Az elmúlt héten arra vállalkoztam, hogy kibírom zene nélkül egy teljes hétig, hogy kiderüljön, mennyire fontos szerepet játszik a zene az életünkben. Október 1-je a Zene Világnapja.

Egy hétig semmi zenehallgatás, vagy videoklip nézegetés, a fülhallgatót is el kellett felejtenem. A tapasztalataimat a Rebeka kipróbálta blogon olvashatjátok.

Az első zenementes nap nem telt rosszul, hiszen direkt otthon hagytam minden olyan eszközt, ami arra csábíthatna, hogy zenét hallgassak. Szerencsére a suli sok munkát ad, így pár napig nem nagyon jutott eszembe a zene. Aztán jött a nagy próba, egy hosszú út (egyedül), ahol nem lett volna más társaságom, mint a zene. Szerencsére egy kedves hölgy szóval tartott, így még egy napot ki tudtam pipálni.

A visszaút már nem ment ilyen simán, szinte automatikusan húztam elő a telefonom és a fülhallgatót, és majd csak a harmadik számnál vettem észre, hogy mit tettem. A hét többi részében már nagyon odafigyeltem, hogy ne vétsek még egy hibát.

Nagyon nehéz valamiről lemondani, főleg ha ez a valami egy kellemes dolog, illetve már annyira megszokott, hogy szinte észre sem veszed. Amikor pedig nincs, nagyon nehéz megállni, hogy ne sóvárogjon az ember utána. A zene szépsége, a ránk gyakorolt kellemes hatása könnyen hiányozni kezdhet, ha néhány napig nélkülönznünk kell. A zene körülvesz minket, átszövi minden napunkat. Ezen a héten bebizonyítottam magamnak, hogy zene nélkül lehet élni, de nem érdemes!

Észrevételeiteket, vagy tapasztalataitokat osszátok meg blog formájában itt, a KamaszPanaszon.

Kellemes hetet mindenkinek !

(Gy. R.)