Nem számít, mennyire vagyunk körbevéve csúcstechnológia eszközökkel, és vértezzük fel magunkat a legújabb tudományos ismeretekkel, olykor rá kell ébrednünk, hogy a természet erőivel szemben védtelenek vagyunk. Akár vakmerőségből, akár kényszerűségből bocsátkozunk extrém téli kalandokba, egy biztos: a vasfogú tél nem kíméli azokat, akik a hatalmát semmibe veszik. A következőkben ismerjük meg néhány túlélő történetét, akiknek sikerült megszabadulnia a tél fagyos öleléséből.

A hajótörött kutya, aki túlélte az alaszkai fagyot

2004. január 22.-én Greg Clark Alaszka délkeleti partjai mellett hajókázott hűséges kutyájával, a Brick nevű fekete labradorral. Délután fél egy körül Clark vészjeleket adott le, mert a hajója Hecete Island mellett sziklának csapódott. Ám mire a segítség megérkezett, Clarknak és Bricknek nyoma veszett. A három napos kutatás során csupán egy használatlan túlélő mellényre bukkantak és a hajó roncsait találták meg.

Egy hónappal később, Clark régi barátja Hecete Island mellett hajózott, amikor a partot fürkészve egy fekete foltot látott. Először farkasnak vélte, de később alaposabban szemügyre vette és felismerte Bricket. Amikor odakiáltott a kutyának, a csonttá fogyott, legyengült labrador a kimerültség ellenére azonnal belegázolt a jeges vízbe és odaúszott a hajóhoz.

Ellenséges vonalak mögött

Jan Baalsrud norvég kommandós egy fedett hadművelet során csapatával utánpótlást jutatott el a norvég ellenállóknak a náci megszállás alatt. Miután a németek elkapták, sikerült megszöknie annak ellenére, hogy a harc közben az egyik lábujját is elvesztette. Felszerelés és élelem nélkül, vékony ruházatban és fél pár cipőben átkelt a Norvég hegyeken, túlélt egy lavinát és szörnyű fagyási sérüléseket szenvedett. Végül bevánszorgott egy kis faluba, ahol a helybéliek a segítségére siettek.

A halálzóna túlélője

Beck Weathers hegymászó 18 órán keresztül volt a Mount Everest híres „Halál Zónájának” rabja, mielőtt sikerült eljutnia a táborba. A hidegtől szaruhártya és fagyási sérüléseket szenvedett, ami miatt később mindkét karját amputálták. Történetét Jon Krakauer vetette papírra „Into Thin Air” című bestsellerében, amely az Everest leggyilkosabb szezonjának áldozatul esett nyolc hegymászó halálát meséli el.

A téli álmot alvó ember

Egy 45 éves svéd férfi a hó fogságába esett, amikor autóját egy hegyoldalról lezúduló erdő magával sodorta. A férfi két hónapot töltött autója hátsó ülésén a hálózsákjába kuporodva. Amikor rátaláltak, az orvosok nehezen hitték el, hogy a férfi ilyen hosszú időt töltött élelem nélkül a fagypont alatti hőmérsékletben. Sokan azonban állítják, hogy a férfi szervezete alkalmazkodott az extrém körülményekhez és a mackókhoz hasonlóan téli álomba szenderült.

Emberevő pionírok

1846-ban egy csapat amerikai pionír indult útnak Kaliforniába, ám egy sor szerencsétlen baleset és navigációs miatt hiba a Sierra Nevadai hegyek közt ragadtak. A kényszerű fogság egész télen át tartott, és mivel élelmük nem volt, a csapat végül kannibalizmusra adta a fejét. Mire kitavaszodott, a 87 indulóból 48-an maradtak életben.

Amputáció horgász damillal

1993 októberében William Jeracki gondtalanul horgászgatott a coloradói Denver folyón. Hatalmas felhők gyülekeztek a feje felett, és mivel tisztában volt a téli hegyi viharok erejével úgy döntött, szedi a sátorfáját. Szerencsétlenségére azonban rosszul lépett és a bal lábára zuhant egy hatalmas szikla, aminek szorításából nem tudott menekülni. A hóvihar egyre közeledett és mivel nem akart halálra fagyni, rájött, hogy a szabaduláshoz amputálnia kell a saját lábát. A műtéthez érszorítóként horgász damilt, szike helyett egy tompa zsebkést használt. A négy órás amputáció végén elbicegett az autójához és a közeli kórházba hajtott.

Két fagyos nap koromsötétben

Anna Allen barátjával épp egy lejtőn kapaszkodott fel, amikor egy lavina maga alá temette. A balesetben Anna eszméletét vesztette, és a törmelékek alatti koromsötét üregben 24 órán keresztül vergődött az éberség és az eszméletlenség határán. Még egy nap telt el, mire a mentőcsapat rátalált és kimentették.

Bébi a hó fogságában

1992. decemberében Jim Stolpa, feleségével Jenniferrel és 5 hónapos Clayton nevű kisfiával Sierra Nevada hegyvidékén autójával elakadt a szakadó hóesésében. Remélték, hogy előbb-utóbb majd jön valaki, de mivel egy ritkán használt kerülő úton voltak, 4 napot rostokoltak az autóban élelem és meleg ruházat nélkül, mire rájöttek, hogy hiába várják a segítséget. Ekkor útnak indultak, de a méteres hóban Jennifer hamar elfáradt és feladta. Jim szerencsére talált egy kis barlangot, ahol a felesége és fia meghúzódhatott, ő maga pedig tovább indult. Két nap vánszorgás után végre elérte a segítséget. A mentőket visszavezette a barlanghoz, ahol bár átfagyva és kimerülve, de szerencsére életben találta családját.

Légi katasztrófa

1972 októberében egy uruguayi gép, fedélzetén egy rugby csapattal és kísérőikkel az Andok csúcsai között lezuhant. A 29 túlélőből további nyolccal egy lavina végzett, ami a gép roncsait is maga alá temette. Így a maradék túlélő a roncsokból összetákolt menedéket is elveszítette, ráadásul élelmük se nagyon volt. Mivel 11 ezer láb magasságban kevés esély mutatkozott az élelemszerzésre, a túlélők előbb utóbb halott társaik testét kezdték el enni. Érthetetlen módon több mint egy hónap telt el, mire a túlélők közül két fickó úgy döntött, hogy segítség után kutatva nekivág a végtelen hegycsúcsoknak. 10 napig tartó kínkeserves barangolás után bukkantak egy chilei fickóra, aki megette őket és értesítette a hatóságokat.

Kiút a semmiből

Colby Coombs 25 éves hegymászó oktató az Alaszkai hegyek közt vakációzott két barátjával. A hegymászók egymáshoz rögzített biztosítókötelekkel másztak felfelé, amikor egy hatalmas lavina lesöpörte őket a sziklafalról. Coombs hat órával később kötélen lógva tért maghoz, két nyakcsigolyája, az egyik lapockája és bokája eltörött. A kötél másik végén lógó barátja már halott volt, később a másik társa holttestét is megtalálta. Négy keserves nap alatt ereszkedett le a hegyről és talált segítséget.

(Forrás: DRportal)