Néhány gombafajta, az ízén kívül másról is híres. A köztudatban varázsgombaként, pszichedelikus gombaként, vagy hallucinogén gombaként ismert fajta hangulatbeli, viselkedésbeli, és felfogásbeli változásokat is egyaránt okoz, amiket többen csak „utazásnak” neveznek.

A gomba külön rendszertani kategóriát képvisel, nem növény. Ez azt jelenti, hogy spórából fejlődik ki, általában a talajban vagy bomló növényi anyagon, például fatörzsön. Míg egyes fajtái vitaminokat tartalmaznak, és tápanyagokat, a gombát többnyire azért használjuk, hogy pikáns ízével és egyedi textúrájával gazdagítsuk ételeinket, legyen szó pizzáról vagy különféle tésztaételekről.

Létezik azonban a gombáknak egy másik csoportja, amelyet összefoglaló néven varázsgombának neveznek. Ezek a fajta gombák a Pszilocibe fajokhoz, a badargombákhoz tartoznak. Más gombafajták is okozhatnak hallucinációkat, de sok purista ragaszkodik ahhoz, hogy csak a Pszilocibe gombák az „igazi” varázsgombák. Ezek a fajok hallucinációt okoznak, mert pszichotróp (lelki működést befolyásoló) anyagokat (triptaminokat, pszilocibint és pszilocint) tartalmaznak. (Egyes fajtákban más, gyengébb pszichotróp összetevők is vannak, mint abaeocisztin és a norbaeocisztin) Egyetlen gomba 0,2-0,4 százalék pszilocibint tartalmaz.

A varázsgomba az egyike a legszélesebb körben használt rekreációs pszichotrópoknak, mert megtalálható vadon, a természetben, de nagyon olcsón és egyszerűen termeszthető is. Egy 2003-ban, az Egyesült Államokban végzett felmérés szerint a 26 év feletti felnőttek körülbelül nyolc százaléka használt már varázsgombát.

A szintetikus, mesterséges pszichotróp drogokkal (például az LSD) ellentétben, a varázsgombának régre visszavezethető „története” van: évezredekkel ezelőtt a vallási, valamint a spirituális ceremóniák részét képezte. Ha ebben nem is hasonlítanak egymásra, a varázsgombákban és az LSD-ben sok közös dolog van. Kezdjük azzal, hogy áttekintjük, milyen hatással lehet az emberre a fogyasztása.

Ezen gombafajták használata egyidős az emberiséggel. Régészeti leletek sokaságautal a használatukra.

Varázsgomba: “Az istenek húsa”

A hallucinogén szerként általánosan használt Psilocybe cubensis számos dél-amerikai országban, a Távol-Keleten és Ausztráliában is vadon nő. Rituális célokra a maja kultúrában már évezredekkel ezelőtt használták; az aztékok az istenek húsának nevezték. Számos formában fogyasztják: frissen, szárítva, mézben tartósítva, koktélba keverve, levesbe főzve, omlettben, cigarettába sodorva. A varázsgombátáltalában megrágják és lenyelik; már 10 percig a szájban tartva a nyálkahártyán keresztül is szívódik fel a hatóanyagából,egyébként kb. egy óra alatt fejti ki hatását, elsősorban a mennyiségétől függő mértékben. Enyhe hatás eléréséhez 1 gramm, az erős élmény eléréséhez legalább 5 gramm gomba kell.

A felszívódás az emésztőtraktusban folytatódik, ezért a gombás "utazás"(trip) akár 6 órán át vagy tovább is eltarthat. Pontosan ez a hosszú felszívódási idő okozhat problémát akkor, ha az “utazás” során tapasztaltak rettenetesek - az utazásból ugyanis nem lehet kiszállni, csak kivárni tudod, hogy egyszer vége lesz.

Használata során három szakasz különíthető el:

• Közvetlenül a fogyasztás után fizikai rosszullét (émelygés, pupillatágulat, szédülés, fázás stb.) jelentkezik, ez az ún. emelkedési fázis. Ezt kísérheti heves hányás, hasmenés, megszűnhet az önkontroll, és könnyen önveszélyessé válhat a szerhasználó. Megváltozik az érzékelés, álmatlanság, hangulatingadozás, hallucinációk, izgalmi szint fokozódása, realitás- és én-érzés elvesztése, pupillatágulat jelentkezik.
• 30-60 perccel a gomba elfogyasztása után jön az "utazás" második szakasza a mentális hatásokkal. Kitágulásérzés, egységérzés, magasabb szellemi dimenziókba jutást tapasztalható.
• A 2. és a 4. óra között a tünetek enyhülnek, majd elmúlnak.

Utazás a hallucinációk világába

Ezeknek a gombáknak sok közös tulajdonsága van az LSD-vel, abban az értelemben, ahogyan a testre hatnak. Mindkettő pszichotrópikus drog és a központi idegrendszert célozza meg, így fejti ki hatását. Sok ember úgy írja le a „varázsgombás utazást”, mint az LSD-nek egy enyhébb, rövidebb verzióját. Az LSD-hez hasonlóan, a varázsgomba nem a szó szoros értelmében okoz hallucinációt, vagy olyan dolgok vízióját, amik nincsenek is ott. Helyette eltorzítja a valódi tárgyak érzékelését.

Azok az emberek, akik ezt használják, más színekben láthatják a dolgokat, vagy mintákat hallucinálnak. Vizualizálhatnak létező színeket, hangokat, ízeket, és anyagokat, míg az érzéseik, és érzékeik felerősödnek. Olyan érzés kerítheti őket hatalmukba, mintha felgyorsulna az idő, lelassulna, vagy épp teljesen megállna. Megváltozhat az univerzumban elfoglal helyéről alkotott felfogása is az illetőnek és érezheti úgy, mintha kivételes ereje lenne.

Mindenkire másképp hat

Ugyanúgy, mint az LSD esetében, hogy mi történik egy „varázsgombás utazáson” az a személytől, a dózistól, a fogyasztott gomba fajtájától függ, és némelyik sokkal erősebb a többinél. A környezet, a háttér, a használó érzelmi állapota, a helyzet, amiben éppen van, mind nagy szerepet játszanak abban, hogy az „utazás” pozitív lesz-e.

A rossz mentális állapotban lévő használók, és azok, akik nagyon szigorú, szabályokhoz kötött környezetben élnek, sokkal nagyobb eséllyel tapasztalnak negatív élményeket, ami azt jelenti, hogy paranoiásak (üldözési mánia) , idegesek, feszültek, vagy akár ijedtek lesznek, az eufória (felfokozott jókedv, felszabadultság) helyett.

A varázsgomba negatív hatásai

Az egyetlen mód arra, hogy kiszállj egy rossz utazásból, ha kivárod a végét. A varázsgomba szedése szédülést, hányingert, és más gyomorproblémákat okozhat, ezen kívül izomgyengeséget, étvágytalanságot, valamint zsibbadást. Ezeket a tünetek az utazás végére enyhülnek. Néhány varázsgomba fogyasztó marihuánát is szív a hányinger leküzdésére.

A varázsgombákat nem tartják addiktívnak (vagyis nem okoz fizikai függőséget), de a tolerancia (hozzászokás) nagyon gyorsan kialakul, és sokszor ez lelki függőséggel párosul. Például, ha egymás után két nap használ valaki varázsgombát, akkor a második napon már gyakran tapasztal kevésbé intenzív hatást.

A hatása minden embernél más, nem lehet tudni, hogy kiből mit hoz ki. A mentális betegségben szenvedő emberek (diagnosztizált vagy nem) tüneteit súlyosbítja a varázsgomba használata.

Nincs bizonyíték az ilyen gombák által okozott halálra, mivel a mennyiség, amennyit ehhez fogyasztania kellene valakinek, a normál adagnál több százszor nagyobb. A halált a rosszul meghatározott gombák fogyasztása okozhatja. Az alábbiakban a varázsgombák különböző fajtáit tekintjük át.

További veszélyei:

• Túladagolás - ennek jelei: pánik, szorongás, kellemetlen hallucinációk, hatás jelentős elnyúlása, paranoia
• A rendszeres használat negatív élettani és pszichés hatásokatokozhat: torzul a személyiség. kialakulhatskizofrénia,csökkenaszellemi teljesítmény, csökken azabsztrakt gondolkodás képesség
• Terhességben használva magzati fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki
• Flashback jelentkezhet akár évekkel később is: vizuális hallucinációk jelennek meg váratlanul – akár évekkel az utolsó használatot követően
• Motiváció-csökkenés
• Ismételt használat esetén lelki függőség alakulhat ki - a használatos mennyiség nagymértékű emelésére van szükség, ahhoz,hogy ugyanaz legyen a hatás.
• Mindig fennáll a "rossz utazás" veszélye - aki a gombázás mellett dönt, sohasem tudhatja, hogy éppen egy csodálatos vagy egy borzalmas élmény vár rá.

A szer felerősítheti a lappangó pszichológia problémákat, például paranoiát és extrém szorongást válthat ki.

A varázsgombák fajtái

Elég veszélyes, ha valaki az erdőben gyűjt gombákat. Több ezer féle faj létezik, és nagyon soknak hasonló a megjelenése. Néhány mérgező gomba egyszerűen gyomorproblémákat okozhat, de mások akár szervi károsodást és halált is. Ha bármilyen ehető gomba után kutatsz, azt jobb, ha olyan emberekre hagyod, akik nagyon tájékozottak a gomba meghatározás terén. Még azok az emberek is, akik évtizedek óta gombáznak követhetnek el hibákat. A meghatározási folyamat egyik része a spóralenyomat készítése, ami azt jelenti, hogy a kalapot a lemezekkel lefelé fordítva, egy darab papírra tesszük, (általában sötéten és világosan is látható a kontraszt) és így a szétszóródhatnak a spórák.

Több tucat gombafajta létezik a Pszilocibek nemzetségén belül. A legtöbbjük kis méretűnek számít. (Az átlagos méretnek egy körülbelül 7,5 centiméteres tönk és egy 2,5 centiméteres kalap számít.) Amikor frissek, általában világos szürkés, sárgás vagy barnás színű tönkjük van, barna vagy barna-fehér kalappal és sötét lemezekkel. Most csak néhányat említünk meg a legismertebb varázsgombafajtákból.

• Kubai badargomba (Psilocybe cubensis) Egy nagyobb méretű fajnak számít a varázsgombák között. Gyakran nagy Pszilocibe-nek, aranysapkásnak, vagy mexikói gombának is nevezik. A kalapja általában vörösesbarna, fehér vagy sárga tönkkel. Ha megsértjük, vagy megfogjuk a nyálkás felszínét, akkor kékes elszíneződést tapasztalhatunk. Általában nedves, magas páratartalmú éghajlaton fordul elő, és a legelő állatok, például a marha trágyáján nő.
• Hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata) Egy gyakori pszilocibin gomba. Általában ez a gombafajta nyirkos, füves mezőkön található, amit szarvasmarhák vagy juhok népesítenek meg, de az előzővel ellentétben ez nem közvetlenül a trágyában nő. Ez egy kis gomba, ami akár világossárga vagy barna is lehet, nagyon hegyes kalappal. Egy másik pszilocibin gombával, a Psilocybe pelliculosával, sokszor összekeverik, de ennek a pszichotróp anyagai gyengébbek.
• Pszilocibe baeocystis Ennek a gombának sötétbarna kalapja van és, ha friss, akkor barnás vagy sárgás a tönkje. Ez is mezőkön található és amellett, hogy korhadó fatönkökön nő, fejlődhet még tőzegen vagy mulcson is.

Tehát azok, akik varázsgombát esznek, csak beletömnek néhányat a szájukba? A következőkben arról tudhatsz meg többet, hogy mi számít egy „adagnak”, és hogy milyen formában fogyasztják az emberek a varázsgombát.

A varázsgomba adagokról

Általában 3,5 grammos adagokban árulják a varázsgombákat. A hatásuk emberről emberre változó, és emellett még a gombától is függ. Sokan egyszerűen elrágcsálják a friss vagy szárított gombákat, de ezek általában nem túl jó ízűek. Néhány varázsgombának a leírások szerint liszt íze van, míg mások savanyúak, vagy keserűek.

A varázsgombákat nem csak egyszerűen elfogyasztják a kívánt hatás elérése érdekében. Teát is készítenek belőlük, megőrölve és megszárítva a gombákat, vagy alkohollal keverik. Végül pedig néha a szárított gombákat zselatin kapszulák formájában terjesztik.

A varázsgomba használata egészségügyi szempontból semmiképpen sem ajánlott!

(KamaszPanasz - Sz. D. L.)