Mikor kedvenc állatod, aki szinte családtagnak számított meghal, teljesen természetes, hogy mélységes szomorúságot érzel. A hosszú évek alatt, amit együtt töltöttetek, hozzád nőtt, életed részévé vált. Rengeteg örömet és élményt adott neked, így nincs semmi csodálnivaló azon, hogy fáj ennek a kapcsolatnak az elvesztése. Szeretnénk néhány hasznos tippel segíteni, hogyan bírkózz meg a gyásszal.

A halál az élet természetes velejárója, s mikor valaki olyat veszítünk el, akit igazán szerettünk, sok szép emléket köszönhetünk neki, a fájdalmat szinte elviselhetetlennek érezzük. Bizonyára lesznek olyanok, akik nem értik szoros kötődésedet, de ne hagyd, hogy mások kigúnyolják az érzéseidet, megkérdőjelezzék annak komolyságát!Tudd, hogy nem vagy egyedül, kisállattartók ezrei mentek már keresztül azon a fájdalmon, amit most Te érzel.

Mit érezhetek?

Mindenki másként gyászol, de a szomorúság és elhagyatottság érzése mellett még a következőket érezheted:
Bűntudat – Ez a tipikus „Bárcsak figyelmesebb lettem volna” érzés, mikor az ember magát okolja a történtekért. Teljesen értelmetlen és csak megnehezíti a gyászfolyamatot.
Tagadás – Nehéz elfogadni annak halálát, akit szerettünk. Nem könnyű elképzelni, hogy többé már nem köszönt az ajtóban, mikor hazaérsz, vagy nincs kinek enni adni a tányérjából.

Sokan nem akarnak szembenézni a halál tényével és elhitetik magukkal, hogy kedvencük valahol távol szenved.
Harag – Gyakran az állatra, a betegségére vagy a sofőrre irányul, aki megfosztott bennünket kedvencünktől.
Depresszió – A gyásszal járó természetes érzés, ám ha túl sokáig tart vagy extrém méreteket ölt, kérj segítséget!

Mit tehetek?

A legfontosabb, hogy légy magaddal őszinte és nézz szembe az érzéseiddel! Ne tagadd fájdalmadat, haragodat, bűntudatodat! Csak akkor tudsz túllenni ezeken, ha tisztában vagy velük!

Nem kell, hogy felvidítsanak, vagy jobb kedved legyen! Előbb kell őt siratni, el kell gyászolni, el kell engedni. Átgondolni a vele töltött időt, felidézni szeretettel a szép emlékeket, élményeket. Ekkor megérzed, hogy veled marad, benned marad, a tiéd, életed része akkor is, amikor ő testileg már nincs jelen.

Nyugodtan sírj, kiabálj, fuss vagy írd ki magadból a fájdalmadat! Segíthet, ha átszervezed a napirended, és megpróbálod egyéb elfoglaltsággal kitölteni azt az időt, amit addig kedvenceddel töltöttél. Készíts róla fotó-összeállítást, beszélgess róla barátaiddal, családoddal, írj verset, novellát vagy naplót arról, mit jelentett neked, hogyan tette gazdagabbá az életed! Mindenki másképp gyászol, találd meg, mi segít neked leginkább!

Mikor legyen új háziállatom?

Mindenkinek más-más időre van szüksége a gyászfolyamathoz. Ha igazán szeretted kedvencedet, természetes, hogy nem akarsz helyette egy másikat, hanem Őt szeretnéd visszakapni. Előbb a szívedben szomorúsággal és a szép emlékek erejével eltemeted. Sokszor eszedbe jut még, talán végigkíséri az életedet.De nyitottá tesz idővel más élmény, más kedves társ befogadására, elfogadására!

Érezni fogod, mikor állsz készen egy új háziállat befogadásához. Fontos azonban, hogy ne olyat válassz, aki külsejében emlékeztet az elgyászolt állatodra. Ne várd el, hogy az új kedvenc olyan legyen, mint a régi volt! Hagyd, hogy kibontakoztathassa a saját személyiségét! Soha ne add neki ugyanazt a nevet, hiszen az nem lenne tisztességes sem az új, sem a régi társaddal szemben sem! Igyekezz hasonlóan szeretetteljes, jó kapcsolatot kialakítani vele, de ne hasonlítgasd az elvesztett állathoz, mivel azt ő is megérzi, és hátráltatja a bensőséges viszony kialakulását!

(Kamaszpanasz)