Egy nagyobb Drogambulancia évente kb. 1000 klienst fogad. A páciensek nagyobb hányada illegális szerhasználó, ezért valamilyen kábítószer-függőségben szenved. Alkoholizmus és játékszenvedély miatt, illetve egyéb mentális problémákkal is felkeresik a szakrendelést.

„Az a tapasztalat, hogy a függő drogfogyasztók többnyire nem önszántukból jelennek meg a drogambulancián. Ez valamilyen külső kényszer nyomására történik.” – nyilatkozta Dr. Ladányi Andrea pszichiáter szakorvos, a debreceni rendelő munkatársa.

Hogyan kerülnek a páciensek a drogambulanciára?

A tünetek, a megváltozott magatartás felismerésében kitüntetett szerep jut a szülőknek, a hozzátartozóknak, akiknek meg kell találniuk a módját, hogy a tagadó vagy ellenállást tanúsító drogfüggőt rávegyék az együttműködésre. Ideális esetben ez verbális kommunikáció útján megoldható, de előfordul, hogy mentőt kell hívni az illetőhöz, aki szintén beszállíthatja.

A páciensek többsége a rendőrségen keresztül kerül kapcsolatba a drogambulancia szakembereivel. Az illegális drogfogyasztás ugyanis börtönbüntetést vonna maga után, de az a gyakorlat, hogy igyekeznek a börtön helyett a gyógyulás esélyét megteremteni a klienseknek. Így ők dönthetnek arról, hogy letöltik a büntetésüket, vagy az „elterelést” választják, és részt vesznek egy hat hónapos kezelésen.

Mi történik a kezelés alatt?

A drogambulancián pszichiáterek, pszichológusok és szociális munkások állnak a betegek rendelkezésére. A kezelést egy általános állapotfelmérés előzi meg, amely azt próbálja kideríteni, hogy a függőség aktuális stádiumában milyen testi-lelki történések következtek már be. A kezelés sikeressége szempontjából az egyik legfontosabb információ, hogy a kliens mennyire motivált, mennyire vágyik a gyógyulásra. Az a tapasztalat, hogy akik csak a börtönt akarják elkerülni, azok kevésbé vagy egyáltalán nem szándékoznak komoly eredményt elérni a terápia alatt.

A klienst minden esetben szembesítik a saját állapotával, majd egyéni pszichoterápiával igyekeznek segíteni a függőség leküzdésében. Ha szükséges, gyógyszeres kezelést is kaphat. A különböző kedélyjavítókat és nyugtatókat úgy alkalmazzák, hogy azok ne okozzanak további függőséget. A járóbeteg szakrendelést általában elég hetente egy alkalommal felkeresni, de ha az illető állapota úgy kívánja, és az intézmény kapacitása is engedi, hetente többször is fogadhatják. A súlyosabb eseteket fekvőbeteg osztályra utalják.

Drogfüggőség esetén nehéz megállapítani, hogy mikortól számít teljesen gyógyultnak valaki. Nem csak a drog mellőzése számít, hanem hogy a páciens vissza tud-e illeszkedni a normális életbe. A szociális munkások ez utóbbi megvalósításában segíthetnek. A lehetőségekhez mérten például próbálnak állást találni a klienseknek, ami meghatározó az egészséges éntudat visszaszerzése és megőrzése szempontjából.

(Piroskáné Hajdu Petra)