Nemrég költöztem be a nagyvárosba vidékről, ami - mondanom sem kell- elég konzervatív hely. Már a második héten megismerkedtem a világ legcsodálatosabb emberével, csak az a „baj”, hogy ő fekete. Egy éve vagyunk együtt és remekül kijövünk. Az viszont nagyon zavar, hogy ha együtt mutatkozunk, az emberek furán néznek ránk és a szüleim sem akarják igazán elfogadni őt.

Megmondtam nekik, hogy nem a bőrszíne számit, hanem az, hogy szeretem, de az ő kisvárosi értékrendjük mást mondat velük. Hogyan tudnám megszokni és kezelni az elítélő tekinteteket és a szüleim rossz véleményét anélkül, hogy ez a kapcsolatunk rovására menne?

Alkossatok közös stratégiát

Sajnos még mindig rengeteg ember ítélkezik bőrszín, vallás, társadalmi helyzet, vagy származás alapján, figyelmen kívül hagyva a belső értékeket. Néha még azok is, akik egyébként nyitott látókörűek, elítélő magatartást tanúsítanak, ha ilyen „problémákkal” a saját családjukon belül találkoznak. Ez persze frusztráló és fájdalmas lehet, főleg mikor a „támadás” ellened és a partnered ellen irányul.

Említetted, hogy rendkívül jól kijöttök a pároddal. Egy egészséges kapcsolatnak a kommunikáció is szerves része, fontos ezért azt is megbeszélnetek, hogy mi jelent kihívást az életetekben – külön-külön és egyenként is. Kezdd azzal, amit fennebb is leírtál, hogy nem a bőrszíne, hanem az számít, hogy mennyire szereted őt, mégis rosszul érint, hogy rosszallóan néznek rátok az utcán.

Valószínűleg ő is észrevette már, így ketten megalkothattok egy közös „stratégiát”, hogy hogyan kezeljétek ezt. Az is lehet viszont, hogy félreérted az emberek reakcióit, és tévesen ítéled negatívnak, talán azért, mert magadat sem érzed biztosnak. Egy őszinte beszélgetés a barátoddal segíthet, hogy könnyebben kezeld ezt a helyzetet.

Győzd meg szüleidet

Fejezd ki nemtetszésedet a szüleid álláspontjával kapcsolatban, biztosítsd arról, hogy fontos neked, és értékeled a kapcsolatotokat. Persze fontos a szüleid támogatása és megértése is. Beszélned kell velük is. Válassz egy olyan helyet, ahol nyugodtan beszélgethettek. Lehet hogy túlfűtöttem fogják kommentálni az eseményeket, de arra vigyázz, hogy ne kapd fel a vizet, ne dühösen reagálj.

Először a barátod jelenléte nélkül beszéljetek a szüleiddel, így őszinték lehettek egymással, és megérthetitek a másik nézőpontját. Mondd el nekik, hogy mennyire fáj, ahogy hozzád és a párodhoz viszonyulnak.

Valahogy így:
„Tudnotok kell, hogy nem véletlenül választottam őt, és szeretném, ha bíznátok a döntésemben. Nagyon jó a kapcsolatunkban ( itt sorold fel, miért). A származása az, ami őt olyan egyedivé és különlegessé teszi.”

Ha a szüleidet mégsem tágítanak az álláspontjuktól, valószínűleg mélyebben kell keresni a probléma gyökereit. Valószínűleg korábban voltak rossz élményeik más származásúakkal, ezért is fontos, hogy beszéljetek, így nyerhettek betekintést egymás nézőpontjába.

Zárásképp csak azt tudom mondani, hogy ami igazán számít, az az, hogy te hogy érzel a barátod iránt, és ő hogy érez irántad. Ha a szüleid hajthatatlanok, és ragaszkodnak a kisvárosi elveikhez, ők maradnak ki az életedből, a kapcsolatod szépségeiből és gazdagságából.

Neked pedig, a barátoddal döntenetek kell, hogy a negatív visszajelzésekre koncentráltok, vagy arra, hogy támogató és elfogadó barátokat és családot kerestek.

(P.R.)