Kedves Doktornő! Mi lehet annak az oka, hogy nem tudom élvezni a testi érintést? Gyermekkoromban sem szerettem, ha ölelgettek, vagy ha hozzám értek. Emiatt a kistestvéremmel sok veszekedésünk is volt, aminek mindig sírás lett a vége.

A baráti ölelések is veszélyeznek, és ha csak hozzám érnek, már viszolygok. Persze megpróbálom ezeket csendben tűrni vagy rejtegetni. Kellene emiatt aggódnom? Nem tartom magam antiszociális személyiségnek, sőt, egyre több barátra tettem szert az utóbbi időben, egészen kinyíltam így az érettségi után, "élvezem" a fősulis életet - már amennyire lehet egy új környezetben... De valahogy ezzel nem sikerül megküzdenem.

Nem tudom, mennyit számít... de az apám gyakran bántalmazott bennünket gyermekként, egyszer el is szöktettem a húgomat otthonról (6 éves voltam, húgom 4). Csak arra emlékszem, hogy minden délután, amikor meghallottuk, ahogy apám felért a kocsifelhajtóra {6 éves koromtól egyedül kellett keltenem a húgom reggelente, együtt mentünk iskolába-oviba, ami a falu másik végében volt, tanítás után hazamentünk, leckét írtunk, ebédeltünk, mert a szüleink sokat dolgoztak, apám 5-6 körül ért csak haza, anyut csak hétvégente láttuk}, azonnal elbújtunk, és csendben rettegtünk, melyikünket találja meg előbb...

Képtelen voltam végignézni, ahogy apám elveri a kistestvéremet, így megfogtam, felöltöztettem, a megfelelő időben kisurrantunk és a nagymamámhoz mentünk - 5 km-re lakott a házunktól, lassan haladtunk gyalog, de sötétedés előtt odaértünk.

Persze utána nagyon kikaptunk, és többet nem mertem megtenni, mert az én butaságom miatt a húgom is kikapott... És ő igazán semmiről sem tehetett 4 évesen. De számtalan gyereket náspángolnak el, nincs igazam? Mellesleg 11-12 éves korom után ritkábban vertek el minket - felköltüztünk Pestre, apámat csak hétköznap láttuk.

Tény, hogy az apámmal nem volt jó a kapcsolatom, de ettől függetlenül szeretem a szüleimet. Tisztában vagyok vele, hogy sok problémájuk volt - apám nővérének és családjának halála, pénzügyi gondok, költözés, stb... Tehát én megértem, miért volt apám ingerült, és neki így sikerült levezetni a stresszt... Nem állítom, hogy helyes, amit tett, de megértő vagyok vele szemben.

Nagyon bánt a dolog, mert a testi érintésnek természetesnek kellene lennie, hisz fontos a kapcsolatteremtésben és a bizalom kialakulásában. Annyira igyekszem, próbálkozom, de legbelül nem esik jól... 19 éves vagyok, és még egy normális kapcsolatom se volt. Nem mintha hiányozna, hogy szeressek valakit - de még a barátaim közelében sem érezhetem magam felhőtlenül. Félek, hogy ez ki fog hatni az egész életemre...

Köszönöm, hogy elolvasta a hosszú levelemet, és remélem, sikerül valami értelmet is kibogozni belőle! A válaszért hálás köszönet! Üdvözlettel: Suta

U.i.: Jártam már terápiára egyéb okokból - volt egy öngyilkossági kísérletem... De a terapeutám külföldre ment egy évre, így nem kereshetem fel. Persze, nagyon jó a kapcsolatom vele, és mondta, hogy bármikor írhatok neki, ha problémám van, de nem érzem etikusnak.

Kedves Levélíró!

Azt írod, gyerekkorodban sem szeretted, ha megérintettek. Az alapján, amit írsz erről a problémádról, nekem úgy tűnik, hogy valamikor kisgyerekkorodban alakulhatott így az érintéssel való kapcsolatod, hogy számodra nem pozitív, hanem negatív dolgot jelent. Felnőttként ezen nehezebb változtatni, de ha tudatosan igyekszel, sikerülni fog és a kapcsolataid javulhatnak ezáltal. Szerintem érdemes lenne dolgoznod rajta! Keresd meg ezzel kapcsolatban újra pszichológusodat! Írjál neki nyugodtan, hiszen ő mondta, hogy fordulhatsz hozzá. Biztosan nem pusztán udvariasságból mondta, hanem komolyan is gondolta. Megbeszélheted vele, hogy megvárjad-e, amíg hazajön vagy addig is tudna-e esetleg ajánlani valaki mást, akivel elkezdhetnétek az érintéssel való kapcsolatodon dolgozni.

Addig is megppróbálhatod, hogy tudatosan keresel olyan helyzeteket, melyekben az érintés inkább kellemes, mint kellemetlen lehet a számodra. Talán ha te érintesz meg mást vagy lehetőséged van bármikor kiszállni a helyzetből és eltávolodni, kicsit kevésbé lehet kellemetlen és megtapasztalhatod, hogy jó érzés is lehet közel kerülni valakihez.

Minden jót!

Pyreschitz Anna, pszichológus