Rájöttem, hogy egyszerűen nem szeretek csókolózni. Szeretek közel lenni a másikhoz, és szeretem a gyors puszikat az arcomon, ajkamon, és nyakamon, de nem élvezem a mélyebb csókokat. Megteszem, de mindig úgy érzem, mintha a másikért tenném, és nem saját magamért. Az ölelés, vagy az, hogy a másik karjaiban lehetek, egyszerűen csak sokkal nagyobb szexuális jelentőséggel bír számomra. Valami baj van velem? Abnormális vagyok? Mit mondhatok a barátomnak, és mit javasoljak helyette?

Az, hogy valaki mit kedvel vagy nem, teljesen személyes dolog. Attól még, hogy néha szeretünk úgy tenni, mintha nem lenne igaz, egyszerűen nincsenek bizonyos tevékenységekre univerzális szabályok, amit minden egyes ember nagyon szeret, vagy olyanok, amiket mindenki utál.

Sok értelemben egyszerűbb lehetne az élet, ha a szexualitás, öröm és a kapcsolatok feketék vagy fehérek lennének, de az igazság szerint a szürke minden árnyalata is hozzájuk tartozik. Megvannak a saját preferenciáink, vágyaink és határaink, amik a szexuális tapasztalatok által alakulhatnak. Aztán, ott vannak más tényezők is, mint a kommunikáció a felek között, és a külső események vagy körülmények, amik szintén befolyásolhatják, hogyan érzünk, mi az amit szeretünk.

Nincsen abban semmi rossz, ha valaki nem igazán élvezi a csókolózást. Nem kell szükségszerűen változtatnod valamit magadon, hogy jó partner legyél, vagy olyan aki örömöt szerez és kap. Úgy vélem, a csókolózás sokkal intimebb élmény lehet, mint egyéb szexuális tevékenységek, beleértve az olyan dolgokat, mint az együttlét is, amit az emberek általában nagyon intimnek gondolnak. Nem csak fizikailag vagy nagyon közel valakihez, ha csókolózol, hanem az ajkaid tele vannak idegvégződésekkel, így ez egy nagyon intenzív kommunikáció is.

Beszéljetek róla!

Ha az érzéseid a csókolózás iránt zavarnak, segíthet, ha végiggondolod, hogy van-e valami speciális a csókolózásban, ami megakadályozza számodra azt, hogy vonzó legyen. Ha van egy bizonyos mód, amit kedvelsz, fontos, hogy kommunikáld a partnerednek, így ő is segíthet örömtelibbé tenni a dolgokat számodra. Sok múlik egy csókon, és számtalan olyan dolog van, ami elronthatja vagy épp jó érzéssé teheti.

A másikkal való kapcsolatod, a vonzódásod iránta, és ahogyan ti ketten kommunikáltok, mind befolyásolhatják a tapasztalatodat a csókkal. A saját lelkiállapotod, hogy aggódsz vagy stresszes vagy (maga a csók miatt, vagy valami másért), szintén nagy részben számítanak.

De tegyük fel, hogy nincs semmi meghatározható rossz a helyzetben. Érzed a vonzalmat. Nyílt és őszinte kommunikáció van köztetek a partnereddel. Nincs stressz, vagy teljesítménykényszer. Biztonságban érzed magad. Jól érzed magad… és a csók mégsem az igazi. Megeshet.

A kérdés az, hogy mihez kezdj most?

Nem gondolom, hogy akármikor is segíthet, ha egy kapcsolatot feladatok, és munkák soraként fogsz fel. Így, ha csak erre a témára fókuszálsz és próbálod „megjavítani” vagy „megoldani” egy módon, vagy másképpen, nagy az esély rá, hogy nehéz lesz teljesen a jelenben lenned, saját magadra és partneredre figyelni.

Az intimitásnak, akármilyen formában, valami olyannak kell lennie, amit minden abban érdekelt élvez, és nem valaminek, ami vita kérdésévé vagy szégyenné válhat valamelyik fél számára. Amikor csak arra az egy kis szeletére fókuszálsz a kapcsolatnak, nehéz lehet egészében látni, vagy helyesen érezni azzal kapcsolatban, ami történik.

Ha biztosan tudod, hogy nem igazán vonz a csókolózás, és már nem akarod felfedezni saját magad számára, az tökéletesen jó. Mint akármelyik másik részével a szexualitásnak, vagy érzelmeknek, nem tudhatja a másik ezt az információt automatikusan, hacsak nem elmondod neki.

Úgy hiszem, számodra az a jó (tulajdonképpen vágysz rá) hogy elmondd a partnerednek, hogy a csókolózás nem igazán olyan dolog, amit élvezel, vagy amitől izgalomba jössz. Felsoroltál más dolgokat is, mint az összebújás, ami sokkal inkább kielégít. Az igazág az, hogy mindenki különböző.

Akármilyen kapcsolatban, mindegy mennyire illik össze a két ember, lesznek olyan dolgok, amikben nem értenek egyet. Úgy gondolom óriási húzóerő, hogyha kiállsz amellett, amit érzel. Ha érzéseink birtokában állunk, kisebb annak a kockázata, hogy a partnered magára veszi a dolgot, vagy azt gondolja, hogy ő csinált valamit rosszul (habár így is van rá esély).

Mit gondolsz?

Mi történne akkor, ha egyszerűen azt mondanád: „Figyelj, a csókolózást én nem igazán szeretem, de szeretném betölteni a helyét valami olyannal, amit te kedvelsz.”

Ezzel birtokolod a hatalmat az érzéseid és az akaratod felett, és ezzel megadod a másik számára a lehetőséget, hogy mérlegelje azt, amit érzel. A partnered is megoszthatja veled, hogy ő mit kedvel vagy sem, és az ő gondolatait a javaslatoddal kapcsolatban, amit együtt csinálhatnátok.

Lehet, hogy olyan emberekbe botlasz majd, akik úgy gondolják, hogy a csókolózás teljesen csodálatos, és beletartozik egy kapcsolatba. Ebben az esetben lehet, hogy nem igazán passzolsz majd egy olyan emberrel, aki ennyire nagy hangsúlyt fektet egy olyan tevékenységre, amit te nem élvezel. De mások lehet, hogy ugyanúgy nem érzik a fontosságát, és megint mások, akik talán teljesen egyetértenek veled.

Ha rájöttél, hogy egyébként nagyon odavagy valakiért, de ő nagyon fontosnak érzi a csókolózást, akkor az egy kicsit nehezebb. Ha kötelezve vagy rábeszélve érzed magad, hogy olyat tegyél, amit nem szeretsz, az megbánáshoz, megsértéshez, vagy érzelmi kellemetlenséghez vezethet.

Soha nem kell megtenni semmit amit nem szeretnél!

Neked kell meghoznod a döntést, hogy megfelelő-e az neked ha csókolózol, ha nem is kapsz tőle túl sokat, hogy igazán élvezed-e vagy akarod, vagy ez egyszerűen valami, amitől kellemetlenül érzed magad.

Amikor filmeket nézel, könyveket olvasol, vagy a TV-ben látsz dolgokat, gyakran úgy tűnik, hogy 100%-os forgatókönyv van rá, hogyan működik egy szexuális kapcsolat. Ha csak követitek a lépéseket és sorban mész, minden tökéletes lesz, ugye? Nem igazán.

Amikor esélyünk van rá, hogy kitekintsünk és magunk fedezzük fel, nagyobb eséllyel találjuk meg azt, amit kedvelünk, amit akarunk, vagy mi az ami érdekel, foglakoztat. Gyakran kapcsoljuk a szexet a nemi szervekkel történő örömszerzéshez, de az igazság az, hogy a testünk tele van olyan részekkel ami örömszerzésre, és fogadásra képes.

Nincs olyan módszer, ami jobb mint a többi, és nincs egy speciális szabályrendszer, ami tökéletesen működik minden egyes ember, minden egyes pár számára. A felfedezés igazán élvezetes lehet. Bátorítanálak rá, hogy ne úgy gondolj a többi tevékenységre, mint a „csókolózás helyettesítőjére”. A csókolózás az csókolózás. Az egyik módja az intimitás kifejezésének, de közel sem az egyetlen.

Keressétek együtt!

Te és a partnered együtt is felfedezhettek, és találhattok olyan tevékenységeket, amik mindkettőtök számára örömöt jelentenek. A felfedezésnek az öröm és élvezet érdekében kell megtörténnie és nem azért, hogy valami olyat helyettesítsen, ami hiányzik. Ha a hiányok érdekében alkotsz új dolgokat, az azt jelenti, hogy minden mást keresel, csakhogy betöltsd a hiányzó csókolózás helyét, akkor elég nehéz lesz jól érezned magad azzal kapcsolatban, ami történik.

A legnehezebb dolgok egyike, amit valaha a kapcsolatainkban tennünk kell, hogy őszinték legyünk az érzéseiket illetően, és felvállaljuk a kockázatot, hogyha beszélünk azokról az érzésekről, valaki más elítél vagy elutasít majd miatta. A gyengeség szükséges és fontos érzés bármilyen kapcsolatban, és nem vagyok biztos benne, hogy valaha is könnyű lenne, mindegy mennyi gyakorlatod van. Még mindig félelmetesnek vagy nyomasztónak érezheted.

De van egy csomó jó dolog is, ami ebből a kockázatból származhat - például közelebb kerülsz a partneredhez, úgy érzed meghallgatnak, és tisztelnek, és büszke leszel arra, hogy kiálltál amellett, amiben hiszel, és hű maradtál a vágyaidhoz.

Lehetetlen, hogy megtudd, hogy az érzéseid a csókolózással kapcsolatban megváltozhatnak-e valaha, de egyébként is a kommunikációs és az kompromisszumkötő képesség, mindig fontos lesz a kapcsolatban. Az, hogy kitalálod mi az amit szeretsz, és nyíltan kommunikálod ezeket a vágyakat a partnerednek, lehet egy új dolog, amire fókuszálsz, ami sokkal inkább pozitív és kevésbé stresszes lesz, mintha amiatt aggódnál, hogy rendben van-e az, hogy vannak határaid, amikor már tudod azt, hogy mit nem szeretsz.

(Sz.D.L)