A bátyám harmincöt éves, heroinfüggő. Az egész családunkat hintába ültette ezzel a droggal. MINDANNYIAN szeretnénk kiszállni ebből a hintából: csak akkor van szüksége a családra, amikor újra ehhez az undorító szerhez akar nyúlni.

A heroint, amelynek a rabja lett, Fekete Kátránynak (Black Tar) hívják. Nem tudom biztosan, hogyan fogyasztja, de azt hiszem, cigarettában szívja. A családom -magamat is beleértve- már lemondott róla.

A nővérem tavaly megengedte neki, hogy egy egész éven át nála lakjon, miközben elvonókúrára (metadon-terápiára) járt. A nővérem számára valószínűleg ez volt élete legnehezebb időszaka: látni micsoda szenvedéseken megy keresztül az elvonási tünetek miatt. De mindvégig mellette állt. Az egész család támogatta a bátyám időről időre, mind anyagilag, mind emberileg. Aztán egyszer csak azt láttuk, hogy hátat fordít mindennek, és a visszatér ahhoz a förtelmes droghoz.

Talán az volna a legjobb, ha a család teljesen leírná? Hagyjuk ott, ahova lesüllyedt és ahonnan nincs kiút? Azt hiszem, mi megpróbáltunk már mindent! Végül mindig a drog lett számára a legfontosabb! Olykor már azt kívánom, bárcsak lebukna valamin és börtönbe kerülne, hátha az segítene rajta!
Bármilyen tanácsod hasznos lenne, és nagyon megköszönném.

(Heroingyűlölő)

Kedves Heroingyűlölő!

Nehéz, és stresszes lehet egy drogfüggővel egy családban élni, még akkor is, ha nem egy fedél alatt laktok vele. Talán nem tudsz segíteni a bátyádnak, hogy leszokjon a heroinról, de azt megbeszélhetitek egymás között, mit is jelent számotokra a függősége. A következő lépésben pedig eldönthetitek, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy te magad és a családod is könnyebben tudja kezelni ezt a nehéz és fájdalmas helyzetet.

A drogfüggő ember családtagjai olykor különösen egymásra vannak utalva. Kiváltképp, amikor a családtagok „segítenek” a kábítószerfüggő testvérnek, gyermeknek, anyának, nagybácsinak (vagy más rokonnak), de oly módon, hogy az illető újra droghoz nyúl vagy folytatja a drogozást. Valamelyik családtag például korábban pénzt adott kölcsön neki, azt gondolva, „ezúttal biztos igazat mond; valóban le akar szokni a heroinról, és nem fog drogot venni a pénzen”.

Könnyen folytathatnánk ezt a „megsajnáltam” gondolatsort, miközben a lelkünk mélyén tudjuk, mennyire valószínűtlen ez a végkifejlet. Amíg lehet, nem kellene teljesen leírni a bátyád: a családnak el kellene gondolkodnia ezen a kölcsönös egymásra utaltságon és azon, beleilleszthető-e (avagy sem) az ő drogfüggőségének a történetébe.

A függőségből való kitörés azon is múlik, mit határozol te és a családod: miképp képzelitek a jövőben a kapcsolatotokat a bátyáddal? Amiatt aggódsz, hogy nem magaddal kellene-e inkább törődnöd és kiszállnod „a hintából”, amelyben már túl régóta benn ülsz. Természetesen mi sem volna egyszerűbb, mint ezt megtenni. Ahogy azonban a bátyád gyógyuláshoz vezető útja roppant nehéz, ugyanolyan nehéz lehet számodra is a döntés, hogy a saját életeddel és mentális egészségeddel foglalkozz, miközben továbbra is aggódsz a bátyád miatt.

A legjobb volna talán, ha elbeszélgetnétek egy mentálhigiénés tanácsadóval, aki segíthet megtalálni azokat a lehetőségeket, melyeket neked és a családodnak érdemes megfontolnotok a bátyáddal fenntartott viszonyotokat illetően. A tanácsadó abban is partnered lehet, hogy objektíven tekintsd át a helyzetet, emellett igen lényeges támogatást és bátorítást is nyújthat, csupa olyan dolgot, amit nem kaphatsz meg a családtagjaidtól, mivel ők is ugyanúgy e szituáció foglyai, akárcsak te magad.

Ha a körülmények úgy kívánják, kérhetsz akár telefonos lelki segélynyújtást is, vagy érdeklődhetsz, milyen más tanácsadási lehetőségek vannak. Amennyiben a gyógykezelés számodra nem megfelelő, vegyél részt olyan találkozókon, amelyeket bár főleg alkoholbetegek hozzátartozóinak szerveznek, de azért hasznosak lehetnek más szenvedélybetegek családtagjai számára is.

Végezetül még egy megjegyzés: próbálj meg perspektívájában tekinteni a bátyád kóros szenvedélyére. A heroinfüggőség betegség. E betegsége következtében használja ki és manipulálja a családod, s nem azért, mert ártani akart nektek.

Egyfelől az a tény, hogy beteg, nem jelenti azt, hogy pénzt vagy menedéket kell adnod neki, valahányszor csak kér. Másfelől nem szabad teljesen leírnotok őt az életetekből. Kitűzheted magad elé célként, hogy e két véglet között megtaláld a helyes egyensúlyt.

Bár nem lesz könnyű elérni ezt a célt, de nem is lehetetlen. S mindenek előtt ne feledd, miközben eldöntitek, miképp segíthetnétek a legjobban a bátyádon, te magad és családtagjaid is egymás támogatásra szorultok majd.

(KamaszPanasz)