Mindenszentek alkalmával és Halottak Napján sokat gondolunk halottainkra, eltávozott rokonainkra. Sajnos nem csak ilyenkor szembesülünk az elmúlással. Ki előbb, ki később találkozik azzal a maró fájdalommal, amit a gyász hoz magával.

Hirtelen fekete lesz minden

Haláleset hallatán különbözően reagálunk. Egyesek összeomlanak, zokognak mások folytatják a napi rutint, mintha mi sem történt volna. Természetesen csak látszólag, a hír váratlan, nagy horderejű, elsöprő, mindenkinek időre van szüksége, mire igazán szembesül veszteségével.

A hír sokként éri az embert. A halálhír értetlenséget és tehetetlenséget kelt. Az érzés percektől napokig kitarthat. Ez természetes reakció, melyre azért van szükség, hogy az ember egy kicsit összeszedje magát. A tagadás nem tarthat örökké, előbb-utóbb szembesülünk a fájdalommal.

Adj időt magadnak! Nincs forgatókönyv arra, hogy milyen a helyes viselkedés a gyászban. Ha teljesen üresnek érzed magad, semmi probléma. Ilyenkor annyira elöntenek minket az érzések, hogy helyette inkább „kiüresedünk”. Másoknak úgy tűnhet, hogy közömbös vagy, de téged ebben a helyzetben ne érdekeljen mások véleménye.

Temetés előtt

Az első héten a szervezés ideje jön el. Ekkor szembesülhetünk leginkább azzal, hogy már nincs ott a szeretett személy, már nem segíthet a problémák megoldásában. Egyesek nagyon aktívak, megszerveznek mindent, ami a temetéshez szükséges, mások pedig nagyon passzívak lesznek. Kérj segítséget a barátaidtól! Ne szégyelld a fájdalmadat és tétlenségedet!

Temetés, az érzelmek vihara

A temetés vízválasztó pillanat, nagyon fontos a gyász szempontjából. Évezredes hagyomány a halottainktól való búcsúzás. Tudatosítja az elszakadást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére és a közösség támaszt nyújt a legnehezebb pillanatban.

• Menj el a temetésre, ne hagyd ki. Bármennyire is fájdalmas számodra őt a temető földjével eltakarva látni.
• Kérj támaszt, különösen akkor, ha az elhunyttal konfliktusos volt a kapcsolatod. Az emberek nem jók vagy rosszak, mindannyian követtünk el hibákat. Maradhattak befejezetlen ügyek, amiben őrlődve nehezebben feldolgozni a veszteséget.
• Akármit is érzel, annak helye van. Kérd meg a barátodat, hogy hallgasson végig. Gyász alatt arra van szükségünk, hogy beszélhessünk vigasztalás és tanács nélkül. Ha tanácsokkal látna el, kérd meg, hogy ne tegye. Senki sem tud megfelelő tanácsot adni, akármilyen jó szándékkal adja. Azért mert az a veszteség téged ért, kapcsolatod az elhunyttal egyszeri és megismételhetetlen volt.
• Nem kell erősnek lenned. Gyakran mondják az emberek egymásnak és önmaguknak is, hogy „légy erős, nem engedhetem meg magamnak, hogy sírjak.” Az igazi erősség abban nyilvánul meg, hogy érzéseinket át merjük érezni és helyet adunk neki.

Lassan múló fájdalom

A magyar hagyományban él a „gyász év” fogalma. Erre azért van szükség, mert az elhunyt hiányát több helyzetben átérezzük. Az évszakok, az évfordulók, az ünnepek alkalmával eszünkbe jutnak a közös emlékek.

• Készülj fel a fájdalmas évfordulókra! A karácsony talán az egyik legmeghatározóbb ünnepünk, természetes, ha elszomorodsz ilyenkor. Idézzétek fel a kellemes élményeket.
• Mindenképp tartsd meg a korábbi szokásokat. Sajnos, akik elakadnak a gyász folyamatában elakadnak a mindennapokban is. Nem követik a korábbi családi hagyományokat, akár elmaradhatnak a közös ünneplések is. Ne ess ebbe a hibába! A közösségi élmények segítenek a gyász feldolgozásában és egy új életstílust kell kialakítanod.
• Foglalkozz magaddal. Ne foszd meg magadtól azokat az élményeket, amelyek korábban örömet okoztak! Sportolj, olvass, foglalkozz a hobbiddal!
• Emlékezz elhunyt szeretteidre Mindenszentek alkalmából!

(B. Gy.)