Kacérkodsz a gondolattal, hogy jó lenne kipróbálni valamilyen tudatmódosító szert? A haverok már mind csinálják, de te még hezitálsz? Talán az a legjobb megoldás, ha elolvasod egy olyan ember tanácsait, aki már egyszer átélte, mit is jelent drogfüggőként élni - és mit jelent a következményeit viselni.

34 éves vagyok. 17 voltam az első csíkomnál és akkor még nem ilyen taknyos, meg ronggyá ütött, Katiból házilag vegyészkedett designer drogok voltak, hanem komoly amfetaminok.

A kezdeti vágy el fog múlni

Akkoriban, azt éreztem én is, amit ti most, de ez elmúlik. Higgyétek el! Egy idő után teherré válik, majd azon veszed észre magad, hogy 2 évig nem toltad, aztán megeszel 1-et és úgy tolerálja a szervezeted, mintha ha 1 hete csináltad volna utoljára. Valakinek a fogai hullanak ki tőle 30 éves korára (megjegyzem, ezekhez a hatásokhoz 4-5 év intenzív használat elég, hogy kialakuljanak - vagy legalábbis megalapozd vele), valakinek az egész teste széthullik, valakinek az idegrendszere megy ronggyá, valakinek pedig a szíve.

Én pórul jártam. Nekem a szívem tette tönkre. Kemény ritmuszavaraim vannak és annyi béta blokkolót kajálok, mint két ember egyszerre, aki hasonló problémával küzd. Nekem volt 3 kemény menetelésem. Aztán már csak évente egy-kettő, majd 2 évente egy, a következő évben kettő alkalom, stb. Azon kaptam magam, hogy már 26 vagyok és baromira nem jó ez így. 30 éves korom után jöttek az első tüneteim, ami egyre rosszabb lett. Senkinek nem kívánom...

Szívjátok csak azt a vackot, megbosszulja majd az magát. Semmi nincs ingyen az életben, a fehér is mindig elvesz, a jótékony hatásokért cserébe, és majd akkor nyújtja be a számlát a szervezeted, amikor már rohadtul változtatnál. De akkor már elkéstél, mert olyan károkat okoztál magadnak, ami visszafordíthatatlan.

Ha nem 50-55 évesen akartok meghalni, akkor hagyjátok azt a szemetet, ha meg igen, akkor gratulálok!

Egy volt drogfüggő

(KamaszPanasz)