A csontvelő-átültetés egyik leggyakrabban alkalmazott területe a leukémia. Őssejt-transzplantációra általában akkor kerül sor, ha más kezelések már nem segítenek. A transzplantáció során a megbetegedett csontvelőt egészséges vérképző őssejtekkel pótolják, amelyek idővel új, egészséges vérsejteket kezdenek termelni.

A csontvelődonor általában egy közeli családtag, mivel a rokonok általában immunológiai szempontból kompatibilisek, kisebb a komplikációk kockázata.

A csontvelő-átültetés folyamata több lépésből áll

• Kötelező vizsgálatok: az általános egészségi állapotának felmérésére elengedhetetlen a terápia megkezdése előtt.
• Őssejtgyűjtés: az őssejteket vagy a csontvelőből vagy a perifériás vérből gyűjtik össze. Előbbi esetben a donor csontvelőjéből nyerik ki az őssejteket, míg utóbbi esetben a donor vérét kezelik úgy, hogy az őssejtek a véráramba kerüljenek, ahonnan gyűjtik és leválasztják őket egy speciális eljárással, az úgynevezett aferézissel. A folyamat során a donor vérét egy gép vezeti át, amely kiszűri az őssejteket, majd a vér többi részét visszajuttatja a szervezetébe.
• Előkészítő kezelés: a transzplantáció előtt a beteg kemoterápiát és/vagy sugárkezelést kap, hogy elpusztítsák a beteg csontvelőt, valamint csökkentsék az immunrendszer aktivitását, így növelve az új őssejtek beépülésének esélyét.
• Őssejtátültetés: az egészséges őssejteket intravénás infúzió formájában juttatják be a beteg szervezetébe. Ezek a sejtek a véráramon keresztül eljutnak a csontvelőbe, ahol megtelepednek és elkezdik új vérsejtek termelését.
• Regeneráció és felépülés: a beültetett őssejtek néhány hét alatt elkezdenek működni, és a beteg vérképe fokozatosan helyreáll. Ebben az időszakban a beteg immunrendszere még gyenge, ezért szigorú orvosi ellenőrzés és fertőzés elleni védelem szükséges. Az allogén transzplantáció esetén immunrendszert elnyomó kezeléseket is alkalmaznak a kilökődés elkerülése érdekében.

(Szerző: Sztankovics Dániel, biológus)