Délelőtt hallgathatom az osztálytársaim gúnyolódását. A legapróbb dologért is kiröhögnek! Délután igyekszem hamar hazaérni, erre anyám belém köt, hogy mért késtem ennyit, kivel voltam. Aztán szeretnék leülni egy 10 percre, hogy kifújjam magam, de egy perc múlva anyám rám szól, hogy miért nem tanulok már. Semmi sem jó neki, amit csinálok. A szakértő válaszol

Kedves Levélíró!

Nagyon negatívan látod a helyzeted, ennyire azért csak nem rossz? Nem lehet, hogy már te sem veszed észre a jó dolgokat (akár anyukáddal, akár az osztálytársaiddal kapcsolatban), amik akár apróságok is lehetnek? Állj ki magadért, védd meg magad! Miért hagyod, hogy gúnyolódjanak rajtad, anyukád meg hajszoljon, miközben te minden tőled telhetőt megteszel, hogy megfelelj nekik?

Úgy tűnik, itt neked kell meghúznod a határt, hogy mennyit vagy hajlandó megtenni azért, hogy elfogadjanak és mi az, ami már túl sok. Ne hagyd, hogy kiröhögjenek, legyél magabiztosabb velük szemben, mutasd meg, hogy te nem olyan vagy, akivel ezt meg lehet csinálni. Anyukáddal megpróbálhatnál beszélni erről, mondd el, mit érzel, mit szeretnél, kérd meg, hogy legyen néha egy-egy jó szava is hozzád, mikor te annyira igyekszel.

(KamaszPanasz - Pyreschitz Anna, pszichológus)