Az emberi kommunikáció nagyobb hányadát a testbeszéd teszi ki. Ahogyan állsz, ahogyan a lábaidat keresztbefonod, a fejtartásod, a kézmozdulataid, a mosolyod - üzenet a külvilág számára. Most következő cikksorozatunkban sorra vesszük a legalapvetőbb metakommunikációs jeleket.

Képzeld el, hogy egy zsúfolt bevásárlóközpontban a barátodat várod, s közben figyeled a melletted elhaladó embereket. Néhányan boldogságban úsznak, mások fáradtnak látszanak, van, aki dühösnek, idegesnek tűnik. Láthatod, ki hogyan érzi magát, anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna. Mindez azért lehetséges, mert testnyelvükön kommunikáltak a külvilággal.

A testnyelv szó szerint számtalan apró gesztikulációból épül fel. Szándékos megnyilvánulásainkkal tudatosan közvetítjük gondolatainkat, jó példa erre az integetés. A legtöbb gesztus azonban tudattalanul zajlik, minden gondolkodás nélkül. Ilyen tudattalan gesztus, amikor valaki fázik vagy fél, önkéntelenül keresztbe fonja a karját.

Honnan ered testnyelvünk?

Nyilván láttál már emberszabású majmot a tv-ben vagy az állatkertben, s felfedezhetted, hogy mennyire hasonlatosak az emberekhez. Az emberek és az emberszabású majmok agya szinte teljesen egyforma. Közös gesztusokat is felfedezhetünk, ha jól megfigyeljük ezeket az állatokat: örömükben a fogaikat mutatják, félelmükben eltakarják az arcukat, ujjaikat rágcsálják, amikor éhesek. Érzelmeik kifejezésére csókot váltanak és összeölelkeznek. Ha elégedettek önmagukkal, büszkén tetszelegnek a többiek előtt. Idegességükben ők is a körmüket rágják.

Az állatok kommunikációja elsősorban testbeszédre épül. E tekintetben az emberek és az állatok valóban nem különböznek egymástól.

Vajon a világ minden táján egy testnyelvet beszélnek az emberek?

Próbáltál már olyasvalakivel kommunikálni, akivel nem beszéltek közös nyelvet? A jel- és a gesztusnyelv segítségével bárkivel megértetheted magad, hiszen mindannyian a nonverbális, szavak nélküli kommunikáció képességével születünk.

Az alapérzelmek – az érdeklődés, az öröm, a meglepettség, a félelem, a düh, az elkeseredettség, az undor, a fölény és a szégyen – kifejezésére a világ minden táján ugyanazt az arckifejezést használják. Mindegy, hogy Földünk melyik pontján jársz, a felfelé húzódó ajkak a boldogságot, a lebiggyedők a szomorúságot jelzik, s mindenütt értik a homlokráncolás, a szemöldök felhúzás, az ajakbiggyesztés üzenetét. Ezek velünk született, ösztönös viselkedésformák.

A testbeszéd nem minden mozzanata ösztönszerű, léteznek tanult gesztusok is. Így például egy gesztus egészen mást jelenthet a világ különböző pontjain. A hüvelykujj és a mutatóujj által formált ’OK’ gesztus Törökországban durva sértésnek számít, a franciák így mutatják a nullát, Brazíliában ez szexuális inzultusnak minősül. Az USA-ban oldalvást megrázzuk a fejünket, ha nemet akarunk kifejezni, bólogatunk, ha igent. Ezzel szemben Indiában az igen-nem kifejezése pont fordítva működik. Amikor tehát idegen országban jársz, a legokosabb, ha a nemzetközileg ismert, elfogadott testbeszédet használod – mosolyogj, légy udvarias, kedves. Hál’Istennek a jó modor nemzetközileg elfogadott kommunikációs forma.

Mi az, ami az arcunkról leolvasható?

Érzéseink kiülnek az arcunkra. Az arcunk tulajdonképpen egy tökéletesen működő közvetítő rendszer. Legközelebb az osztályban ülve próbálj olvasni a tanárod arckifejezéséből. Boldogság, kedvesség, magabiztosság tükröződik a tanárod arcán? Ha bekapcsolod a tv-t, figyeld meg a hírolvasók arckifejezését. Őszintének, szavahihetőnek tűnnek? A testbeszéd rendkívüli működőképességét igazolja a tény, hogy ha befognád a füled, levennéd a hangerőt, éppúgy minden információt megkapnál az illetőről, mintha hallanád a hangját.

A kutatók megfigyelése szerint hat alapvető érzelmet vagyunk képesek az arcunkkal kifejezni:

• Meglepetés: meglepettségünkben ráncok rajzolódnak ki a homlokunkon, a szemöldökünk felfelé ível, szemeink tágra nyílnak, szemünk fehérjéje láthatóvá válik, leesik az állunk.
• Félelem: félelmünkben szemöldökünk hirtelen összeszalad, homlokunk közepén ráncok futnak végig, a felső szemhéj megemelkedik, a szemfehérje jobban láthatóvá válik. A szem alatt futó arcizmok megfeszülnek, kinyílik a száj, az ajkak széthúzódnak.
• Undor: amikor undort érzünk valami iránt a felső ajkunk megemelkedik, orrunkat felhúzzuk, az arcizmok feszessé válnak, a szemöldök lefelé ível.
• Szomorúság: bánatunkban a szemöldökünk belső sarka felfelé mutat, a szemhéj alatti bőr érdekes háromszög formát ölt, az ajkak meg-megremegnek, sokszor könny folyik a szemekből.
• Boldogság: széles mosoly jelzi örömünket. A széthúzódó ajkak szélei felfelé mutatnak, láthatóvá téve a fogakat, a szemkörnyék mimikai ráncai láthatóvá válnak.
• Düh: mérgünkben a szemöldökünk lefelé húzódik, a szemhéjak összeszűkülnek. A száj feszessé válik, az orrcimpák kitágulnak.

(O.K.T.)