A szülők veszekedése mindig annak a jele, hogy olyan konfliktus van köztük, bennük, amelyet képtelenek megoldani. A hangos szó vagy a fizikai erőszak azt mutatja, hogy az egyik fél le akarja győzni a másikat, nem kezeli egyenrangú partnerként.

Nem érvekkel akarnak hatni, hanem indulattal, erőszakkal, agresszivitással. Az agresszív embernek szinte soha nincs igaza. Valahol érzi ezt ő maga is, azért kiabál egyre hangosabban, azért üt, azért fenyeget, mert ezzel a félelemkeltéssel pótolja azt, amire nem képes, és ez a dolgok értelmes megbeszélése, a másik fél megértése, az ő érveinek átgondolása, még akkor is, ha az nem azonos azzal, amit szeretne.

A gyerek ilyenkor nem tud eligazodni, megijed, fél, valamelyik szülő pártjára igyekszik állni. Ennél nincs nehezebb, hiszen mindkettőt szeretné szeretni, egyiket se szeretné elveszíteni. Előfordul, hogy annyira megijed, hogy emiatt különféle testi tünetei jelentkezhetnek: teljesítmény, magatartás és figyelemzavar, hányás, hasmenés, fejfájás, alvás és evészavarok, stb.

A szülők tehetetlenségükben veszekednek. A gyerekek tehetetlenségüktől szenvednek! Ha a szülő nem tudja a konfliktusait kezelni, akkor a gyerekének se tudja azt megtanítani. Generációkat tehet tönkre ez a képesség hiány!

Lehetne ezt tanítani már óvodában is, de az iskolákban még inkább, ámde hazánkban ez nem történik meg! Így aztán ki kell mondani, hogy konfliktusokat rosszul megoldó emberekkel van tele világ. Pszichológusok, pszichoterapeuták tudnak segíteni, de csak akkor, ha felkeresik őket.

A legfontosabb, hogy ne a tehetetlenség érzése utalja a konfliktusos helyzetben résztvevő gyerekeket, felnőtteket!
Meg kell tanulni érvelni, meghallgatni a másik embert, hiszen az ő igaza semmivel sem kisebb, mint amit mi gondolunk igaznak, csak más! Meg kell tanulni kifejezni belső érzéseinket. Meg kell tanulni a beismerését annak, ha hibázunk, és annak következményit elvállalni! Meg kell tanulni kiállni önmagunk igazáért, de azt csak úgy lehet hitelesen, ha a másik fél nézőpontjait is átgondoljuk.Meg kell tanulni, hogy nem legyőzni kell a másikat, hanem megismerni a nézeteit, hogy tudjuk, mit miért nem fogadunk el abból.

Ha ezt sikerül elsajátítani, akkor a tehetetlenség érzetét a tudatosság, a saját élet irányításának biztonságérzete veheti át! Ez önmagában okafogyottá teheti a veszekedést. Önismereti tréningek, pszichológiai konzultációk segíthetnek gyereknek, felnőttnek egyaránt!

Kazimir Ágnes pszichológus