Fiatal korban a lencse még rugalmas, így a szem megfelelő alkalmazkodással egy ideig korrigálni tudja a távollátást, ám később mindenképp szükség van látáskorrekcióra.

Az emberi szemgolyó tengelyének hossza normál esetben 24 mm. Ha a szem ép fénytörésű és a szemtengely hossza normális, akkor az általunk látott kép éles lesz, mert pontosan a retina megfelelő részére esik.

Mi a távollátás?

Amikor azonban a szem törőereje csökkent, vagy a szemgolyó mérete kisebb az átlagosnál és így a tengelye rövidebb 24 mm-nél, akkor az egyén távollátó lesz. Az ilyen személy a távolban lévő tárgyakat élesen látja, a közelieket viszont nem tudja a retinán fókuszálni, így a közeli dolgokról nem keletkezik éles kép. A szem fénytörő ereje tehát az átlagosnál gyengébb, ezért különböző dioptriájú pozitív - pluszos, konvex - gyűjtőlencsékre van szükség a korrekcióhoz.

A távollátó beteg szemei - ha nincs rajta szemüveg, és közeli tárgyat néz - igyekeznek alkalmazkodni, hogy éles legyen a létrehozott kép, ezért a szemtengelyek összetérnek, az egyén kancsalít. Ez mindenképpen szemészeti kezelést igényel!

A látáskorrekció

A fénytörési hibák legegyszerűbben lencsékkel - szemüveggel vagy kontaktlencsével - korrigálhatóak. Mivel a két szem fénytörése gyakran különböző, az alkalmazott lencsék dioptriája - így vastagsága is - különböző lehet, melyet azonban bizonyos eljárásokkal minimálisra lehet csökkenteni (vékonyított lencsék).

Ha a beteg a látásélesség vizsgálata közben nem képes végigolvasni a táblát, először egy 0,5 dioptriás pozitív lencsét tesz a szeme elé a vizsgáló. Amennyiben ezzel jobban lát, valószínűleg távollátása van. Ezek után történik a lencsék cserélgetésével a szükséges dioptria megállapítása. A vizsgáló orvos leméri továbbá a pupillák távolságát is, melynek ismerete szintén elengedhetetlen a szükséges lencsék elkészítéséhez.

(WEBBeteg)