Az eufórikus magasság velejárója a szenvedéllyel teltség. A romantikus szerelem kezdeti napjaiban gyakori ez a popzene téma, de ez csak egy metafora vagy a szerelem tényleg olyan, mint a drog?

Amikor kutatók vizsgálták a kérdést, arra jutottak, hogy a romantikus szerelem intenzív érzése, a drogokkal hasonló módon hat az agyra – úgy, mint a kokain, vagy erős fájdalomcsillapító.

"Gondolkozó emberek vagyunk, ezért használnak egyesek tudatosan kokaint, hogy aktiválják az agynak azon területeit, amelyek jó kedvre derítenek," mondta Arthur Aron, kutató. "Ám talán meglepő lehet, hogy az agy hasonló területe aktiválódott, amikor az emberek a romantikus szerelem intenzív vágyát tapasztalták."

Aron, aki a New York-i, Állami Egyetem pszichológiai professzora, valamint Stony Brook, 3 évtizede kutatják a szerelem agyra gyakorolt hatását.

Néhány évvel ezelőtt ő és Sean Mackey, aki hosszú idők óta fájdalomkutató, elkezdtek beszélgetni egy neurotudományos tájékoztatón és kiterveltek egy ötletet a tanulmányhoz. Mackey a fájdalomkezelési részleg főnöke és az érzéstelenítés kisegítő professzora a Stanford egyetem orvosi központjában, Kaliforniában. "Ő az idegrendszerről a szerelemmel való összefüggésben beszélt, míg én az idegrendszerről a fájdalommal való összefüggésben beszéltem, és sok átfedést fedeztünk fel." - mondta Mackey.

Párokat toboroztak, a szerelmi kapcsolatok első néhány hónapjainak vizsgálatához, a Stanford Egyetem körül kihelyezett közlemények által. A kutatók különösen az eufóriára fókuszáltak, illetve sokkal inkább a korai szerelem megszállott, mániákus fázisára, mint az érett szerelmi kapcsolatokra.

"A feltevéseink helytálltak ebben a széleskörű, vakmerő, szenvedélyes szerelem kategóriában, és ez volt a legkönnyebb alany-gyűjtés, amit valaha csináltunk. " Mondta Mackey. "A szórólapokon ez állt: "Szerelmes vagy?" és órákon belül tucatnyi pár dörömbölt az ajtónkon."

A feltevés az volt, hogy a szerelem hasonló módon érinti az agyat, mint sok szenvedélyt okozó drog, ezáltal becéloztuk a "jó érzés" kémiai összetevőt, ami dopaminként ismert. Ez a rendszer megmutatta, hogy fontos szerepe van a fájdalomkezelésben is.

A kutatásban 8 lány és 7 férfi vett részt, akiket megkértünk, hogy hozzanak egyetlen szerettükről fényképeket a laborba, továbbá fotókat az azonos nemű, hasonlóan vonzó barátjáról, akivel hasonló a szerelmi beállítottsága is.

MRI-vel vizsgálták és felvették, mi történik az agyukban, amint látták a képeket. Mialatt a kezükben lévő, számítógép által vezérlelt fűtőeszközök egyre inkább melegedtek a kísérlet előrehaladtával. A kísérlet alatt mindvégig azt kérdezték a résztvevőktől, hogy egy 10-es skálán mennyire érezték fájdalmasnak az eszközt, ahol a 0 nem mutat fájdalmat, míg, a 10 pedig a legrosszabb fájdalmat, amit csak el lehet képzelni.

Mert a fájdalom-hatással megzavartuk a figyelmüket, valamint a kísérlet egy fázisában mi is részt vettünk a zavarásban, méghozzá úgy, hogy a résztvevőknek olyan kérdéseket tettünk fel, amelyek semmilyen hatással nem volt a tanulmányra.

Az agy képfeldolgozása azt mutatta, hogy a szerelem és az elterelés csökkenti a fájdalmat, de különböző módokon.Amikor megzavartuk az alanyokat, az agyi kapcsolatok a fájdalomérzetre központosultak a legjobban, az agy, kérgi részében, míg a szerelem az agy dopaminhoz kapcsolódó jutalom központját befolyásolta.

Aron és Mackey egyetértettek abban, hogy a kutatásuk azt mutatja, hogy lehetséges célirányzottabb megközelítésekkel a fájdalom enyhítése, mint drogok hatásával.

Mackey szerint, a mai fájdalomkezelési módszereket át kell gondolni a jövőbeli generáció számára. "Mostanság antidepresszánsokat használunk. Legális drogok és szívritmus-szabályozó drogok kezelik olyan páciensek fájdalmait, akiknek nincs is... és lehet, hogy még csak nem is depressziósak. A célunk, hogy a jövőben kifejlesszünk célzottabb kezeléseket, ami különösen az abnormális idegrendszereket célozzék meg.

(Forrás: medicinet)