Akár az iskolában, munkahelyen, online, vagy akár otthon történik, a terrorizálás komoly probléma, és foglalkozni kell vele minden esetben.

Annak ellenére, hogy kevés szó esik róla, a terrorizálás, és erőszakoskodás, elég gyakori jelenség. Minden formában, méretben, és korban létezik, az aljas csinibabától a hatalmas izomkolosszusig a suliban. A zaklatás sok formát ölthet, beleértve a gúnyneveket, fenyegetőzést, értéktárgyak rongálását, lelki terrorizálást, sőt fizikai és szexuális erőszakot is.

Te is hasonló helyzetben vagy, és a helyzet egyre csak rosszabb lesz? Gyakori eset a terrorizálóknál, hogy „tesztelik” a határokat, és ha azt érzik, hogy sebezhető vagy, sikerrel járnak majd. A terrorizálás visszaélés, és az áldozatok tétlensége is, különösen, amikor ez az a reakció, amire számítottak, még inkább gyengébbé teszi őket. A terrorizálás célpontjait arra biztatjuk, hogy fogadják el, nem ők okozták a problémát, és, hogy nem kéri senki tőlük, hogy egyedül oldják meg a helyzetet.

Mit tehetsz, ha zaklatnak?

• Mondd csak ki! A szituáció megnevezése: terrorizálás, pszichológiai, fizikai erőszak, vagy lelki terrorizálás, segíthet elvenni a szavakat az erőszakoskodó szájából, vagy azokéból, akik azt mondják, hogy ez nem is probléma.
• Beszélj róla! A személyes egészséged a legfontosabb. A terrorizálás célpontjai szégyenkezhetnek, vagy érezhetik úgy, hogy az ő hibájuk, hogy nem álltak ellen a terrorizálásnak, érezhetik magukat elesettnek. Segíthet a stressz kezelésében, ha kibeszéled magadból olyanoknak, akikben megbízol, vagy egy tanácsadó is segíthet leküzdeni a traumát, valamint meghatározni a következő lépéseket.
• Állíts fel határokat! Ha a terrorizálás csak most kezdődött, akkor kezdd el világosabban definiálni egy kapcsolatra vonatkozó elvárásaidat, akár az otthoni kötelességekről legyen szó, vagy az iskolai szerepekről, vagy netán egy munkakapcsolatról. Figyeld, mi történik, ha felállítasz egy határt. Hogy reagál a terrorizálód? Így is valami olyat mond majd, ami a te határaidat átlépi? Agresszívvá válik? Ha határozottan és magabiztosan (sokkal inkább, mint agresszíven) szabod meg a határokat, gyakran hatásosabb.
• Iktass be egy találkozót! Ha a szituáció megoldhatónak tűnik, lehet, hogy megéri megpróbálni egy formális találkozót, ahol leültök és megbeszélitek a dolgot. Lehetőséged lesz arra, hogy hangot adj az aggodalmaidnak, a helyzet körülményeivel kapcsolatban, és azzal, ahogyan bánnak veled. Ecsetelhetnéd az arra vonatkozó vágyaidat, hogy közösen kitaláljatok valamit, és hogy egy tiszta, békés és együttműködő környezetet alakítsatok ki együtt. Ugyanakkor első helyre a saját biztonságodat és egészségedet helyezd, ha a konfrontáció nem tűnik túl építőnek, akkor próbálj más lehetőségeket.
• Közvetítő segítség. Próbálj meg szerezni egy semleges harmadikat, hogy közbelépjen, vagy elősegítse a megbeszélést. Egy jó barát nagyszerű támogató erő lehet.
• Fordulj külső segítséghez. Ha a közbelépés nem tűnik túl biztonságosnak, vagy ha a terrorizáló elutasítja, a következő lépés lehet, hogy jelentsd valami nagyobb hatalmú szervnek. Vegyél számba minden incidenst, ami megtörtént, az időt, a helyszínt, és a részleteket. Hasznos lehet, ha van néhány lehetséges megoldás a tarsolyodban, például kérvényezni, hogy helyezzenek át másik osztályba, vagy a terrorizálóval való érintkezés minimalizálása. A nagyobb hatáskörű szervhez (iskolaigazgató, gyermek és ifjúságvédelmi felelős, hatóságok) fordulás akkor ajánlott, ha a terrorizáló elutasítja, hogy abbahagyja a tevékenységet, az ismételt figyelmeztetések ellenére. Magyarázd el, hogy próbáltad meghallgattatni velük problémádat külső segítséggel, és hogy nem találtál meghallgatásra.
• Biztonsági terv. Ha nem érzed magad biztonságban, készíts egy tervet, hogy mit tennél, ha elkezdenéd veszélyben érezni magad. Próbáld meghatározni a támogatóidat (közeli barátok, vagy családtagok) akik elkísérnek, ha fenyegetésnek vagy kitéve. Ha fizikális fenyegetés vagy erőszak merül fel, akkor értesítsd a biztonságiakat vagy hívd a 112-őt.
• Lépj le! Ha agressziót észlelsz, szüntesd meg a kapcsolatot, ugyanúgy, mintha egy párkapcsolati visszaélést szakítanál meg.
• Próbálj meg továbbra is támogatásra találni barátoktól vagy külső segítséggel. A terrorizálás célpontjai a haragot, amit a szituáció miatt éreznek gyakran magukban tartják, vagy másokra vetítik ki. Fontold meg, hogy beszélsz egy tanácsadóval, aki segít leküzdeni a félelmeidet, a stresszt, a haragot és a traumát.

A támogatás segíthet az áldozatnak érezni, hogy tartozik valahova, és az önhibáztatását is feloldozhatja. És újra megismételnénk, hogy a terrorizálás célpontjait nem szabad hibáztatni, és nem kell egyedül megoldaniuk a problémát, úgyhogy adj egy esélyt az imént felsoroltaknak.

(KamaszPanasz - Sz.D.L. - goaskalice.columbia.edu)