A szülők aggódnak, de sajnos lassan meg kell érteniük a Twitter természetét. A fiatalok ma már itt, a virtuális térben élik magánéletük nagy részét. Veszélyes? Vagy csak újabb médiafogás?

Többszöri vizsgálat után a hatóságok úgy döntöttek, hogy igazából nincs semmilyen észérv arra, hogy a Twitter titoktartási politikáján változtasson. Ez a döntés, és a tény, hogy a tinik tömkelege özönlik nap mint nap a Twitterre, az aggódó szülőket ugyanolyan kérdések feltevésére ösztönözte, mint amelyeket a MySpace vagy a Facebook idézett elő elterjedésükkor. „A tinik nem tudják, hogy bármi, amit ide írnak nyilvános? Miért osztanak meg személyes dolgokat úgy, hogy mindenki lássa? Miért nem törődnek a fiatalok a magánélettel és a titoktartással?” – így hangoztak a leggyakoribbak, de persze még kérdések garmada érkezett az oldal tulajdonosaihoz. De lássuk, valóban ekkora veszélyt rejt napjaink feltörekvő szociális hálója?

Először is, szögezzünk le valamit. Természetesen nem minden tini használ Twittert és nem minden tini használja ugyanúgy. Az, hogy vajon mit illik és mit nem az oldalon, az korosztályonként és területenként változik. Például van, ahol teljesen normális a twitteres szakítás, máshol elképzelhetetlen. Egyes helyeken normális a napi több száz bejegyzés, máshol kettő is sok. A fiatalok a lehető legkülönfélébben használják ezt az új közösségi felületet.

Celebektől a magánéletig

Vannak, akik hírességeket követnek, miközben leveleket írnak nekik válasz reményében. Vannak, akik csak a fanokkal vitatják meg, hogy kedvencük éppen mit csinált. Vannak, akik különféle játékokat játszanak. És nagyon sokan használják iskola utáni beszélgetésre, vagy éppen szabadidős tevékenységek szervezésére, esetlegesen a magánélet megbeszélésre.

A Twitter igazából két beállítási lehetőséget ad a felhasználók számára. Az egyik, hogy tweetjeiket mindenki olvashatja, a másik pedig, hogy bejegyzéseiket csak egy speciális, általuk meghatározott réteg láthatja. Meglepő, de a tinik nagy része az utóbbit választja. Csak a szűk, életben is ismert baráti kör és/vagy a család tagjai láthatják bejegyzéseit. De valójában akkor is, ha tweetjeik nyilvánosak – mint egyébként a felnőttek túlnyomó többségének – a Twitter mégis kisebbnek, barátságosabbnak és intimebbnek tűnik, mint a Facebook.

Ugyanis ma már egy olyan korban élünk, ahol szinte mindenkinek van Facebook profilja, melyet általában több száz „ismerős” láthat. Elterjedt ugyanis az a szokás, hogy akit már egyszer láttunk, bejelöljük, a bejelölt pedig, hogy ne tűnjön másnak, mint a többiek, elfogadja azt. Így gyakorlatilag idegenek tömkelege láthatja bejegyzéseinket. A Twitter azonban egy másfajta, hétköznapi rendszert alkalmaz, a követést. Így egyes embereket valójában túlnyomórészt tényleg csak azok fognak követni, akik az életben is ismerik. Mindezt egy 17 éves srác remekül összefoglalta. „A Facebook tulajdonképpen olyan, mintha kiállnánk a gangra és szétkürtölnénk mindenkinek, amit gondolunk. A Twitter pedig olyan, mintha egy zárt szobában beszélhetnénk.”

A Twitter másra jó

A tinik számára azonban a Twitter és a Facebook elkülönül, és más-más funkciókat szolgál. A legjobban ezt is tinik írták le. „Az, ha valaki a Facebookon minden percben kirakja az éppen aktuális állapotát egészen egyszerűen ellenszenves. Miután mindenkinek legalább 600 ismerőse van, az állandó felesleges posztolás fontosabb információkat fedhet el. Ez tulajdonképpen nem más, mint az élő hírcsatorna teleírása, mely ellen nehezen tudsz védekezni. A Twitter azonban más. Mivel ez a követésekre épül és szinte mindig napra, akarom mondani percrekész, belefér, hogy ide annyit és akkor és arról tweeteljünk, amiről csak akarunk. A hangulatunkról, vagy arról hogy éppen mit ettünk. Ha valakinek ez sok, az egyszerűen csak nem fog többet követni. Viszont így nem fedünk el más fontos információkat. Hasonló szűrésre sajnos a Facebookon nincs lehetőség” – mondták.

Fontos azonban, hogy tudd, azáltal, hogy a twitter szabad, és követhető, nem biztos, hogy az is lesz. Ne várj egyből óriási közönségre. Ahogy azt se gondold, hogy esetleges érzelmeid, gondolataid egyből megértésre találnak majd olvasóközönségedben. A Twitter további különlegessége, hogy egyes felnőttek és tinik is nicknevek és különféle álnevek mögé rejtőznek, melyre mondjuk a Facebook esetében nincs lehetőség. Nem igényel valós adatokat, vagy valós nevet. A Twitter egy picit játékosabb, mint más közösségi oldalak. Ezt mi sem mutat jobban, minthogy a legtöbb ember által követett oldalak általában fiktív személyek, vagy állatok profiljai.

Rejtjelezett üzenetek

De előfordulhat az is, hogy azon tinik bejegyzései is, akik nem bújtak álnevek mögé, sokszor érthetetlenné válnak egy kívülálló számára. A hozzáférés ugyanis nem jár együtt a háttér megismerésével, ezáltal pedig a tweet megértésével. A tinik ugyanis gyakran írnak viccekben, dalszövegekben vagy egyéb rejtjelekben, hogy az amúgy se túl nagy közönséget, még kisebb értő közönséggé redukálják. Egyes bejegyzéseket szinte lehetetlen dekódolni. Egy részükhöz egész egyszerűen hozzá sem férhetünk, ezzel jelezve, hogy az üzenet nem ránk tartozik. Másik része pedig nem más, mint egy társadalmi szteganográfia, azaz olyan üzenet, melyet gyakorlatilag mindenki láthat a követők közül, de csak azok értik, akikhez ez az üzenet valójában szól. Valójában azonban semmi új nincs ezekben. Mindez sokkal inkább bizakodással tölthetné el a szülőket, hiszen a tinik tudatában vannak a titkosítási módszereknek, és a nyilvánosság hatásaival és amint a példák mutatják, tudják is azt kezelni.

Ez a sokfajta megközelítés is azt mutatja, hogy a nyilvános és a privát között óriási különbség van. Azt eldönteni pedig, hogy pontosan melyikből származik előnyünk és melyikből nem nagyon nehéz. A twitter és az ehhez hasonló közösségi oldalak napjainkban gombamód szaporodnak, így a biztonságos használat módja nem az, ha kizárjuk a tiniket az internetes közösségi életből. Természetesen vannak tinik, akik napjainkban többet láttatnak magukból, mint kellene, de idővel és tapasztalattal ők is megpróbálják a saját személyes védelmüket kiépíteni az internet világában. Ez tehát – kedves szülők – nem azt jelenti, hogy afelől kell döntenünk, hogy gyermekünk használhatja-e ezeket a közösségi oldalakat vagy sem, hanem azt, hogy támogatnunk kell őket abban, hogy a lehető leghamarabb tanulják meg a magánszférát elkülöníteni az internet világától. Ha ezt megtanítjuk nekik, nagyobb biztonságban lesznek, mint valaha, ebben a mai virtuális-kortárs, csiripelős Jvilágban.

(Cs. B.)