Felelés, randizás, nyilvános szereplés előtt izzad a tenyered, torkodban dobog a szíved, görcsöl a gyomrod? Természetes reakció. Mégis vannak, akik számára szinte elviselhetetlen szorongást okoz mások előtt megszólalni, osztálytársak szemébe nézni, mások előtt étkezni vagy ismeretlenekkel beszélgetni.

A hétköznapi társas helyzetekben a szociális fóbiával küzdők rendkívül feszélyezettek. Míg családtagjaikkal, közeli barátokkal, ismerősökkel viszonylag könnyen tudnak kommunikálni, addig az ismeretlen helyzetekben való szereplés teljesen leblokkolja őket. Képtelennek érzik magukat a közösségi életben való részvételhez, ezért inkább magukba zárkóznak, kerülik a nyilvános eseményeket.

Magányossá tesz

A szociális fóbiában szenvedő fiatalok nagy százaléka magányosnak érzi magát, alig vannak barátai, kimarad a közösségi élményekből. Az iskolában sem képességeik szerint teljesítenek, hiszen félnek a szóbeli megnyilvánulásoktól, extrém mértékű lámpaláz gyötri őket, sőt ritkán mernek segítséget kérni osztálytársaitól vagy a tanároktól. Félnek az újtól, a bennük rejlő lehetőségektől is. Vannak, akik félelmeik miatt teljesen megnémulnak, bizonyos helyzetekben, bizonyos emberek előtt képtelenek megszólalni. Ezt nevezik szelektív mutizmusnak, vagyis alkalmi némaságnak.

Indokolatlan félelem

A többi fóbiához hasonlóan a szociális fóbiában szenvedők is csak a képzeletükben létező veszélyes dologtól rettegnek. Az érintett ember a valóságban nem fenyegető veszélyhelyzet ellenére valós félelmet él át. Felgyorsul a pulzusa, kapkodóvá, felületessé válik a légzése; mindez a szervezet természetes „üss vagy fuss” válaszreakciója vészhelyzetben, amikor is a test menekülésre vagy támadásra rendezkedik be. A többi fóbiához hasonlóan szociális fóbia esetében ez a stresszreakció szintén túl gyakran és indokolatlanul indul be. A bekövetkező testi érzetek nyomán a fóbiás ember számára a nem is létező veszélyhelyzet tényleg valószerűnek hat.

Az ilyen emberek attól rettegnek, hogy kinevetik, kritizálják, bolondnak nézik őket, félnek, hogy mások előtt hibát követnek el. Persze, senki sem szereti az efféle kellemetlen helyzeteket. A fóbiás ember azonban az átlaghoz képest sokkal többet foglalkozik az ilyenfajta gondolatokkal. Folyton azon rágódik, vajon mi fog történni, mit fognak majd mások szólni. A szorongás hátterében a szociális fóbia esetén is három alaptényező állhat: a gének, az öröklődő temperamentum szerepe mellett a szülők viselkedési mintái és a személyes tapasztalatok hangsúlyosak. Jó hír, hogy a rossz mintákból tanult félelem felülírható.

Leküzdhető...

A fóbiás ember megtanulhatja leküzdeni szorongását, magabiztosságot szerezhet, ám a tanulási folyamat apró lépéseit csak úgy teheti meg, ha bemerészkedik az addig számára félelmet keltő tartományokba. A pszichoterápia segíti a stresszreakció felismerését és a félelmetesnek tűnő helyzetek helyes értékelését. A terápia során a páciens azáltal, hogy szembenéz félelmei tárgyával, semlegesíteni tudja beidegződött negatív viselkedési mintáit.

A család és a barátok szerepe a gyógyulásban szintén hangsúlyos. Szidással, kioktatással, kritikával nem lehet segíteni szorongó családtagjainkon, barátainkon. Bíztassátok és kísérjétek el őket addigi komfortzónájukon kívül eső területekre tett első lépéseiken, s az eredmény – ha lassan is – biztosan bekövetkezik.

(O.K.T.)