2010 őszén került be a Debreceni Javítóintézetbe a hamarosan 18 éves Péter, aki nyáron szabadul. Közel 100 fiatal tartózkodik jelenleg az intézetben. Mi lesz velük, ha kikerülnek?

Nagy tervei vannak Péternek, szeretné befejezni a tanulmányait, bár egy évvel többet kell vállalnia, de ez nem veszi el a kedvét. Kőműves lesz. Azt még nem tudja, hogy ha végez, falujában vagy egy másik helyen fog-e munkát vállalni. Lehet, hogy külföldre megyek, két évem van, hogy eldöntsem – mondja.

Várják haza, vágyakozik szüleihez, akik a mai napig nem értik, miért ment bele egy zsarolási folyamatba. Megbánta, és ahogy fogalmaz: „ha legközelebb egy hasonló helyzetbe kerülök, nemet mondok. Arra gondolok majd, hogy mi várhat rám, első sorban bezártság, kötött szabályok, nem olyan, mint az iskolában, annál sokkal szigorúbb előírásoknak kell itt megfelelni.”.

Barátai leginkább azok, akikkel régen egy osztályba járt, velük a legszorosabb a kapcsolata, egy faluból jöttek, egy közösségből. Velük is szokott sportolni, a beszélgetésünk után pingpongozni mennek.

És hogy mivel telnek a napjai? A konyhán segít be a szakácsnak, krumplit hámoz, habarást készít. A kötött programok után olvasni szokott, leginkább az őt érdeklő építészetről. Esténként pedig arra gondol, mi lesz majd, ha kint lesz.

A Debreceni Javítóintézetben jelenleg 68 fiatalkorú van előzetes letartóztatásban, 26-ot pedig javítóintézeti nevelésre ítéltek. Többségük 16-17 éves, az itt eltöltött idő 1 és 3 év közötti.

Az intézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, a pszichés állapot rendezése, iskolázottságának, szakmai képzettségének fejlesztése, az alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítés - olvasható az intézet szakmai programjában.

Az újonnan érkezett fiatal elhelyezésére az intézet befogadó csoportot működtet, ahol legfeljebb egy hónapig tartózkodhat a javítós. Személyiségének, neveltségi szintjének, értelmi képességeinek, egészségi állapotának feltárása érdekében, az intézet szakértői csoportot is működtet, amelynek pszichológus, gyógypedagógus, orvos tagja végzi el a szükséges vizsgálatokat.

A szakértői csoport a vizsgálat eredményei alapján javaslatot tesz az igazgatónak a végleges csoportba helyezésre és jelzi, ha a fiatalkorú fogyatékossága miatt gyógypedagógiai nevelésre szorul, vagy személyiségzavara, egészségi állapota miatt sajátos nevelést, oktatást, gyógyítást igényel.

A fiatalok azt mondják, hasonló az élet, mint egy kollégiumban, van tanár, nevelő és számos kötött szabály. Délelőtt iskola vagy munka a konyhán, a műhelyben vagy a kertben, délután házi feladat, szövés vagy kerámiázás, valamint némi szabadidő olvasással és sportolással. Az itteni idő tökéletes arra, hogy épüljünk testileg és szellemileg is. Itt nem lustul el az ember, mint kint – megtanuljuk a hasznos időtöltést.

Éppen ez segítheti a változáshoz a fiatalokat, a közösség, a kapcsolatok megléte, de nagyon nehéz egy olyan gyereknek a beilleszkedés, aki nem kapott kellő figyelmet kicsi korában a számára fontos személytől, ideális esetben az édesanyjától - mondja Veressné dr. Gönczi Ibolya, a Debreceni Egyetem Pedagógiai Tanszék docense, aki nagyon jól ismeri ezeknek a közösségeknek a mindennapjait.

Azok a gyermekek, akik a gondozás során az öleléssel biztonságot, szeretetet kaptak, később is igénylik a szorosabb kötelékeket, a tartalmas kapcsolatokat, megtanulják, milyen valakihez tartozni, építő, harmonikus közösséget alkotnak az iskolában, a baráti társaságban, a munkahelyen. Azoknak a társaiknak, akiknél nem volt meg ez a kötődés, rendezetlen a kapcsolatuk a szülőkkel, már nehezebben megy. A családnak tehát nagyon fontos szerepe van a bűnözővé válásban, mintát mutat vagy éppen nem. A következő szint az iskola, ahol szintén fontos a pozitív értékek erősítése.

A javítóintézeti nevelés nem pótolja a családi nevelést, a szocializációs elmaradásokat, de azok negatív hatásán igyekszik enyhíteni, kompenzálni, pozitív hatásain pedig tovább erősíteni. A javítóintézetben nevelkedő fiatalkorúak társadalmi visszailleszkedésének sikere a gyökerekben keresendő - hangsúlyozza Veressné dr. Gönczi Ibolya.

Kap egy újabb esélyt

Fontos kérdés, hogy mi lesz a fiatallal, miután kikerül az intézetből. Egy pártfogó segíti a beilleszkedését, tartja a kapcsolatot a szülőkkel, amolyan mentorként viselkedik, de ez nem tartható örökké, egyszer el kell engedni a kezét. Mi lesz ezután? Amennyiben kialakul, rögzül benne a pozitív irányú életvezetés iránti igény, akkor könnyebben veszi majd a nagybetűs élet akadályait. Mint ahogy Péter mondta, nemet tud mondani a rosszra.

A szakemberek is egyet értenek abban, hogy amennyiben a rossz döntés elkerülhető, akkor elkerülhető a visszaesés is, a debreceni intézetbe igen kevesen kerülnek vissza. Az egyik munkatárs szakdolgozatából az derül ki, hogy a 2004 és 2010 közötti időszakban 4 százalék körüli volt a visszaesők aránya.

Meg kell tanulnia a családnak is az elfogadást, hogy bármi is történt a gyermekkel, tiszta lappal folytathatja a tanulmányait, a munkáját, szervezheti további életét. Priusza nem lesz, kap erkölcsi bizonyítványt, így nem tekintheti stigmaként, bélyegként a múltat, könnyebben talál munkát, tényleg új életet kezdhet. Kap egy újabb esélyt. A környezetétől is.

A vissza, illetve beilleszkedés sikere tehát nagymértékben függ attól a környezettől, amely hazavárja, fontos kérdés, hogy lesz-e munkája, jár-e iskolába, el tudja-e magát hasonlóan foglalni, mint a javítóban. Ebben a családja mellett segítheti a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat, a közvetlen társadalmi környezete, vagy egy civil szervezet. A szülőknek azonban tudniuk kell, hova fordulhatnak tanácsért, támogatásért. Ebben feltétlenül segíteni kell őket is – teszi hozzá Veressné dr. Gönczi Ibolya.

(Szerző: T.A., újságíró)