékra növelve a hosszú távú túlélés esélyét.

A limfóma felismerése

Magyarországon évente körülbelül 2500 új beteget diagnosztizálnak. A betegszám növekedésének csak az egyik oka a diagnosztika fejlődése, kutatások azt mutatják, hogy az iparosodás velejárói – így például a levegőszennyezés, a vegyszerhasználat – is növelhetik a betegség kialakulásának veszélyét.

A diagnózis megállapítását késleltetheti, hogy a betegek többsége panaszmentes, vagy olyan tüneteket észlelnek, amelyek más betegségeknél is jelentkezhetnek.

A leggyakoribb jelek

• tartós vagy visszatérő láz
• erős éjszakai izzadás
• nem szándékos és jelentős fogyás
• fáradékonyság
• étvágytalanság
• a nyirokcsomók megnagyobbodása.

A nem nyirokcsomókból, hanem más helyről kiinduló limfóma a megbetegedett szervre jellemző panaszokkal jár, így például a gyomorban kifejlődő betegség hasi fájdalmakat, emésztési zavarokat, míg a mellűri limfóma köhögést, nehézlégzést okozhat. Az egyéni túlélési esélyét meghatározza, hogy a betegség mennyire kiterjedt, a tüneteket milyen stádiumban észlelik, és hogy a beteg mikor fordul orvoshoz.

Ahány limfóma, annyi féle kezelés

Napjainkban többféle kezelés ismert, annyit viszont tudomásul kell venni a betegnek és a családnak, hogy a kezelés egyénre szabott, már csak azért is, mert nincs két egyforma limfómás beteg. A gyógyulási esélyük szintén más és más. Ha a betegséget frissen diagnosztizálták, ha a kór agresszív, illetve meghatározó, akkor eltérő a kezelés milyensége és a hogyanja. Akkor is, ha kiújult, ha indolens. Típusától, osztályától, a limfómás egészségi állapotától, életkorától is eltérő módon és szerekkel gyógyítanak.

A sugárkezelés akkor hatásos, ha a betegség a test néhány területére lokalizálódik. A nagy dózisú kemoterápia egy további kezelési lehetőség, és egyes betegekben hatásos lehet. Hátránya, hogy elpusztítja a csontvelőt, ami őssejt transzplantációval állítható helyre. Sajnos a későn, már előrehaladott állapotban szakorvoshoz kerülő betegek gyógyulási esélyei jelentősen csökkennek.

(www.limfoma.hu)