A húgom elsőéves főiskolás, és előtte a középiskolában sohasem ivott. Most, hogy távol kerül a szülői háztól, arra használja ezt a szabadságot, hogy keményen iszik a bulikon és utána ismeretlen fickók a lakásukra furikáznak vele...

"Nagyon aggódom, de ő ezt úgy veszi, mintha beleavatkoznék az életébe. Bármit mondok, mindent, még a napjáról feltett egyszerű kérdésemet is félremagyarázza. Megkérdezi, hogy köteles-e nekem elmondani, hova megy és mikor jön haza. Nem helyeslem hogy iszik, de a fő gondom az, hogy szeretném, ha jobban vigyázna magára.

Felajánlottam neki, hogy bulik után elugrok érte, mire nevetve csak annyit felelt: „Fenn is vagy te még olyankor!” Mondtam neki, hogy fenn szoktam lenni, meg nem számít hány óra van, elmennék érte. A másik dolog: azt hiszi, nem tudom, hogy iszik. Sok megbízható ismerősöm van, akik mindent elmondanak nekem. Hogyan nyerhetném el a bizalmát anélkül, hogy megbántanám, vagy ártanék a kapcsolatunknak, s hogy ne kelljen bevetnem az ősi trükköt: -Megmondalak a mamának!”?

Kedves Levélíró!

A helyzet elég kényesnek tűnik. Kétségtelen, hogy a testvérek egymás közötti kapcsolata elég bonyolult és feszült is lehet. Először is vegyél egy mély levegőt.

A húgod épp most éli meg az egyik legnagyobb változást az életében: az elszakadást az otthontól, talán először egy főiskolai közegbe. Lehetősége van, hogy most önálló döntéseket hozzon. Az emberek különféleképp alkalmazkodnak az ilyen életmódbeli változásokhoz.

A húgod úgy tűnik, néhány kockázatos választásra szánta el magát. A sok ital rontja az ítélőképességét, és kihat a viselkedésére. Amikor olyan srácok kocsijába ül be, akiket nem is ismer, s akik esetleg maguk is ittak, további kockázatoknak teszi ki magát, legyen szó akár nemi erőszakról, karambolról, sebesülésről, vagy akár halálról. Azt gondolhatja, hogy melodrámai túlzások, holott mind valószerű lehetőség.

Minthogy eddigi próbálkozásaid, hogy beszélj vele, csak visszahúzódóbbá tették, más módszerekkel esetleg több eredményt érhetnél el. A szavaidból nem derül ki, hogy beszélgettél-e vele az alkoholról. Mi lenne, ha megpendítenéd nála ezt a témát? Nem kell feltétlenül arra kihegyezned a beszélgetést, hogy iszik vagy nem iszik alkoholt a bulikon, esetleg túl sokat iszik, hanem inkább a dolog társadalmi hátterére.

Mit szólnál például ahhoz, ha arról csevegnétek, milyen általában az iváskultúra a bulikon, s mellette a flörtről, a táncról, a biztonságos együttlétről stb. Kezdhetnéd így is: „Na, milyen volt a tegnap esti bulin a díszlet?”, „Jól mulattál?” vagy „Voltak jó fejek a bulin?” Ha a beszélgetés már elég meghitt mederben csordogál, szóba hozhat néhány kockázatos dolgot is, amelyek bizonyos döntésekkel kapcsolatosak.

Esetleg jobb lehet, ha azokat az dolgokat/üzeneteket, amelyek a húgod tudtára akarsz adni, valaki mástól hallja. Említetted a „megbízható ismerőseid”. Ezek a barátok talán tudnának beszélni vele. Esetleg van olyan szobatársa, vagy kollégiumi patronálója, akik ugyancsak beszélhetnének vele. A másikért felelősséget érző barátnak, vagy a te esetedben testvérnek, olykor be kell vonni az ügybe olyanokat, akik igazán tudnak segíteni: a húgod esetében ilyen lehet a patronálója, egy tanára, vagy valaki a főiskola tanácsadó központjából.

Talán a szüleidnek is tudniuk kellene a dologról; lehetséges, hogy ők tudnának a legkönnyebben kapcsolatot teremteni vele. Egyáltalán nem árulkodás, ha elmondod a szüleiteknek, mi van a húgoddal; sokkal inkább felelősségteljes, gondoskodásra és együttérzésre valló cselekedet. Érthető, ha attól tartasz, hogy felhúzod vele a húgod, de húzd csak fel, ha mozgósítanod kell mindenkit, mert a biztonsága van veszélyben!

Mellesleg nem próbálkoztál azzal a módszerrel, hogy taxipénzt adj a húgodnak? Így volna egy másik lehetősége is, hogy szükség esetén hazajusson, s egyúttal azt is tudatosíthatod benne, hogy maga is gondoskodhat a saját biztonságáról.

Szükséged lehet esetleg egy szakemberre, például egészségügyi tanácsadóra vagy pedagógusra. Segítségedre lehetnek, mit is kell mondanod, ha beszélni akarsz a húgoddal, tanácsokkal láthatnak el, miképp fogadd a válaszait, ami önmagad védelme szempontjából is fontos! Lehet, hogy a húgod nem válaszol mindig azonnal, vagy egyáltalán nem válaszol, de fontos, hogy te minden tőled telhetőt megtettél.

Míg az ő döntéseit és viselkedését nem tudod befolyásolni, a sajátodat tudod! Ne feledd el megmondani neki, hogy szereted, aggódsz miatta, és szeretnéd, ha legalább annyira megbecsülné magát, mint amennyire te megbecsülöd őt.