A narkolepszia a szervezet alvás-szabályozásának egyik zavara. Keveset hallunk erről a betegségről, pedig nem is ritka, hazánkban megközelítőleg 5000 ember szenved tőle.

A narkolepszia a központi idegrendszer betegsége, jellemzői a gyakori álmosság érzés, állandó fáradság, és hirtelen jövő alvásrohamok. Nők és férfiak között azonos arányban fordul elő. Általában fiatal korban kezdődik, első jele a túlzott nappali fáradság, aluszékonyság, legjellemzőbb tünete a leküzdhetetlen elalvási roham nappal. Ezek a hirtelen rohamok néhány másodperctől több percig is eltarthatnak.

A betegeknél ritkább esetben előfordulhat kataplexia, ami azt jelenti, hogy erősebb érzelmi reakciók (nevetés, meglepetés, düh) hatására a beteg eszméletvesztés nélkül, magatehetetlenül összeesik.

A pontos diagnózist alvászavarokra specializált orvosok tudják felállítani

A panaszok jelentős mértékben korlátozzák a betegek életét, növeli a közlekedési és az egyéb balesetek kockázatát, gyakoriságát. Ritkán, de előfordulhat az is, hogy az ébredés után nem tud megmozdulni a beteg, ezt alvási paralízisnek nevezik. A pillanatnyi bénulás megszűnhet egy másik személy érintésére, de e nélkül csak percek után múlik el. A tünetek súlyossága idővel változhat, de többnyire egy életen át megmarad, viszont a tapasztalatok szerint 60 éves kor után enyhülnek.

A betegségnek nincsenek ismert okai, így csak tüneti kezelést alkalmaznak ellene. A napközbeni elalvásokat stimulánsokkal, izgatószerekkel, a kataplexiát pedig a REM fázist (az alvás álom fázisa) késleltető antidepresszánsokkal tudják enyhíteni. Sokat jelent a kezelésben, ha a beteg ugyanabban az időben fekszik le, és kel fel, valamint ha napközben többször, 2-3 óránként is alszik 15-20 percet.

A narkolepszia kezelése csak abban az esetben lehet sikeres, ha a beteg környezete is segíti őt a gyógyulásban. Fontos, hogy a páciens megértse, mi történik vele, így képes lesz elfogadni a betegséget. A családtagok próbálják meg csökkenteni a frusztrációját, az elkeseredettségét és a félelmeit.

Fontos, hogy ne csak a beteg, de szerettei is alkalmazkodjanak a betegséghez. Fontos a beteg életviteléhez alkalmazkodó napirend és étrend kialakítása. Érdemes elkerülni az alkohol és a nehéz ételek fogyasztását. A rendszeresen végzett testmozgás is segít az éberség fenntartásában. A kezelés folyamatos együttműködést és türelmet kíván a beteg, a családtagok és a kezelőorvos részéről is.

(KamaszPanasz - Katona Rita)