A kellő motivációval és elszántsággal rendelkező drogfüggők nem csak a drogambulanciák járóbeteg szakrendelésein kapnak segítséget, hanem különböző rehabilitációs intézményekben is.

A szenvedélybetegek számára adott a lehetőség, hogy bentlakásos körülmények között, a társadalomtól bizonyos ideig elszigetelve gyógyuljanak. A megfelelő intézményben való elhelyezés teljesen önkéntes alapon történik, a rehabilitációs alkalmassági vizsgálat elvégzése után. A falak között egyéni és csoportos terápiát is folytatnak. Fontos szempont a lakók testi-lelki aktivitásának megőrzése és erősítése. A betegeknek szigorú napirendhez kell tartaniuk magukat, amelynek része valamilyen munka-rehabilitációs foglalkozás is, pl. kertészkedés, kézművesség.

„Kezdetben azért szükséges a teljes izoláció – vagyis nincs telefonhívás, internetkapcsolat, sem személyes látogatás -, hogy semmilyen körülmények között ne kerüljön drog az intézmény falai közé, és a kliens valóban csak önmagára és a problémái megoldására koncentrálhasson.” – nyilatkozta Dr. Ladányi Andrea pszichiáter szakorvos. A kezelések alatt tanúsított együttműködés és eredményesség azonban később lehetővé teszi a családi és a társadalmi kapcsolattartás normalizálását.

Teljeskörű ellátás

Az intézmény lakói komplex segítségnyújtást kapnak, egészségügyi, mentális, pszichés és szociális területen is. Egészségi állapotuk helyreállítása érdekében folyamatos orvosi ellenőrzés alatt állnak. A kezelésben különböző mentálhigiénés szakemberek is részt vesznek annak érdekében, hogy a gyógyult páciens később vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. A betegek gyakorolhatják az egészséges táplálkozás és életmód megvalósítását, amely a fizikai állóképesség megőrzését szolgálja. Stresszkezelő, kommunikációs és készségfejlesztő konfliktusmegoldó technikákat sajátítanak el. Fejlődik a döntéshozó képességük és az önismereti készségük. A páciensek először megtanulják, hogyan illeszkedjenek be a terápiás közegbe, amely felkészíti őket a falakon túli életre.

A személyzet abban is segít, hogy új értékrendet alakítsanak ki, amelyben a legfőbb cél már nem a drog megszerzése. A rehabilitáció eredményeként a páciensek tanulásra vagy munkavállalásra kész, érett személyiségként távozhatnak.

A terápia egyénenként, intézményenként változó időtartamú, de minimum hat hónapot felölel. A drogambulanciákon felvilágosítást nyújtanak az érdeklődők számára a rehabilitációs intézmények egyéni paramétereiről, elérhetőségeiről.

(Piroskáné Hajdu Petra)