Azt mondogatom magamnak, hogy én vagyok a legcsúnyább lány, pedig mindenki azt mondja, hogy szép vagyok, de nem hiszem el. És azt is, hogy nagyon buta vagyok, pedig kitűnő tanuló vagyok: színötös, de akkor is ezt érzem. Ráadásul egyedül érzem magam, pedig nagyon sok barátom van, köztük olyanok is, akikben teljesen megbízom.

Kövérnek is érzem magam (166cm/55kg). Próbálom takargatni magam, holott állítólag nagyon szép az alakom... Próbálok hinni a környezetemnek, de egyszerűen nem megy, és végül mindig visszaesek ebbe a nyomasztó hangulatba.

Mit tegyek?

Kedves Levélíró!

Azt írod, negatív dolgokat mondogatsz magadnak, és takargatni igyekszel magad, talán azért, nehogy ezek a negatív dolgok bebizonyosodjanak. Azt mondogatod magadnak, hogy csúnya vagy, buta vagy, kövér vagy és magányos. Úgy tűnik, ettől nem érzed magad jobban, úgyhogy azt javaslom, fordítsd meg a dolgot!

Vedd észre a pozitív dolgokat, például a megbízható barátokat magad körül, azt, amikor láthatóan eléggé megtanultál valamit, vagy amikor valaki rád mosolyog vagy kedves megjegyzést tesz a külsődre!

Számos ilyen eset van, csak talán észre sem veszed őket, mert annyira a negatív dolgokra figyelsz! Az, hogy takargatod magad, elveszi a lehetőséget tőled, hogy pozitív visszajelzéseket kapj! Mutasd meg magad kicsit bátrabban, engedd el a negatív gondolataidat, és figyeld a pozitív változásokat!

Hajrá!

Pyreschitz Anna, pszichológus